Háborús tűzben született a meteorológia, de a hurrikánok eltereléséig még nem jutott el a világ

A napjainkban zajló orosz-ukrán háború során elsősorban a fegyverek, az utánpótlás, a gazdasági nyomás és a kibertérben zajló hadviselés tűnik meghatározónak a végső eredmény szempontjából, 

a történelmi időkben azonban sokszor egész csaták kimenetelét döntötte el, hogy számoltak-e a légköri folyamatokkal, vagy éppen nem ismerték azokat.

Ez azonban visszafelé is igaz, a nagy háborúk is beleszóltak a légkörtudomány alakulásába – sőt a tudomány rendre profitált az ütközetekből. Az alábbiakban felvillantunk néhány fontosabb mérföldkövet a meteorológia és a hadviselés összefonódott történetéből.

Tűzben született

Bár a légkör vizsgálata közel kétezer évre tekint vissza, a modern meteorológia mindössze kétszáz éves tudományág. Nemzetközi összefogással ugyanis csak ekkor kezdtek el rendszeres felszíni méréseket végezni, ami elengedhetetlen a folyamatok megismeréséhez. 

Az előrejelzés szempontjából mérföldkőnek számít a krími háború (1853-56) során lezajlott balaklavai ütközet (1854. november 14.), amikor az oszmán-brit-francia flotta nagy része megsemmisült, azonban nem az orosz támadás miatt, hanem azért, mert váratlanul lecsapott egy vihar. 

Az incidens után a francia Urbain Le Verrier csillagászt bízták meg azzal, hogy vizsgálja meg, az előzetesen rendelkezésre álló mérési adatokból vajon meg lehetett-e volna jósolni a vihart. Mint kiderült, igen, még az akkori kevés információ alapján is. Ezzel lényegében megszületett a szinoptika (a szinopszis – együttlátás szóból), a meteorológiának az az ága, amely az adatok együttes áttekintését, elemzését végzi.

A pacifista, aki nagyot álmodott

Lewis Fry Richardson, korának legkevésbé sem elismert tudósa igyekezett a háborúk matematikája és a meteorológia terén is nagyot alkotni. A 20. század elején egyik sem sikerült neki – törekvéseit csak utólag értékelte a tudományos közösség. 

A megrögzötten háborúellenes brit matematikus, fizikus, meteorológus és pszichológus (ez utóbbi párosítás ma is sokszor jól jönne) egy gigantikus teremről álmodott, amelyben ezernyi ember ül papírral és ceruzával, hogy megoldja azokat a rendkívül bonyolult differenciálegyenleteket, amelyek lehetővé teszik az időjárás előrejelzését. Ő maga tett is erre egy próbát: 

6 órára szóló előrejelzést készített, de ez 6 hétbe(!) telt, ráadásul elképesztően irreális eredményeket kapott. 

Ennek ellenére hitt abban, hogy ha kellően sokan vennének részt a számításban, és a kezdeti adatok is pontosabbak lennének, sikerrel járna. Mint kiderült, igaza volt, ehhez azonban előbb fel kellett találni a számítógépet.

A világ első számítógépe is időjárást számolt

Talán semmi sem adott nagyobb lökést a meteorológiának, mint a második világháború. Óriási szükség volt jó előrejelzésekre (a normandiai partraszállást is a várható rossz idő miatt halasztották el), de legalább ennyire fontosnak tartották a stratégiai mérési eredmények titkosítását is – az észak-atlanti „időjárási háborúban” éppen ez történt.

Gőzerővel tartott az első számítógép kifejlesztése, amire nemcsak a hadászatban, de a tudományos világban is sokan vártak. Nem véletlen, hogy az ENIAC gépen dolgozó tudósok, köztük Neumann János javaslatára az egyik első program, amelyet az akkor még csarnok méretű gépen lefuttattak, egy egyszerű időjárási modell volt. Tudták, hogy ha ez működik, azzal óriási áttörést érhetnek el később az előrejelzések terén. Működött, 

az első 24 órás előrejelzést sikerült is 24 óra alatt kiszámítani, 

de egyértelmű volt, hogy a gép fejlesztésével ez az idő gyorsan csökkenthető. Ezt követően – továbbra is a hadügy keretein belül – folytatták a fejlesztéseket, és egyre nagyobb sikereket értek el, a kísérletek egyre inkább napi rutin-előrejelzésekké nőtték ki magukat.

A hidegháború és a demokratikus meteorológia

A világháborúk után a szuperhatalmak erőforrásaik egy részét igyekeztek arra fordítani, hogy képesek legyenek az időjárás vagy akár az éghajlat módosítására, és ezzel okozzanak kárt ellenfelüknek, vagy éppen védjék meg magukat az illetéktelen behatolóktól. 

Számos területen próbálkoztak: esőcsinálás, jégelhárítás, hurrikánok útvonalának befolyásolása. 

Volt, ahol értek el sikereket, és volt, ahol bármi is történt, sikernek nem volt nevezhető. Bár nem tudhatjuk, folynak-e ma is hasonló rossz szándékú kísérletek, az biztos, hogy összességében a légkörtudomány jóval demokratikusabbá vált. Minden ország belátta, hogy a légköri képződmények nem állnak meg a határokon, és az előrejelzés nem lehet sikeres, ha nem rendelkezünk globális megfigyelési adatokkal. Ezért még a korábban ellenérdekelt felek is kényszerűen megosztják egymással adataikat, mert csak így nyílik esély arra, hogy mindenki elkészíthesse a maga sikeres előrejelzését – még akkor is, ha ezt később esetleg felhasználja egy támadás során.

Nyitókép: Második világháborús harci repülők és légköri jelenségek. Fotó: Matt_Gibson/iStock/Getty Images Plus