Gondolkodd magad boldogra! – Így gondoskodhatsz magadról mentálisan is a testiek mellett

Egy többé-kevésbé egészséges felnőttet elsősorban az különböztet meg egy gyerektől, hogy felismeri a saját testi, illetve lelki szükségleteit, és képes ezekre reagálva gondoskodni magáról. Bármennyire is triviálisnak tűnik, de az emberek egy jelentős hányada a mindennapokban hajlamos részben vagy akár teljesen figyelmen kívül hagyni a saját igényeit. Gondoljunk csak arra, hogy vannak, akik nem mozognak akkor sem, ha már testi kényelmetlenséget éreznek, vagy rendszeresen „elfelejtenek” enni nap közben.

Az érzelmi öngondoskodást sokan még a fizikai szükségleteknél is nagyobb eséllyel hanyagolják el, pedig a mentális (és ezzel együtt a testi) egészség fenntartásában, visszanyerésében alapvető szerepe van érzelmeink felismerésének és megértésének.

Rengeteg oka van annak, hogy miért érdemes rutinszerűen figyelni a belső működésünkre is. 

Az érzelmeink befolyásolják, ahogy a világot látjuk, ahogy az emberekre reagálunk, vagy ahogy velük viselkedünk. Megfelelő tudatosság nélkül nem vagyunk képesek önkontrollt gyakorolni és kezelni a dühünket, szomorúságunkat vagy éppen örömünket. Gyerekvállalás előtt is nagyon fontos lenne, hogy a leendő szülők megtanulják felismerni saját érzelmi szükségleteiket, mert ha ezt nem teszik meg, nem fognak tudni igazán támogatóan gondoskodni a gyerekükről.

Nem minden öngondoskodás, amit annak hiszünk

Tágabb értelemben minden olyan tevékenység öngondoskodásnak számít, amit a saját jóllétünkért teszünk: a testi és mentális egészségünkkel, a környezetünkkel, a kapcsolatainkkal, az érzelmeinkkel való foglalkozás; képességeink és készségeink fejlesztése, sőt a pénzügyeinkkel való törődés. Csak abban az esetben tudjuk ezeket hatékonyan menedzselni, ha felismerjük a szükségleteinket, és tudatában vagyunk annak, milyen fontos velük foglalkozni.

Azzal talán az emberek többsége tisztában van, hogy az olyan alapvető szükségletekre, mint az alvás, táplálkozás vagy a mozgás érdemes időt szánni; bár még ezekről is sokan azt gondolják, hogy nem számít a rendszeresség. 

Az érzelmi jóllét megteremtése és fenntartása viszont már jóval nehezebben megy. Ez szűkebb értelemben az érzésekre való odafigyelést, azok átélését, másokkal való megosztását jelenti. Tágabb értelemben bármilyen tevékenység a része lehet, ami érzelmeket aktivál bennünk, 

és segít abban, hogy magunkra figyeljünk. Ilyen például a filmnézés, a barátokkal való találkozás, a megfelelően motiváló és pozitív munkahelyi légkör, a szabadidős tevékenységek, a spirituális élmények vagy akár az, ha rend van körülöttünk.

Rengeteg idő és energia magunkról gondoskodni, és teljesen érthető, ha bizonyos helyzetekben egy-egy szükséglet a háttérbe szorul. Van, hogy lemondunk egy ebédről, mert sürgősen be kell fejeznünk egy munkát, vagy pár hétig-hónapig nem alszunk eleget. Hosszú távon viszont ahhoz, hogy jól tudjunk működni, fontos lenne megtalálni az egyensúlyt.

Ha valaki azt a tanácsot kapja, hogy foglalkozzon többet a saját mentális jóllétével, akkor nagy eséllyel egy masszázs vagy egy forró fürdő fog az eszébe jutni, miközben az érzelmi öngondoskodás soha nem valósul meg a belső világunkra való fókuszálás nélkül. A legtöbbet azzal teszünk magunkért, ha megfigyeljük, mikor mit érzünk, hogyan reagálunk helyzetekre; ha megtanulunk határokat szabni, nemet mondani, és szükség esetén segítséget vagy támogatást kérni.

Gyakran halljuk, hogy képesnek kell lennünk arra is, hogy egyedül töltsünk el időt, ugyanakkor az érzelmileg támogató barátokra és közösségekre, a másokhoz való empatikus odafordulásra is szükségünk van. Olyan módszerek megtanulása, mint az érzelmek és gondolatok naplózása, a mindfulness vagy a fókuszolás segíthet abban, hogy tényleg magunkra tudjunk figyelni, és képesek legyünk értelmezni a testünk jelzéseit.

Az alapvető érzelmi igények kielégítése mellett magunkról való gondoskodást jelent az is, amikor például célokat és prioritásokat jelölünk ki, majd képesek vagyunk örülni is annak, amit elértünk, és nem bántjuk magunkat amiatt, ami nem sikerült.

A valódi érzelmi öngondoskodás nem is feltétlenül az, amit csinálunk, inkább ahogyan csináljuk: figyelve arra, hogyan érezzük magunkat. 

Gyakran azok a tevékenységek, amiket az emberek saját magukkal való törődés céljából, az „énidő” keretében végeznek, valójában csak elterelik a figyelmet az érzelmekről. Amikor éppen nagyon szomorúak, frusztráltak vagy dühösek lennénk valami miatt, akkor jellemzően bármit megteszünk, hogy elnyomjuk a „negatív” érzést, és ne kelljen vele foglalkozni; miközben azt várjuk, hogy majd magától elmúlik. Alapvető szerepe van életünkben például a mozgásnak, és tudjuk, mennyi pozitív hatással jár. Ha viszont arra használjuk, hogy „ne kelljen gondolkodni” magunkon, és boldognak érezzük magunkat ahelyett, hogy megnéznénk, mik azok a dolgok, amik valójában aggasztanak, akkor a sport is csak egyfajta figyelemeltereléssé válik.

