Régen még az időjárás-előrejelzés is jobb volt?

„Lóg az eső lába.” „Vörös az ég alja, aligha szél nem lesz!” „Nem fog esni, lehúzza a Duna.” Ismerősek ezek a mondatok? A meteorológusok is sokszor találkoznak ehhez hasonló bölcsességekkel, megfigyelésekkel, és míg soknak van alapja, mások inkább a mítoszok kategóriájába sorolhatók. Új cikksorozatunkban a leggyakoribb időjárással kapcsolatos tévhiteket vesszük sorra.

Régen még a nosztalgia is jobb volt, tartja viccesen a mondás, és ezt az előrejelző meteorológus is sokszor tapasztalja, hiszen szinte nap mint nap találkozik olyan kritikával, amely szerint a prognózisok minősége nemhogy javult, de még romlott is az elmúlt évtizedekben. Lépjünk túl a szubjektív érzéseken, és nézzük meg, mit mutatnak a tények, a számok, hogyan változott az előrejelzések beválása.

Jobb alapanyagokból főzhetünk

Az biztos, hogy nincs két egyforma képességű ember, így az előrejelzések minősége akár még függhetne is a szakembergárdától. Ami azonban vitathatatlan, hogy az informatika döbbenetes mértékben fejlődött, a számítási kapacitás hatalmasat nőtt az elmúlt évtizedekben, és a műholdak, radarok és repülőgépek szemével még jobban megismerhetjük a légkör aktuális állapotát. Így vált lehetővé a második világháború után, hogy elkészülhessen az első modern szemlélettel is megbízhatónak nevezhető előrejelzés, és így lehetséges, hogy ma már nemcsak 5 napra, de akár 50 évre is előre tudunk tekinteni, ami a légkör jövőjét illeti. 

A technológiai fejlődés várhatóan töretlen lesz a következő években is, ezért 

joggal várhatjuk, hogy az előrejelzések is egyre pontosabbá válnak. 

A pontosságot ugyanis nagy mértékben az határozza meg, milyen sűrű az a képzeletbeli rácsháló, amellyel lefedjük a Földet, hogy aztán szuperszámítógépekkel a rácsháló pontjaiban kiszámítsuk a légkört leíró egyenleteket. A sűrűbb rács azt jelenti, többet kell számolnunk, ezért gyorsabb és erősebb gépekre van szükségünk. Ez a múlt század elején még vágyálom volt, de mára valósággá vált.

Bábeli zűrzavar

A hőskorban szinte mindenből csak egy volt. Egy számítást végeztek, amelynek egy eredménye lett, és erről senki nem sejthette előre, megbízható-e vagy sem. Az időjárás-jelentések egyetlen stúdióban kerültek felvételre, amelyet egy médium, az állami televízió közvetített. Ha valaki azt mondta, „úgy hallottam, holnap eső lesz”, mindenki tudhatta, honnan származik az információ. Íme egy időjárás-jelentés a hőskorból:

Mára a helyzet teljesen megváltozott. Számos előrejelzési szimuláció létezik, amelyek eredményeit nemcsak az OMSZ, de szinte bárki közzéteheti weboldalán vagy a közösségi médiában. Az információ a hírversenyben sokat torzulhat, sokakhoz csak a kattintásvadász címek jutnak el, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy okostelefonunkon bármikor hozzájuthatunk a kívánt előrejelzéshez, még ha fogalmunk sincs, a kérdéses adat hogyan került a készülékünkre. Ilyen adattengerben nehéz eligazodni, nehéz felelősöket keresni, és hasonlóan, a meteorológusnak is egyre nehezebb eljuttatni a nagyközönséghez a hiteles információt.

Többet tudunk, többet akarunk

A technika fejlődésével mára egészen részletgazdag előrejelzések készítésére vagyunk képesek, és ezt ki is szeretnénk használni. Igyekszünk órás bontásban megadni a csapadék alakulását, megyei vagy járási bontásban a zivatarok kialakulási helyét. A mérnöki tudományokban olyan nagy felbontású modelleket használnak, amelyekkel az épületek között áramló levegő útját is képesek feltérképezni. A többlet tudás megjelent az előrejelzési szövegekben is. 

Évtizedekkel ezelőtt egy frontátvonulást a kevés és pontatlan előrejelzési adat miatt még csak 1-2 mondatban, elkenve tudtak leírni, ezt könnyen ellenőrizhetjük a korabeli napijelentés-kiadványok fellapozásával. Ma egy hasonló helyzetben sokszor maga a veszélyjelzés több mint fél oldalt tesz ki.

A lehetőségekkel együtt az igények is megnőttek, sőt, fokozatosan túltesznek azokon. Már nem azt a kérdést teszik fel az érdeklődők, melyik nap lesz eső, hanem azt, egy hét múlva este 5 órakor a Kossuth Lajos utca 54. b szám alatt lesz-e eső. Sajnos itt még nem tart a tudomány.

A számok nyelvén

A meteorológia alapvetően egy számításokon alapuló, fizikát, matematikát és informatikát alkalmazó objektív tudomány. Ennek előnye, hogy állításai ellenőrizhetők, az előrejelzések beválása folyton monitorozható. Mind a nagy előrejelző központok, mind a nemzeti szolgálatok végeznek 

úgynevezett verifikációs vizsgálatokat, amelyek során adott szempontrendszer szerint ellenőrzik az előrejelzések és a mérések eltérését. 

Az alábbi ábrán azt látjuk, hogyan váltak egyre pontosabbá a számítások az elmúlt évtizedekben. A legfelső kék vonal például azt mutatja, a 3. napra vonatkozó előrejelzés beválása 1981-ben 85 százalék körül alakult (az északi féltekén), míg mostanság ez már 98 százalék fölötti. Általános szabályszerűség, hogy tízévente 1 nappal vagyunk képesek javítani az előrejelzés pontosságán, tehát amilyen pontos manapság egy előrejelzés az 5. napra, olyan pontos lehet az évtized végére a 6. napra.

Megelőzve a kritikus olvasót, hozzátesszük, hogy az itt látható értékek éves mozgóátlagok, a teljes északi és déli féltekére vonatkoznak, a pontosság pedig jelentősen eltérhet attól függően, milyen meteorológiai paramétert vizsgálunk. Még sokáig nem leszünk képesek nagy pontossággal meghatározni, hány csepp eső hullik majd egy adott utcában 7 nap múlva, de az előrejelzések információtartalma, részletgazdagsága és általánosságban azok beválása mindenképp javulást mutat.

Nyitókép: Az Ablak című műsor stúdiója 1985-ben. Középen a fiatal Aigner Szilárd meteorológus és a „hó jelentés”. A többi szereplő balról jobbra: Kiss Teréz, Novotny Zoltán, Kóthy Judit és Petress István szerkesztők – Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan