Kamatostul megfizetjük a kevesebb fűtés árát

Túl vagyunk az idei tél felén, de eddig igazán tartós hideget és országos havazást nem tapasztaltunk. És nem csak most van ez így. Mindenki érzi, hogy egyre távolabbi emlék a fehér karácsony, a szánkózás, és talán már csak annak örülhetünk – annak persze nagyon –, hogy nem kell túlzásba vinni a fűtést. Vajon mit mutatnak az adatok, valóban egyre melegebbek a telek? És ha így van, kell-e emiatt aggódnunk?

Röviden: kell

A fenti kérdésekre az ELTE kutatói keresték a választ, első eredményeiket pedig a Másfélfok cikkében publikálták. A vizsgálatok alapját az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései, valamint korszerű számítógépes szimulációk képezték, amelyekkel arra is választ lehet adni, hogy az ember tehet-e a felmelegedésről vagy sem. A klimatológusok célkeresztjében ezúttal a napi maximumhőmérséklet állt, és annak jártak utána, hogy az évtizedek alatt hogyan változott az úgynevezett téli napok száma. Téli napnak nevezik a meteorológiában, amikor a hőmérséklet a nap során egyáltalán nem emelkedik 0 Celsius-fok fölé, magyarán fagy. 

A kutatást kissé nehezíti, hogy a tél a legváltozékonyabb évszak, hiszen voltak olyan telek, amikor 40-50 téli napot regisztráltak, de akadt olyan is, amikor mindössze néhány ilyen fordult elő. Ennek ellenére a trend igencsak beszédes. 

Országszerte melegedtek a téli nappalok az elmúlt 50 évben, leginkább az ország északi felén, különösen a hegyekben és dombságokon. 

Összességében a január melegedett a legnagyobb mértékben, és bár még mindig ez a leghidegebb hónap, de már közelít a másik kettő télihez, a decemberhez és a februárhoz. 

További változás, hogy míg a ‘70-es, ‘80-as években a január közepe számított a leghidegebbnek, addig mostanra már inkább a hónap végére tolódott a mélypont, de átlagosan már az sem olyan hideg. Nem tekinthető bizonyítéknak, de idén is ezt látjuk – a nagyon enyhe első két hét után mostanra megközelítettük az ilyenkor szokásos hőmérsékleteket.

Ez nem túl jó hír, de vajon mi a helyzet a tartós fagyokkal? Erre lenne ugyanis a legnagyobb szükség az ökoszisztéma egészségének megőrzése érdekében, és a mezőgazdaság számára egyaránt. A vizsgálatban azt is megnézték, hogyan változott azon időszakok gyakorisága, amikor egymás után legalább 5 napig folyamatosan fagyott. Nos, csökkenés ez esetben is látszik, de a változás a hegyek kivételével nem tekinthető szignifikánsnak, azaz statisztikai értelemben a számítás nem bizonyító erejű.

Magunknak köszönhetjük, hogy nincs rendes tél

Azt tehát már számszerűen is tudjuk, hogy mennyivel melegebbek manapság a telek, de felmerül a kérdés, jár-e ezért az emberiség számára a körmös, mi tehetünk róla, vagy természetes folyamatot látunk? Ennek megválaszolása 5-10 éve még lehetetlen volt, mostanra viszont már a technika erre is lehetőséget ad. Ehhez olyan számítógépes programokat (modelleket) vesznek alapul, amellyel egyébként a jövő éghajlatát szokás megbecsülni, de esetünkben épp, hogy visszafelé lépegetnek az időben. A modellek jóságát úgy szokták vizsgálni, hogy kiszámítják velük a múlt évtizedek éghajlatát, és ha a valósághoz közel álló eredményeket kapnak, akkor örülnek, ha pedig nem, akkor további fejlesztéseket hajtanak végre. 

Ahhoz, hogy megállapítsuk, az emberi tevékenység felel-e az eddig megfigyelt változásokért, kétféle számítást kell elvégezni. Az egyiket úgy, hogy „kivesszük” a modellezett légkörből az ember által bepöfögött szén-dioxidot és nem vesszük figyelembe a felszínátalakítást, a másikat pedig úgy, hogy a valóságosnak leginkább megfelelő körülményeket szimuláljuk. Ráadásul további valószínűségi információkat nyerhetünk, ha mindezt nem egy, hanem több különböző tulajdonságú, „lelkivilágú” modellel hajtjuk végre. Így tettek az ELTE klimatológusai is, eredményeik pedig sajnos nem túl meglepőek. 

