Időjárás
Időjárás
2022. május 27. 18:52
Bár ismert, hogy a repülőgép feltalálását és a meteorológia fejlődését kihasználva a 20. század embere megpróbálta módosítani a hurrikánok pályáját és erősségét, ez a cikk nem a szándékos időjárás-manipulációról szól. Főleg, hogy már önmagában az emberi tevékenység, ha akaratlanul is, de hatással van a légköri folyamatokra. Az Egyesült Államokban működő Nemzeti Meteorológiai Szolgálat (NWS) és Nemzeti Hurrikán Központ (NHC) szakembereinek kutatása alapján bemutatjuk, mit mond ma a tudomány az ember okozta klímaváltozás és az óriási légörvények kapcsolatáról.
Érdemes már az elején tisztázni, hogy pontosan mi is a hurrikán, és miben más, mint a tornádó. A hurrikán a trópusi, meleg óceánok felett létrejövő hatalmas légörvény, ami zivatarfelhőkből épül fel. A közepén az úgynevezett szem található, e körül örvénylenek a viharos, sőt orkán erejű szelet, valamint rengeteg csapadékot és villámlást okozó fellegek. A trópusi ciklont akkor nevezzük hurrikánnak, ha benne a legerősebb szélsebesség eléri a 120 km/órát (ez az egyes kategóriának felel meg, de a szélerősség az ötös kategória esetén meghaladhatja a 250 km/órát is). Fontos tehát, hogy míg a tornádó egy viszonylag apró levegőtölcsér, amely egy felhőből nyúlik le, addig
a hurrikán egy országnyi, hatalmas, örvénylő felhőszörny.
Érdekesség, hogy ha tájfunról, trópusi ciklonról vagy baguio-ról hallunk, ugyanarról a jelenségről van szó, csak más helyeken máshogy nevezik őket.
Mi a trend?
2020-ban az atlanti térségben annyi trópusi ciklon kapott nevet, amennyi azelőtt még sosem. Ez azért fontos, mert csak azokat a viharokat nevezik el, amelyek elérnek egy bizonyos erősséget. Jellemzően azokat, amelyek komoly károkat okoznak, amikor partot érnek. Legutóbb a tavalyi Ida névre keresztelt hurrikán volt ilyen, annak a belsejében 241 km/órás szelet is mértek.
Az Ida azért is okozott óriási riadalmat, mert az Egyesült Államokban még élénken él a 2005-ös Katrina hurrikán emléke, amelyben csaknem kétezer ember vesztette életét és New Orleans egy része is elpusztult.
Felmerült a kérdés, hogy a 2020-as rekordmennyiségű névvel illetett ciklon vajon tényleg rekordnak számít, vagy pusztán arról van szó, hogy a fejlett megfigyelőrendszerek miatt manapság már jóval több légörvényt „látunk”, mint ezelőtt 100 évvel?
2021-ben kutatók előálltak egy grafikonnal, ahol az elmúlt közel 150 év atlanti viharainak számát mutatják be. Az ábra jelentősége, hogy becslést adnak a jó eséllyel elszalasztott, meg nem figyelt hurrikánok számára is, ez látható a piros vonalon, illetve a mellette látható piros területen. Kiderült, hogy ez idő alatt bizony gyakran változott, mondhatni hullámzott a ciklonok száma, de azt egyáltalán nem mondhatjuk, hogy határozott növekvő tendenciával lenne dolgunk. Ez látszik ugyanis a kék grafikonon, ami már együtt tartalmazza az észlelt viharok tényleges számát, valamint a becslést az elmulasztott ciklonokra. A kérdés ez alapján leginkább az, mi okozza a változásokat?
A természet játéka vagy az ember keze nyoma?
A természet, így benne a légkör és óceán együttese rendkívül összetett rendszer, tele egymással kölcsönható hullámzásokkal. Szerencsére manapság már sok ilyet ismerünk, ezek egyike az „atlantic multidecadal variability (AMV)”, amelyet úgy fordíthatunk, az atlanti térség több évtizedes változékonysága. Ez a változékonyság mutatkozik meg a hurrikánok számában is, a kettő látszólag szépen követi egymást. A kérdés azonban az, mi okozza magát a változékonyságot? Az egyik elmélet szerint az éghajlat maga ilyen, sohasem állandó. A másik szerint a 20. században (mérések csak erre az időszakra állnak rendelkezésre) a légköri aeroszol mennyiségében nagy változások voltak az iparosodás, később pedig a szennyezés ellen bevezetett intézkedések miatt. Ez azt jelenti, hogy
a „kormoló” kémények átmenetileg lehűthették az atlanti térséget is,
emiatt visszaeshetett a hurrikánok száma, később azonban, ahogy tisztult a levegő, ismét gyarapodhattak a viharok.
Ami biztos, és ami nem
A tudományos közösség egyetért abban, hogy a légkör és óceánok határozott melegedésének egyik fő oka az emberi tevékenység. 1900 óta a légkör átlagosan 1,3, a világóceán 1 Celsius-fokkal melegedett, ez azonban nem mutatkozik meg a hurrikánok múltbeli, rekonstruált számában. A gyorsan fejlődő és nagyon erős viharok viszont 1980 óta jelentősen megszaporodtak, aminek már lehet köze az ember okozta klímaváltozáshoz. Ugyanez mondható el a hurrikánokhoz kötődő extrém csapadékról, felhőszakadásokról, áradásokról is.
Ráadásul a Csendes-óceánon is megfigyelték, hogy az intenzív viharok egyre északabbra jutnak, így olyan területeken is pusztíthatnak, ahol azelőtt soha. Számítások arra utalnak, hogy az ilyen
katasztrófák száma és erőssége is növekedhet az emberi tevékenység miatt,
de a rövid és ritka megfigyelési adatsorból megbízható múltbéli trendet nem készíthetünk. Mindössze 40-50 évre visszanyúló adathalmazunk van, amely eléggé megbízható ahhoz, hogy érdemi következtetéseket vonhassunk le nemcsak a hurrikánok számát, hanem azok erősségét illetően is. Ráadásul 50-80 éves hullámzásokat is sejteni lehet az atlanti térségben, ezeknek viszont csak egy kis szeletét sikerült eddig nagy részletességgel megfigyelni. Egyelőre nincs elég adat ahhoz, hogy határozottan ki lehessen jelenteni, hogy valóban több és hevesebb vihar tépázza az elmúlt években a partokat, de mint láttuk, vannak arra utaló jelek, hogy ha az eddigi ütemben folytatjuk bolygónk fűtését, annak már hatása lesz a hurrikánokra is, ami még több emberéletbe kerülhet.
Nyitókép: Gary W. Green / Orlando Sentinel / Tribune News Service via Getty Images
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
