Időjárási mítoszok: lehúzza az esőt a Duna?

Túlzás nélkül állítható, hogy ahány tájegység, annyiféle változata ismert annak a megfigyelésnek, miszerint az adott térség nagyobb folyója vagy hegye rendre keresztbe tesz a csapadéknak, megálljt parancsol a felhőknek, vagy ahogy a mondás tartja, „lehúzza az esőt”. Hallottuk ezt már a Rába, Duna, Bakony, Somló esetén, ezért érdemes utánajárni, milyen erők rejtőznek az esőoszlató hatás mögött.

Van benne valami

A légköri folyamatok összetett rendszert alkotnak, az időjárás alakulásába pedig jócskán beleszól a földfelszín és a domborzat is. Nem mindegy, hogy fehér hó vagy szürke aszfalt borítja a talajt, ahogy az sem, hogy síkság vagy egy hegylánc fölött áramlik-e a levegő.

Ugyanakkor tényként kezelhetjük, hogy minél nagyobb légköri képződményről van szó, annál nagyobb hegyre, víz- vagy hófelszínre van ahhoz szükség, hogy annak viselkedését észrevehetően megváltoztassa. Az észak-amerikai Nagy-tavak vidékén a viszonylag meleg vízfelszín felett átkelő sarkvidéki levegő képes rendkívüli havazásokat okozni, az Alpok vonulatai pedig Európában kényszerítik kerülőpályára a frontokat, így jönnek létre a sokat emlegetett mediterrán ciklonok.

Azonban egy néhány száz méter magas dombnak vagy egy néhány tíz méter átmérőjű folyónak semmi esélye sincs egy több ezer kilométer átmérőjű légörvény „ellen”. Léteznek olyan kisebb légáramlások, amikor ezek is szerephez juthatnak, de azokat sokszor inkább csak szakmai érdekességként említjük.

Nekünk a Balaton…

Mi itt a Kárpát-medencében bőven megtapasztaljuk, milyen az, amikor a hegyek beleszólnak az időjárás alakulásába. A Kisalföldön szinte minden nap fúj a szél, mert az Alpok és Kárpátok között kialakult kis kapu miatt állandó a „huzat”. Ugyanakkor télen jellemzően Kékestetőn mérjük a legtöbb napsütéses órát, mert az képes a ködfelhőzet fölé nyúlni.

A tapasztalat, az éghajlati megfigyelések és a számítógépes vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a csapadék mennyiségi eloszlását csak a nagyobb hegységeink és legnagyobb tavunk, a Balaton képes befolyásolni, de ezek is csak kis mértékben.

A Balaton már kellően nagy vízfelület ahhoz, hogy nyáron a lassabb felmelegedésének köszönhetően átmenetileg akadályozza a felhőképződést – ilyenkor megfigyelhető, hogy a tó partján kialakulnak gomolyfelhők, fölötte azonban nem. Ha azonban egy heves zivatar vonul át fölötte, akkor épp ellenkezőleg, a vízgőz táplálékot nyújt a felhőnek, tehát még növeli is a csapadékmennyiséget.

Útravalóként talán a következő hasonlaton érdemes elgondolkodni: egy téli szellőztetés során a szoba kihűlését egy kandallóval, vagy egy gyertyával tudnánk hatékonyabban megakadályozni? Ebben a témakörben igenis számít a méret, mi pedig hasonló nagyságrendekről beszéltünk a fenti gondolatmenet során is.

Nyitókép: MTVA / Bizományosi: Róka László