2025. december 2. 9:00
Ha úgy érzed, túl gyakran mondasz igent akkor is, amikor legszívesebben nemet mondanál, akkor lehet, hogy people-pleasernek tartod magad. De mi van akkor, ha ez nem egyszerű kedvesség vagy megfelelési vágy – hanem egy régi, gyerekkorban kialakult túlélési stratégia?
Az „igen, persze!” automatikus üzemmódban
Képzeld el, hogy valaki spontán elhív mondjuk moziba. Te legszívesebben otthon maradnál, pizsamában, teával, de az első reakciód mégis az: „persze, megyek!”.
A tested már indulna is, a lelked pedig közben halkan sóhajt: „miért csinálom ezt?”.
Sokan vagyunk így. És nem azért, mert nem tudjuk, mit szeretnénk – hanem mert:
- nem akarunk konfliktust,
- nem akarjuk, hogy más csalódjon,
- és a béke megőrzése néha fontosabbnak tűnik, mint a saját határaink.
Ez a reflex lehet annyira mély, hogy fel sem tűnik. És ilyenkor lép színre a Bambi-reflex.
Mi az a Bambi-reflex?
Stresszhelyzetben a testünk többféleképpen reagálhat:
- harc (fight), menekülés (flight), lefagyás (freeze)… vagy kedveskedés (fawn).
- A fawn reakció, vagyis a Bambi-reflex arról szól, hogy inkább megnyugtatom a másikat, alkalmazkodom és lesimítom a konfliktust, csak hogy biztonságban érezzem magam.
Ez legtöbbször gyermekkorban alakul ki – és felnőttként is meglepően jól „működik”. Talán már túl jól is.
Négy gyakori helyzet, ahol ez a reflex kialakulhat
1. A jó gyerek szerepe: amikor a béke fontosabb volt, mint az őszinteség
Ha gyerekként azt tanultad: „csak akkor van nyugalom, ha jól viselkedem”, akkor felnőttként is könnyen:
- finomkodsz másokkal,
- elhallgatod a saját érzéseidet,
- és igyekszel mindenkit boldoggá tenni.
- A béke kedvéért.
2. Amikor a szülő érzései előrébb voltak a tieidnél
Ha egy gyerek azt tapasztalja, hogy a szeretet feltételekhez kötött – „akkor szeretlek, ha…” –, akkor hamar megtanulja kiszolgálni mások igényeit.
Ez felnőttként így nézhet ki:
- folyton mások elvárásaihoz igazodsz,
- félsz az elutasítástól,
- és inkább adsz, mint kérsz.
3. A családi béketeremtő szerepe
Sok gyerek lép automatikusan közvetítő szerepbe: viccelődik, elsimítja a vitákat, csillapítja a hangulatot. Agyunk imádja a kiszámíthatóságot – és ez a szerep biztonságot adott.
Felnőttként pedig:
- olyan dolgokért is bocsánatot kérsz, amik nem a te hibáid,
- túl sok felelősséget vállalsz,
- és igyekszel mindenkit jó kedvre deríteni, ha feszültséget érzel.
4. Ha gyerekként azt mondták: „túlreagálod”
Amikor egy gyerek érzéseit nem veszik komolyan, könnyen elhiszi, hogy: „Amit érzek, az rossz. Más jobban tudja, mi van velem.”
Felnőttként ez gyakran így jelentkezik:
- nehezen bízol a saját érzéseidben,
- állandó megerősítést keresel,
- könnyen elbizonytalanodsz, ha valaki kritizál.
Mit tehetsz, ha magadra ismertél?
- Először is: teljesen normális vagy.
- Másodszor: már az is hatalmas dolog, hogy felismerted.
A Bambi-reflex tanult reakció – és épp ezért át is alakítható.
- Meg lehet tanulni nemet mondani.
- Meg lehet tanulni fontosnak érezni a saját igényeidet.
- Meg lehet tanulni határokat húzni.
Ha azonban úgy érzed, egyedül nem találod a kiutat, érdemes pszichológushoz vagy terapeutához fordulni. Nem azért, mert „baj van”, hanem mert megérdemled, hogy te is jól legyél – nem csak mások.
Fotó: Freepik
Ez is érdekelhet
- „Amikor minden sötétnek tűnik” – így találhatsz reményt a legnehezebb időkben
- Miért látszanak este nagyobbnak a problémák, mint reggel? Fedezd fel a belső órád titkait!