Időjárási mítoszok: hidegben nem éget annyira a nap

Meleg idő, napsütés, a Balaton hőmérséklete is elérte a kritikus 20 fokot. Szerencsére sokan döntenek úgy, hogy kimozdulnak a négy fal közül, és egy hosszabb séta, kerékpártúra vagy strandolás keretében töltik újra a megcsappant D-vitamin raktáraikat. Szinte borítékolható, hogy eleinte sokan becsülik alul a szükséges naptejadagot, és szereznek enyhébb vagy súlyosabb bőrpírt a napégés miatt. Fontos, hosszú távon egészségünkre is veszélyt jelentő probléma ez, ezért érdemes tisztázni egy gyakran felmerülő félreértést.

Egy kis fénytan

A hőmérsékletnek, bár van köze az ibolyántúli (vagy ultraviola – UV) sugárzáshoz, de ez még nem jelenti azt, hogy csakis nagy melegben lehetne leégni.

Sőt, mint látni fogjuk, ennek majdhogynem az ellenkezője igaz.

A napsugárzás többnyire látható fényt és UV-sugárzást tartalmaz. Előbbinek köszönhetjük, hogy látunk, utóbbi azonban nagy mennyiségben káros az élő sejtekre. Amint a napsugarak elérik a felszínt, egy részük rögtön visszatükröződik, egy részük azonban elnyelődik, átalakul, és hősugárzás (infravörös sugárzás) formájában indul ismét a légkör irányába.

A beérkező sugárzás, így az UV erőssége is csak attól függ, milyen magasan jár a Nap, és mennyire tiszta a levegő, tehát mennyire átlátszó, mennyi sugárzást enged át. A hőmérséklet ezzel szemben inkább attól függ, a felszín mennyi sugárzást nyel el és mennyit tükröz vissza (ezt az arányt nevezi a szaknyelv albedónak, amely hófelszín esetén nagy, fekete beton esetén pedig kicsi).

A rákvörös síelő

Ha a fenti sorokat értjük, akkor az sem meglepő, hogyan lehetséges, hogy a téli síelésből hazatérő kollégák orra sokszor vörösre ég, holott naphosszat nulla fok alatti hőmérsékletben csúszkálnak. A hófödte hegy tudniillik ideális helyszín a leégéshez. A nagy tengerszint feletti magasság azt jelenti, hogy fejünk felett vékonyabb a légkör, a levegő ráadásul tisztább, így a Napból érkező sugárzás nagyobb része éri el a felszínt. A hó a sugárzás nagy részét egyenesen visszatükrözi, ezért az nem alakul hővé, helyette szegény síelőnk nemcsak fentről, de még a talpa alól is UV-sugárzást kap.

A magashegyi túrázók egyik legfontosabb eszköze a sötét napszemüveg, a hegymászók egyik leggyakoribb betegsége pedig régen a hóvakság volt, mindkettő oka az erős és visszavert UV-sugárzásban keresendő.

Mégis nyáron égünk le

A leírtak egyáltalán nem mondanak ellent annak a tapasztalatnak, hogy mégis nyáron nagyobb az esélyünk leégni. Többségünk nyáron tölt hosszabb időt a szabadban, így nagyobb a sugárzás dózisa, ráadásul a meleg miatt lengébben öltözünk, és ebben az időszakban a nap is magasabban jár az égen, így több sugárzás éri bőrünket is.

A nagy meleg ugyanakkor sokszor meg is véd a leégés ellen.

35-40 fokban kevesen képesek órákat a napon tölteni, ezzel szemben kellemesebb, 25 fok körüli, kissé szeles időben sokkal tovább tartózkodunk a déli órákban is a szabadban. Ez az egyik oka, hogy késő tavasszal – jellemzően még naphoz nem szokott, fehér bőrrel – fájdalmasabb napégést lehet szenvedni, mint nyár végén, némi alapszínnel a strandon.

Amit érdemes megjegyezni

A legfontosabb üzenet, hogy ne a hőmérő, sokkal inkább a napmagasság, tehát az évszak alapján ítéljük meg a leégés veszélyét. Ne becsüljük le a késő tavaszi és kora őszi napsugárzás erősségét sem, ha pedig magasabb hegyre készülünk, szemünk védelme legyen a legfontosabb!

UV-sugárzás előrejelzést az Országos Meteorológiai Szolgálat tematikus oldalán találunk, ezt strandolás, kirándulás előtt mindenképp érdemes felkeresni.

A napégést megfelelő öltözettel, a közvetlen sugárzás kerülésével, valamint rendszeres fényvédő szer használatával előzhetjük meg. A bőrbetegségek kialakulásával kapcsolatban fontos tudni, hogy a dózis számít, ami azt jelenti, hogy a több napon át tartó sugárzás is összeadódik, és nem az a lényeg, egyhuzamban mennyi időt töltünk a napon, mert a nap végén nem „nullázódik” a számláló.

További időjárási mítoszokról ide kattintva olvashat.

Nyitókép: Matt Cardy / Getty Images