Állandóan harcolsz magaddal? Ez a módszer segíthet lezárni a belső vitát

Elmenjek este a barátaimmal, vagy inkább maradjak otthon? Mondjak igent egy új lehetőségre, vagy válasszam a biztonságot? Engedjek a pillanatnyi vágyamnak, vagy tartsam magam ahhoz, amit korábban elhatároztam?

Az ilyen helyzetekben hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mintha csak egyetlen helyes válasz létezne. Az egyik belső hangunknak igaza van, a másikat pedig valahogyan el kellene hallgattatnunk. Pedig könnyen lehet, hogy éppen ez a hozzáállás teszi annyira kimerítővé a belső konfliktusainkat.

Mi van, ha mindkét érzésednek igaza van?

Képzelj el egy egyszerű helyzetet: megbeszélted egy barátoddal, hogy este találkoztok, de amikor eljön az indulás ideje, semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy otthon maradj. Azonnal megkezdődhet a vita a fejedben.

Az egyik oldal azt mondja: fáradt vagy, szükséged van pihenésre, és most az tenne jót, ha lemondanád a programot. A másik viszont emlékeztet arra, hogy fontos neked a barátod, nem szeretnél megbízhatatlan lenni, ráadásul könnyen lehet, hogy végül kifejezetten jól fogod érezni magad.

Melyiknek van igaza?

Akár mindkettőnek. A dialektikus szemlélet egyik fontos gondolata éppen az, hogy két, látszólag egymásnak ellentmondó dolog egyszerre is lehet igaz. Nem feltétlenül kell az egyik érzést érvénytelenítenünk ahhoz, hogy elfogadjuk a másikat.

Lehet, hogy valóban szükséged van egy kis egyedüllétre, miközben az is igaz, hogy szeretnéd ápolni a kapcsolataidat. Vágyhatsz egy szelet pizzára úgy, hogy közben fontos neked az egészséges táplálkozás. Szeretheted a munkádat, miközben néha eleged van belőle.

Ezek nem feltétlenül hibák a rendszerben, hanem egymás mellett létező szükségletek.

A belső hangok nem véletlenül szólalnak meg

Ahelyett, hogy azonnal megpróbálnánk eldönteni, melyik érzést kellene legyőznünk, érdemes lehet megvizsgálni, mit akar mondani nekünk. Mit képvisel az a részünk, amelyik legszívesebben lemondaná az esti programot? Talán pihenésre, biztonságra vagy egy kis csendre vágyik.

És mit képvisel a másik? Lehet, hogy a kapcsolódás, a megbízhatóság vagy éppen az élmények iránti vágy szól belőlünk.

Már attól változhat a helyzet, ha nem ellenségként kezeljük ezeket az érzéseket. Nem az lesz a kérdés, hogy „miért vagyok már megint ilyen?”, hanem az, hogy pontosan milyen szükségletek kerültek konfliktusba egymással.

Néha a kompromisszum a megoldás

A két oldal megértése természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene végül dönteni. Az esti program példájánál maradva továbbra is el kell határoznunk, hogy felvesszük-e a cipőnket és elindulunk, vagy írunk egy üzenetet, hogy inkább otthon maradnánk.

A különbség abban lehet, ahogyan eljutunk a döntésig.

Ha mindkét szükségletet jogosnak tekintjük, könnyebb kompromisszumot keresni. Dönthetünk például úgy, hogy most elmegyünk a találkozóra, de a következő estét tudatosan pihenésre hagyjuk. Máskor éppen fordítva: elfogadjuk, hogy most tényleg szükségünk van az egyedüllétre, és nem büntetjük magunkat miatta egész este.

A kompromisszum ráadásul nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindkét oldal pontosan ugyanannyit kap. Inkább azt, hogy egyik szükségletünket sem próbáljuk úgy kezelni, mintha nem lenne létjogosultsága.

Nem mindig kell győztest hirdetni

Belső konfliktusaink azért is lehetnek fárasztóak, mert gyakran önmagunkkal kezdünk harcolni miattuk. Nemcsak arra kell energiát fordítanunk, hogy meghozzunk egy döntést, hanem közben még az egyik érzésünk létjogosultságát is megkérdőjelezzük.

Pedig néha már az is sokat változtathat a helyzeten, ha megpróbáljuk pontosan megfogalmazni a két oldalt.

• Mit szeretnék?
• Mitől tartok?
• Mire lenne most szükségem?
• Mit veszíthetek az egyik vagy a másik döntéssel?

És vajon tényleg választanom kell a két szükségletem között, vagy találhatok olyan megoldást, amely valamennyire mindkettőnek teret ad? A cél nem feltétlenül az, hogy többé soha ne legyenek ellentmondásos érzéseink. Sokkal inkább az, hogy ne kelljen minden alkalommal háborút indítanunk önmagunk ellen miattuk.

Mert előfordulhat, hogy a fejünkben vitatkozó két hang közül egyik sem az ellenségünk. Egyszerűen két különböző, számunkra egyaránt fontos szükséglet próbálja elérni, hogy végre rá is figyeljünk.

Fotó: Pexels/Nuta Sorokina

Ez is érdekelhet

• Ezért várunk túl sokat a párunktól, és ezért csalódunk újra meg újra
• Már egy Messenger-üzenet is sok? Nem biztos, hogy antiszociális vagy