Az érzelmek szabad kifejezése, amire törekednünk kell – természetesen úgy, hogy ezzel ne bántsunk másokat. (Ha például dühösek vagyunk, érdemes bevallani magunknak, beszélni róla támogató barátokkal, de nincs rendben más embereken levezetni a feszültségünket.) A szabad kifejezés azt jelenti, hogy empátiát, törődést kapunk attól, akivel megosztjuk a bennünk zajló folyamatokat, és nem ítélnek el amiatt, ahogy érezzük magunkat. 

Az érzelmi öngondoskodás nem a problémák megoldását és a helyzetek megjavítását jelenti, hanem azt, hogy megértőek vagyunk saját magunkkal, és másoktól is megértést kapunk.

Saját érzelmi igényeinkről úgy tudunk jól gondoskodni, ha „elköteleződünk” magunk felé, ami minden, a fentiekben felsorolt mentális tevékenységet magába foglal, és folyamatos belső munkával jár. Ha ezt nem tesszük meg, nagy eséllyel kerülünk bele olyan ártalmas tevékenységek spiráljába (például rendszeres alkoholfogyasztás, internetfüggőség, kevés alvás), ami az érzelmek elkerülésére szolgál. Rengeteg fizikai tünet és betegség mögött állhat a nem megfelelő érzelemkezelés; illetve magunkat és a körülöttünk élőket is mérgezzük, ha nem tudjuk kezelni az érzelmeinket.

Miért nehéz gondoskodni a saját érzelmi szükségleteinkről?

Rengeteg tényező befolyásolhat abban, hogy mennyire ismerjük fel az igényeinket, és milyen módon vagyunk képesek velük foglalkozni. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor érthető és természetes, hogy nem saját magunkon van a fókusz: tipikusan ilyen időszak a szülővé válás első 1-2 éve. A rossz anyagi körülmények, az alapvető fizikai szükségletek kielégítésének nehézsége is oka lehet annak, ha valaki nem tud a saját érzelmeire koncentrálni. Ugyanakkor egy társadalom működése, illetve a gyerekkori tapasztalatok nagyon erős hatással vannak az érzelmi öngondoskodás felnőttkori alakulására.

Tévhitek, káros társadalmi beidegződések is akadályozhatnak minket. Az egyik legismertebb, ami szerint „magunkkal foglalkozni önzőség”, 

miközben tudjuk, hogy csak az tud hosszabb távon jó munkát végezni és kapcsolatokat fenntartani, aki törődik a saját szükségleteivel. Vannak, akik azt gondolják, hogy nincs erre pénzük vagy idejük, még akkor sem, ha ez objektíven nem igaz: ilyenkor valójában arról van szó, hogy nem szeretnének, nem tudnak felelősséget vállalni magukért.

Sokan tapasztalják gyerekkorukban, hogy az igényeik nem fontosak, az érzelmeket (főleg a szomorúságot és dühöt) pedig el kell nyomniuk. A szülői érzelmi bántalmazás, illetve elhanyagolás gyakori formája, amikor kizárólag az számít, hogyan teljesít a gyerek az iskolában vagy a házimunkában, miközben senki sem kérdezi meg tőle, jól érzi-e magát. Vannak szülők, akik meg is büntetik a gyereket, ha az szomorkodik vagy éppen felszabadult. Az így működő családban felnövő gyerek nem kap valódi törődést és empátiát, emiatt nem tanulja meg, mennyire fontosak az érzelmi szükségletei.

Olyan, a felnőttkori gondolkodást és viselkedést alapvetően befolyásoló sémák alakulhatnak ki, mint például a behódolás, az önfeláldozás, az elismeréshajszolás vagy a könyörtelen mércék. Azok az emberek, akikre jellemzők ezek a sémák, szinte természetesnek veszik, hogy érzelmeiket és szükségleteiket mások igényeinek kell alárendelniük; úgy gondolják, hogy fel kell áldozniuk magukat, mert a többi ember fontosabb, mint ők. 

Nehezen hiszik el, hogy mások önmagukért szerethetik őket, ezért kényszeresen próbálnak elismerést kiváltani és folyamatosan jól teljesíteni, keményen dolgozni. Jellemzően nehezen kérnek segítséget vagy érzelmi támogatást a barátaiktól, 

és nem képesek megfelelően gondoskodni saját érzelmi szükségleteikről.

Ezeken a sémákon, rossz beidegződéseken nehéz változtatni, de terápiával, támogató környezetben lehetséges. Csak akkor fogjuk tudni megadni magunknak a kellő érzelmi gondoskodást, ha rájövünk, mi akadályoz benne és változtatunk a makacs hiedelmeken. Sokan feltehetik a kérdést, hogy egy társadalmi krízis, gazdasági válság idején kinek van ideje és energiája az érzelmekkel foglalkozni; miközben pont az ilyen nehéz időszakokban van a leginkább szükségünk arra, hogy gondoskodjunk magunkról. Ráadásul saját mentális jóllétünk az, ami felett mindig van valamennyi kontrollunk.

A szerző pszichológus.

Nyitókép: Prompart/pixexid.com