8-ból 6 modell akkor adta vissza a valóságban is megfigyelt változásokat, ha az ember káros tevékenységét is betáplálták a számítógépbe, így tehát mintegy 70 százalékos biztonsággal mondhatjuk, hogy mi tehetünk a telek megfigyelt melegedéséről, egészen pontosan a téli napok ritkulásáról.

Ennél is fontosabb kérdés azonban, hogy mi vár ránk a jövőben. Mivel nem tudjuk, hogy az emberiség mikor tér jó, fenntartható útra – ha egyáltalán –, ezért a számításokat is több különböző forgatókönyv szerint végzik el. Az egyik szerint most azonnal befejezzük a fosszilis energiahordozók égetését, és így a felmelegedés mértékét sikerül 2 fok alatt tartani. Ezt hívhatnánk irreálisnak is, de legyen most inkább optimista a neve. A másik szerint 2040 körül kapna észbe a világ (még ennek is örülhetnénk), a harmadik szerint pedig ilyen a század végéig nem következik be, és folytatjuk, amit most is csinálunk. Ez utóbbi a pesszimista szcenárió. 

A modellszimulációk szerint azonnali kibocsátáscsökkentés esetén lenne csak esélyünk a téli napok számát a most szinten megtartani, ami tegyük hozzá, már így sem olyan, mint amihez még szüleink, nagyszüleink hozzászoktak.

Ha 20 évig még elodázzuk a cselekvést, akkor nagyjából a mostani felére csökken a téli napok száma, ha pedig a pesszimista jövőkép valósul meg, akkor a század végére már vagy egyáltalán nem lesznek ilyen napok, vagy legfeljebb fél tucattal számolhatunk, ami azt jelenti, hogy szánkót, korcsolyát már senkinek eszébe sem jut majd venni. Arra mindenképp nagy esély mutatkozik, hogy lesznek olyan évek – akár minden második –, amikor egyetlen napon sem fagy majd.

Ez jó hír a fűtés szempontjából, a melegebb idő a hangulatunknak is jót tesz, de vajon felhőtlenül örülhetünk? 

A rövid válasz, hogy nem, még a fűtésköltségek szempontjából sem. A Reggelinek nyilatkozó szakértő szerint legalábbis lesz még ennek böjtje. 

Ráadásul azon túl, hogy a globális éghajlatváltozásnak jól ismert mellékhatásai vannak, a hazai téli napok csökkenése sem örömteli, főleg, hogy ilyen rövid idő alatt történik. Ahogy a meleg és hideg légtömegek határán húzódó futóáramlás a sarkvidékek gyors ütemű melegedése miatt gyengül, a közepes szélességeken, így nálunk is egyre több hőmérsékleti szélsőséget tapasztalhatunk meg. Kései fagyok, téli hőhullámok, arról nem is beszélve, hogy a melegedés nyáron már akár elviselhetetlen mértékű hőmérsékletet is eredményezhet. 

A melegebb telek kedveznek bizonyos kórokozók terjedésének, és a mezőgazdaság által kártevőként azonosított fajok közül is egyre több telelhet át. 

Egyelőre még vannak hazai sípályák, de ezek a következő 10-20 évben akár örökre lehúzhatják a rolót, ha nem történik érdemi beavatkozás, zöld fordulat. 

A januárban lencsevégre kapott számtalan rügyező-virágzó növény pedig jól mutatja, hogy ilyen gyors klímaváltozáshoz nem képes alkalmazkodni a természet, az evolúció vagy a fajok vándorlása nem ilyen időskálán zajlik, ezért ezek komoly veszélybe kerültek. 

Az emberiség szennyező és pazarló életmódjának tehát bőven lesznek forintosítható hatásai.

Nyitókép: Virágzik a téltemető virág a debreceni Nagyerdő parkerdei területén 2023. január 17-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI