Ezért kellene pszichológushoz járniuk a Donáth Annát támadó propagandistáknak is

Donáth Annát, a Momentum EP-képviselőjét a propaganda támadja amiatt, hogy pszichológushoz jár – ahogy arról a politikus szerdán hírt adott. Hozzátette, ő büszkén vállalja ezt, és úgy gondolja, le kellene számolni a pszichoterápiával kapcsolatos előítéletekkel. Szerinte az az ember lehet lelkileg egészséges és erős, aki szembenéz azzal, hogy igenis vannak olyan problémái, amikkel foglalkozni kell.

Azok számára, akik tisztában vannak vele, hogy pszichológushoz járni ugyanolyan fontos és hétköznapi dolog, mint például orvoshoz fordulni, ha fáj valamink, ez a kormányközeli média „leleplezése” nemcsak felháborító, hanem megmosolyogtató is lehet. 

Emberek vagyunk, és az emberi működés része, hogy vannak érzelmeink, amik kapcsolódnak a gondolatainkhoz, a viselkedésünkhöz és a testi érzeteinkhez. Amikor felkavaró dolgok történnek velünk, természetes, hogy felborulhat az egyensúlyunk, és ezt minden szinten megérezhetjük: dühöngünk, szomorúak leszünk, vagy éppen megfájdul a fejünk, és nem értjük, mi ennek az oka. A pszichológus például ilyenkor segíthet; ezt pellengérre állítani tehát olyan, mintha valaki alapvető emberi minőségeket és működésmódot kérdőjelezne meg.

Kinek lehet szüksége pszichológusra?

Egy ideális világban az emberek tudatosan, az igényeikre és a másik szükségleteire is figyelve alakítanák ki a párkapcsolataikat és alapítanának családot. A gyerekeket olyan emberek nevelnék, akik gondoskodnak a saját mentális egészségükről, így kellően támogatóak tudnak lenni érzelmileg, és képesek minden szempontból biztonságot nyújtani. Az emberek empatikusan beszélgetnének egymással, kéretlen tanácsok helyett együttérzést adnának, és a nehézségekkel küzdő szeretteikkel is jól bánnának. 

Még mindig az ideális világnál maradva – ezt akár egy olyan társadalmi és politikai légkör is megalapozhatná, amelyben a családok nemcsak a CSOK-on vagy a babaváró hitelen keresztül kapnának támogatást, hanem például a gyűlölködés visszaszorítása vagy a családon belüli erőszak, a gyerekbántalmazás elleni fellépés által érezhetnék magukat nagyobb érzelmi biztonságban.  

Ám amíg a társadalmak nem így néznek ki, addig nagy valószínűséggel szükség lesz pszichológusokra. Ha az emberek többsége érzelmileg támogató környezetben élne, akkor is előfordulhatna, hogy valaki egy nehezebb döntés meghozása előtt vagy egy gyászfolyamat során kér segítséget szakembertől. Pszichológushoz fordulni tehát teljesen normális, érthető döntés lehet az ember élete során.

Az általános tapasztalat alapján nem feltétlenül azok az emberek teszik ezt meg, akik a legrosszabbul vannak, hanem azok, akik felismerik, hogy felelősséget kell vállalniuk a saját életükért, mentális állapotukért és képesek szembenézni akár a hibáikkal is.

Nem mindenki látja át, hogy mikor érdemes megtenni az első lépést. Gyakran van például rossz kedvünk úgy, hogy egyik napról a másikra elmúlik és sok nehéz helyzetet saját erőforrásaink segítségével is meg tudunk oldani. Ez a lista segíthet abban, hogy jobban rálássunk, milyen helyzetekben ajánlott pszichológus segítségét kérni:

• Szeretnénk jobban kezelni a stresszt, mert már feszültnek érezzük magunkat, vagy azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elég hatékonyak.
• Nehézségeink vannak az érzelemszabályozás terén.
• Egészségtelenek a megküzdési mechanizmusaink (például stresszevők vagyunk, vagy túl sok alkoholt fogyasztunk).
• Nem sikerül elérni a céljainkat, vagy nem tudjuk elengedni a maximalizmusunkat.
• Problémáink vannak a kapcsolataink terén, nem tudunk egészséges határokat felállítani vagy jól kötődni.
• Az önismeretünket szeretnénk  fejleszteni, jobban megérteni magunkat.
• Nagy változás előtt állunk.
• Támogatást szeretnénk kapni a gyerekneveléshez.
• Valamilyen traumatikus eseményt szeretnénk feldolgozni.
• A hangulatunk túl nagy mértékben befolyásolja a munkánkat, az alvásunkat, az evési szokásainkat vagy a szabadidőnket.
• Szeretnénk megváltoztatni a negatív gondolkodási mintáinkat.

Nincs tehát szükség pánikzavarra, súlyos depresszióra vagy szorongásos betegségre ahhoz, hogy az ember segítő szakemberhez forduljon. Sőt, nem is túl szerencsés, hogy a legtöbben csak akkor mennek el pszichológushoz, amikor már nagy a baj: például két gyerek után jönnek rá, hogy a párjuk egyáltalán nem támogató; vagy már tíz éve küzdenek súlyos pszichoszomatikus tünetekkel.

Miért ítélik el sokan azt, aki pszichológushoz jár?

Ahhoz, hogy minél hamarabb szakembert keressünk meg a problémáinkkal, sok mindenre szükségünk van: anyagi lehetőségekre, időre, megfelelő tájékozottságra, hozzáférésre, a terápiától való idegenkedés legyőzésére.

A pszichológushoz járást ugyanakkor az is befolyásolhatja, hogy egy társadalom hogyan áll ehhez a kérdéshez, mennyire viszonyul elítélően a pszichés problémákhoz. 

Szerencsére már itthon is egyre inkább elfogadott, ha valaki törődik a mentális állapotával, ugyanakkor sokan továbbra is előítéletesen viszonyulnak a pszichológushoz járáshoz.

A különböző pszichés problémákkal, mentális zavarokkal küzdő embereknek még ma is meg kell küzdeniük a stigmatizációval. Sokan nem értik, hogy a depressziós ember nem „szomorú” vagy „lusta”, akinek csak tovább kellene lépnie, hanem ennél sokkal komplexebb okok miatt vannak nehézségei az élet több területén. Arról, aki lelkileg nincs tökéletesen jól, gyakran gondolják, hogy csak figyelemre vágyik, túl érzékeny vagy gyenge.  

Terápiába járni még közel sem olyan elfogadott, mint amilyennek lennie kellene. Vannak, akik úgy érzik, hogy szükségük lenne pszichológusra, de félnek a megbélyegzéstől. Másoknak a segítségkéréssel kapcsolatban vannak fenntartásaik: azt gondolják, hogy a problémáikat egyedül kell megoldaniuk, és ebben egy „idegen” nem tud segíteni. Ehhez természetesen rengeteg, a pszichológusokkal és az ülésekkel kapcsolatos tévhit is hozzájárul – például még azzal sincs tisztában mindenki, hogy a szakember nem problémákat old meg, és nem tanácsokat ad, hanem segít jobban kezelni az érzelmeket, megtenni a szükséges lépéseket a lelki jóllét elérése felé.

Aki maga is megtapasztalta, milyen sok támogatást adhat egy pszichológus, vagy tudatában van például annak, hogy az emberek jelentős része szenved különböző traumák hatásaitól, nagy eséllyel nem fogja elítélni azt, aki terápiába jár. Aki tisztában van vele, hogy az érzelmek átélése és kimutatása természetes, elnyomása és ignorálása viszont súlyos károkat okoz, az nem fogja „gyengeségnek” tartani a szomorúságot, a sírást vagy a frusztrációt. Azok az emberek viszont, akik hajlamosak mások fölé helyezni magukat, távolságot tartani saját érzelmeiktől és együttérzés nélkül élni, valószínűleg kevésbé viszonyulnak pozitívan bármilyen önismereti munkához.

Sokaknak bőven lenne dolguk magukkal, mégis inkább azt az utat választják, hogy másokat bántanak, és azon gúnyolódnak, aki hajlandó munkát fektetni a lelki egészségébe. Mi csak annyit tehetünk, hogy próbálunk minél jobban lenni, és ezzel pozitív példát mutatni azoknak, akik szintén változtatni szeretnének az életükön, csak még félnek megtenni az első lépést.

A szerző pszichológus, korábbi cikkei itt olvashatók.

Nyitókép: Portra/Getty Images