Vidovszky György: Az egyik legnagyobb bűne a mostani politikának, hogy mindenkit belekényszerít kisebb-nagyobb elvtelen kompromisszumokba

„Évekig úgy néztem Fábri Zoltán filmjét, amelyet a magyar filmgyártás tizenkét legjobb alkotása között tartanak számon, hogy egy letűnt kor közegében játszódik, amitől eltávolodtunk. Amikor 2013-ban Kaposváron elkezdtem a színpadi változattal foglalkozni, rádöbbentem, hogy bizonyos mondatok sokkal élesebbé váltak, mintha a saját hétköznapjainkra reflektálnának. (…) Rövid életet futott a kaposvári előadás, és ahogy teltek-múltak az évek, éreztem, egyre inkább abba az irányba megy az ország, hogy helye van a történet újbóli elmesélésének” – magyarázta Vidovszky György rendező a hvg360-nak, aki végül megkereste az Átriumot, és mivel a színház vezetői annak idején színikritikusokként látták az ősbemutatót, pontosan tudták, miről van szó, és igent mondtak rá.

Arra a felvetésre, hogy a regnáló hatalom mára a közbeszéd részévé tette a Horthy-kultusz nosztalgiáját, a rendező úgy reagált: „A hétköznapjaink részévé vált, hogy valakit egyszer dicsőítenek, majd a következő pillanatban árulónak kiáltják ki. Megéltünk jó pár időszakot az elmúlt tizenvalahány évben, amikor bizonyos figurák a jótevőinkből az ellenségeink lettek, vagy fordítva. Ez nemcsak a felső politikai szinten történik így, hanem lecsorgott a társadalom minden rétegébe.”

Vidovszky úgy véli, a Hannibál tanár úr ezt a leegyszerűsített gondolkodást idézi fel, ami szerinte mérgező. Most éppen a tanárokat látják el címkékkel. Bizonyos politikai köznyelv szerint a társadalom megrontói, holott nem a kormányt akarják megdönteni, hanem a jogaikért harcolnak.

Vidovszkytól megkérdezték, mi lehet a kiút abból a mókuskerékből, hogy a jó szándékú, tisztességes emberek végül meg-illetve betörnek. A rendező szerint Nyúl Béla kénytelen beállni az ideológiai sodrásba, ha tovább akar élni. "Az utolsó monológjában megpróbál megfelelni a hatalomnak, sületlenségeket hord össze, amivel önmagát teszi szellemi halottá. Nem csak értelmiségi kérdéskör az ilyen típusú árulás.

Az egyik legnagyobb bűne a mostani politikának, hogy mindenkit belekényszerít kisebb-nagyobb elvtelen kompromisszumokba. Az emberek kénytelenek meghasonulni, vagy egzisztenciális okok miatt, vagy mert valamihez ragaszkodnak, ami régen még értéket képviselt számukra."

Mivel Vidovszky korábban tanított a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, tud azonosulni az oktatás jelenlegi problémáival: arra a kérdésre, hogy mi lesz azzal a társadalommal, amelyik hagyja, hogy leszámoljanak az értelmiséggel, lenézzék, megvessék és kirúgják a tanárait, Vidovszky azt felelte: úgy érzékeli, „kiszabadították a rossz szellemet a palackból, amit iszonyú nehéz lesz visszagyömöszölni. Ez pedig a gyűlöletbeszéd. Az utóbbi években megéltük különböző társadalmi csoportok diszkriminációját, hol a homoszexuálisok, hol a menekültek voltak az ellenségeinek, most éppen az Európai Unió. Az oroszok, a korábbi ellenségeink a barátok, és most az ukránok az ellenségek.”

Mindenki helyezkedik, és bármelyik pillanatban ellenséggé válhat. Senki sincs biztonságban, bárkiről kiderülhet bármi, senkinek sincs komoly támpontja, senkiről sem tudni, milyen irányba tart az élete.

– mondta a rendező a lapnak.

Nyitókép: Balogh Zoltán / MTI