Bombaciklonok, felperzselt Föld és szárazság – ezek voltak 2022 legdurvább időjárási eseményei

Miután egy nem szokványos szemszögből már bemutattuk, milyen meteorológiai évet zártunk Magyarországon, itt az ideje, hogy tágítsunk a látószögön, és felidézzük, melyek voltak 2022 legemlékezetesebb, legpusztítóbb időjárási eseményei a világban. A lista természetesen nem lehet teljes, hiszen annyi szélsőség sújtotta a Földet, ami akár egy könyvhöz is elég témát adna.

Van, ahova jutott hó

Miközben mi itt Magyarországon valószínűleg már a hólapátot sem találnánk meg, addig a világ egyes részein időnként túl sok jut a jóból. Januárban az Egyesült Államokat két hóvihar is betemette, de Pakisztánból is méteres havat jelentettek, és ez mindkét helyen komoly gondokat okozott. A következő (azaz a mostani) téli szezon is keményen kezdett az USÁ-ban, hiszen már nem csak a hó, de a dermesztő hideg és a viharos szél is bekerült a képletbe, ami milliók karácsonyát tette tönkre.

Bombaciklonok tépázzák Európa partjait

A hideg évszak nem csak a hó miatt tud érdekes vagy éppen veszélyes lenni. Európa partvidékeit ilyenkor tépázzák a leghevesebb viharok, az úgynevezett viharciklonok, vagy ahogy egyik fajtájukat nevezik, „bombaciklonok”. Idén a február volt különösen mozgalmas, szinte futószalagon érkeztek az Atlanti-óceánról a viharok. Három nevet egészen biztos megjegyeztek az északnyugati országok lakói: Dudley, Eunice és Franklin is áldozatokat követelt, hatalmas hullámok ostromolták a partokat, életveszélyessé tették a közlekedést, de az erős szelet még a Kárpát-medencében is érezhettük.

A hurrikánszezon sokkal később indult, sőt, még váratott is magára, de aztán behozta a lemaradást. Az atlanti térség idei legkegyetlenebb légörvénye egyértelműen Ian volt, amely szeptemberben érte el Kubát és az USÁ-t, és okozott mintegy 100 milliárd dolláros kárt, valamint ölt meg 130 embert. A Csendes-óceánon sem volt természetesen mindvégig nyugodt a víz. A Karding névre keresztelt szupertájfun is szeptemberben alakult ki, a Fülöp-szigeteket, Thaiföldet és Vietnamot érintette, az általa okozott károk összköltsége közel 70 millió dollárra rúg, és legalább 40 haláleset írható a számlájára.

Berúgta az ajtót a felmelegedés

Idén nyáron a világ szinte minden részén kialakultak olyan hőhullámok, amelyek után talán a klímaszkeptikusok is elcsendesedtek egy kicsit. Hosszan sorolhatnánk a hőmérsékleti rekordokat, mind az éjszakai, mind a nappali értékek terén. Nyugat-Ausztráliában 50,7 fokot mutatott a műszer, annyit, amennyit az Arab-félszigeten vagy a Halálvölgyben szokott – néha. Az Egyesült Államokban olyan intenzív hőhullám formálódott, hogy azzal már alig bírt el az elektromos hálózat. Két hónap alatt megdőlt a legmagasabb minimum hőmérséklet rekordja.

Eközben a bolygó más részein történelmi csúcsok lettek a múlté. Japánban 40 fokot mértek, amely nem csak példátlannak, de az ottani páratartalommal együtt kegyetlennek is számít. Angliában is először láttak ilyen értéket, holott korábban azt hitték, ez majd csak a század közepén történik meg. Az európai hőség már ismerősebb lehet számunkra, hiszen mi is kaptunk belőle bőven. Ami azonban igazán nagy baj volt, hogy ez évszázados aszállyal társult, és ennek szerteágazó következményei lettek. Az alacsony vízszintek miatt probléma adódott az atomerőművek hűtésével, de a vízerőművek teljesítménye is visszaesett, ami a légkondicionálás miatt megnövekedett energiaigény mellett komoly feladványt adott a szakembereknek. A visszahúzódó folyók és tavak medréből sosem látott régészeti emlékek kerültek elő, de kevésbé örömteli, hogy hatalmas károkat jegyeztek a mezőgazdaságban, vízkorlátozásokat vezettek be Olaszoroszágban, alpesi menedékházakat zártak be ivóvíz hiányában, és ha már a hegyeknél tartunk, halálos gleccseromlás is történt a Dolomitokban.

Lángra kapott

A meleg és a szárazság természetesen a bozót- és erdőtüzek melegágya, és ez idén a szokásosnál is nagyobb területeken igazolódott be. Kaliforniában, a mediterrán térségben vagy éppen Ausztráliában mondhatni, nem lepi meg a helyieket, ha lángra kap valami, de idén a nagyobb hőhullámok idején fél Európára figyelmeztetést kellett elrendelni, köztük Magyarország területére is. Célzott internetes kereséssel sajnos szinte ránk zúdul az a sok tűzeset, amely egyébként jellemzően emberi hanyagságból alakult ki, tehát elkerülhető lett volna. Égett a vetés, a nádas, de még a Bükk erdei is. Ennek egyébként egyik legékesebb és egyben legijesztőbb külföldi példája az az erdőtűz, amely Csernobil mellett alakult ki, mégpedig természetesen a háború miatt. Hatalmas szerencse, hogy nem lett nagyobb baj annál, mint ami egyébként is van itt a szomszédunkban.

Semmiből sem tanulunk?

A légkör, a klímaváltozás idén is nagy pofonokat osztogatott, amelyek nem csak megnehezítik életünket, de időnként el is veszik azt, és óriási gazdasági, valamint kulturális károkat is okoznak. Azok az országok persze, ahol ezek a károk a legnagyobb mértékben jelentkeznek, már szót is emeltek, több figyelmet és pénzt követelnek, és komolyabban is veszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának problémáját. Pakisztán, ahol a nyári áradásokban 7 millió ember vesztette el otthonát, markáns felszólalással igyekezett forrásokhoz jutni a novemberi klímacsúcson.

A „globális észak” azonban csak mérsékelten akar erre áldozni, mert úgy vélik, elég nekik, ha a saját gondjukat kell megoldani. A modern tudományos módszerek már lehetővé teszik, hogy számszerűen bizonyítsuk, egy-egy időjárási katasztrófa mennyiben írható a klímaváltozás számlájára. Sajnos a legsúlyosabbak nagy mértékben. Ami korábban száz évente egyszer fordult elő, mostanra már tíz évente ránk törhet. Ez pedig csak egyre gyakoribb, egyre rosszabb lesz, hiszen még mindig olyan forgatókönyv mentén haladunk, amely nem tesz érdemi lépéseket a káros folyamatok megállításáért. Reméljük, 2023-ban egy kevésbé szélsőséges év köszönt ránk, bár erre egyelőre semmilyen garancia sincs.

Nyitókép: Ég a növényzet a Pest megyei Tatárszentgyörgy közelében 2022.augusztus 19-én. Az aljnövényzet még előző nap gyulladt ki a Táborfalva, Tatárszentgyörgy és Örkény közötti bozótos, fás területen – Fotó: Lakatos Péter / MTI