Újra nyakunkon a saras eső – de mi okozza és kell-e félnünk tőle?

Az rtl.hu is beszámolt arról a hat magyar kutató által publikált tanulmányról, ami szerint az utóbbi évtizedben sokkal gyakoribbá vált a szaharai poros, illetve saras esős időjárás. Bár még korai lenne azt mondani, hogy erről biztosan a klímaváltozás tehet, arról mégis érdemes beszélni, mit jelent Európára és Magyarországra nézve, ha a jövőben valóban megszaporodnak ezek az időjárási események.

A légköri termosztát az alap

Arra talán sokan emlékeznek az iskolai tanulmányaikból, hogy a trópusokhoz közeledve egyre melegebb, a sarkvidékekhez közeledve pedig egyre hidegebb van. 

Az ilyen egyenlőtlenségeket a természet nem szereti, igyekszik a különböző légtömegeket elkeverni. 

Ennek érdekében a hideg és meleg levegő ütközőzónájában örvények jönnek létre, amelyek segítik a meleg észak felé, illetve a hideg dél felé vándorlását. Ezeket hívjuk mérsékelt övi ciklonoknak.

Lelassul a rendszer

Ha a világűrből nézünk a Földre, az említett örvények ellenére is azt látjuk, hogy a levegő nagy általánosságban a közepes földrajzi szélességeken nyugatról kelet felé áramlik, ennek pedig a mindig fennálló hőmérsékleti különbség és a Föld forgása az oka. Vannak azonban olyan időszakok, amikor ez a hőmérséklet különbség csökken, a hideg és meleg levegő határfelülete pedig hullámossá válik. Ilyenkor a nyugat-keleti áramlás jelentősen gyengül, az észak-déli azonban felerősödik. Mit jelent ez? Hőhullám tombol a sarkvidéken:

Havazik Algériában, és hasonló furcsaságok:

A saras eső receptje

Most már szinte mindent tudunk ahhoz, hogy megértsük, miért is kell időnként kényszerűen autót mosnunk. Amikor ilyen szokatlanul nagy hullámzások alakulnak ki a légkörben, akkor jellemzően egy-egy légörvény, ciklon is megjelenik a hullám „alsó”, déli részén. Ha ezek a ciklonok a Szahara fölé is benyúlnak, akkor a forgásukból adódóan a keleti oldalukon fújó szelek felkapják a sivatagi homokot, és azt nagy magasságokba juttatva Európára terítik. 

Ha nincsenek esőfelhők, akkor ebből csak annyit érzékelünk, hogy homályos, opálos az égbolt, színesebbek a napkelték és a napnyugták. Amikor azonban a por bejut az esőfelhőkbe, akkor megkezdődik az úgynevezett nedves ülepedés, tehát a homokszemcsék az esőcseppekkel együtt kiesnek a felhőből, egyenesen az ablakokra, autókra.

Kell-e aggódnunk?

A tanulmány írói is kiemelik, hogy a szaharai homok kémiai összetétele nem ad okot aggodalomra, nincsenek benne mérgező anyagok. Sőt, néhány dél-amerikai ökoszisztéma szempontjából kimondottan nagy szerepe van az oda érkező homoknak, fontos ásványi anyagok forrásaként jelenik meg.

A mediterrán térségben a nagy mennyiségű, alacsonyan szálló por már problémás a légszennyezettség szempontjából, ez mindenképp a jelenség egy kellemetlen és káros következménye. 

Az is érdekes felvetés, hogy 

vajon az alpesi gleccserekre ülepedett homokszemcsék a nyári időszakban mennyire segítik elő a jég olvadását, ezzel tovább gyorsítva azok egyébként is rohamos ütemű megsemmisülését.

Itt lép be a klímaváltozás

Azt tényként kezelhetjük, hogy a sarkvidékek jóval nagyobb ütemben melegednek, mint a trópusok, aminek az a következménye, hogy általánosságban csökken a köztük fennálló hőmérsékleti kontraszt. Ahogy már fentebb írtuk, ez a nyugat-keleti áramlás lassulásához, nagyobb hullámzásokhoz vezet. Ha a meleg levegő túlzottan északra jut, akkor gyorsíthatja a jég olvadását, ha pedig a hideg túlzottan délre merészkedik, többször élhetünk meg szokatlan hidegbetöréseket, nagyobb károkat okozhatnak a tavaszi fagyok a mezőgazdaságban, és még sorolhatnánk.

A lelassuló áramlás miatt a hőhullámok tartósabbak lehetnek, ugyanakkor a szinte egyhelyben pörgő ciklonok intenzív csapadékkal áraszthatnak el kisebb régiókat, a tavalyi nyugat-európai katasztrofális áradásokhoz hasonlóan.

Ha mindez így történik (hangsúlyozzuk, egyelőre e téren még bőven vannak kérdőjelek a tudományban), ehhez mérten szinte csak mellékhatásként beszélhetünk az esetlegesen gyakoribbá váló saras esőkről.

Nyitókép: Marijan Murat/picture alliance via Getty Images