2025. december 24. 7:30
Egy különleges fosszilis lelőhely Katarban olyan felfedezést hozott, amely nemcsak a múltat, hanem a tengerek jövőjét is segíthet megérteni. A kutatók egy eddig ismeretlen, apró termetű tengeri tehénfaj maradványaira bukkantak, amely több mint 21 millió évvel ezelőtt élt az Arab-öböl sekély vizeiben.
Tengeri „kertészek” az ősidőkből
A tengeri tehenek – közeli rokonaik a ma is élő dugongoknak és manátuszoknak – növényevő tengeri emlősök, amelyek tengeri fűvel táplálkoznak. Legelés közben nemcsak esznek, hanem szó szerint átformálják a tengerfeneket: felkavarják az üledéket, tápanyagokat szabadítanak fel, és ezzel egész ökoszisztémákat tartanak életben.
A most felfedezett fosszíliák azt mutatják, hogy ez a szerep már több tízmillió éve jelen van az Arab-öböl térségében – csak éppen mindig más tengeri tehénfaj töltötte be.
Egy eddig ismeretlen, apró faj
A Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum és a Katar Múzeumok kutatói egy új, korábban nem azonosított tengeri tehénfajt írtak le, amely jóval kisebb volt a mai dugongoknál. A csontmaradványok egy rendkívül gazdag lelőhelyről származnak, amely a világ egyik legsűrűbb tengeri tehén-fosszíliahalmazának számít.
„Kevesebb mint 15 kilométerre találtuk meg ezeket a csontokat egy olyan öböltől, ahol ma is tengeri füves élőhelyek vannak” – mondta Nicholas Pyenson, a kutatás vezetője. „Ez a térség már 21 millió éve ideális otthona a tengeri teheneknek.”
Milyen volt a vidék 21 millió éve?
A lelőhely – az Al Maszhabiya nevű terület Katar délnyugati részén – egykor sekély tenger volt, amelyben cápák, barrakudákhoz hasonló halak, ősi delfinek és tengeri teknősök éltek. A kutatók eleinte hüllőcsontokra gyanakodtak, de később kiderült: egy valódi „tengeri tehén temetőre” bukkantak.
A csontok az úgynevezett kora-miocén időszakból származnak, amikor a tengeri füves élőhelyek különösen elterjedtek voltak.
Tudtad? A tengeritehenek vízben élő emlősök. Első pillantásra a bálnákra hasonlítanak, de valójában nem azok közeli rokonai. Hasonló testük azért alakult ki, mert mindkét csoport a vízi élethez alkalmazkodott. A kutatások szerint a tengeritehenek legközelebbi rokonai meglepő módon az elefántok és a szirtiborzok. A modern tudomány ezeket az állatokat egy közös, afrikai eredetű emlőscsoportba sorolja, amely távol áll a patás állatoktól.
Miért fontos mindez ma?
A tengeri füvek rendkívül érzékenyek a klímaváltozásra, a víz melegedésére és a sótartalom változásaira. A mai dugongpopulációk az Arab-öbölben egyre nagyobb veszélyben vannak: halászhálók, part menti fejlesztések és környezeti stresszhatások fenyegetik őket.
A fosszíliák segítenek megérteni, hogyan reagáltak ezek az élőhelyek a múltban a drasztikus környezeti változásokra. Ez a tudás pedig kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a jövőben megvédjük a tengeri füves ökoszisztémákat.
„Ha megtanuljuk, hogyan vészelték át a tengeri füvek a klímaváltozást és a tengerszint-ingadozásokat a múltban, reálisabb célokat tűzhetünk ki az Arab-öböl jövőjére” – hangsúlyozzák a kutatók.
Bár ez az ősi tengeri tehén kicsi volt, az üzenete hatalmas: a természet hosszú távon alkalmazkodni tud – ha hagyjuk. A 21 millió éves csontok nemcsak egy elveszett fajt mesélnek el, hanem emlékeztetnek arra is, mennyire szorosan összefonódik múlt, jelen és jövő az óceánok mélyén.
Fotók: Freepik, Pexels
Kapcsolódó tartalom
- Meglepő felfedezés a Genfi-tóban: új hullámtípusra bukkantak a kutatók
- San José: A Karib-tenger elveszett kincsének első titkai