Hőhullámok, vízhiány és minden idők legforróbb nyara: 2022 fontos mérföldkő volt a klímaváltozásban

Az időjárási szélsőségek szemlézése után ideje, hogy megnézzük, mit mutatnak a klimatológusok múlt évre vonatkozó adatai, Európával a középpontban. Extrém események és melegedő trend – ezek a kulcsszavak, a klímaváltozás tehát már nem a jövő fenyegetése.

Elsődleges adatforrásunk a Copernicus program, amely egy európai együttműködés gyümölcse, és célja, hogy komplex légköri megfigyeléseket végezzen, és elemzéseket készítsen, legyen szó időjárásról, éghajlatról vagy légszennyezésről. 

Talán a legfontosabb szám 2022-vel kapcsolatban, hogy az éves globális átlaghőmérséklet 1,2 Celsius-fokkal haladta meg az ipari forradalom előtti szintet, ezzel egyébként ez volt az 5. legmelegebb esztendő. 

Az 1,2 fok azért aggasztó, mert a felmelegedés gyorsuló ütemben zajlik (csak 1979 óta 0,8 fok az emelkedés, ráadásul az elmúlt 8 év volt az eddigi legmelegebb 8 év), másrészt – elvileg – a világ azért küzd, hogy 1,5 fok alatt tartsa a mértékét. Nem véletlen, hogy egyre inkább a 2 fokot tűzik ki reális célnak, bár ez a realitás is megkérdőjelezhető akkor, amikor mindenki csak egymásra mutogat a felelősség terén. 

A felmelegedés elsődleges oka a légköri szén-dioxid-koncentráció töretlen emelkedése. Idén is a trendbe illeszkedő 2 ppm-mel (részecske per millióval, azaz az egész milliomod részével) lett nagyobb az érték, de a még erősebb üvegházhatású gáz, a metán szintje is nőtt. Persze mitől is csökkent volna, nem teszünk ellene semmit. Mi ennek az eredménye? Nézzük meg közelebbről a tavalyi eseményeket Európában, és világos képet kapunk.

A – relatíve is – legmelegebb időszak kétségkívül a nyár volt Európában, amely nem mellesleg az eddigi legmelegebbnek bizonyult a feljegyzések kezdete óta. Ezt talán senkinek sem kell bizonygatni, hiszen szinte egymást érték a hőhullámok, amelyek halálos áldozatokat is követeltek. A hőmérséklet 2-4 fokkal járt a 30 éves átlag felett, ami nagyon soknak számít. A nagy melegben vízhiány alakult ki, és megnőtt az energiaigény is, amelyet az apadó folyókra épült vízerőművek és a hűtővíz hiányában tehetetlen atomerőművek nem tudtak oly mértékben kielégíteni, mint amire szükség lett volna. Ha a hőség önmagában nem elég nagy baj, 500 éve nem látott aszály sújtotta a kontinenst, így nem meglepő, hogy nyár végére, ősz elejére már minden meggyulladt, ami kicsit is éghető. 

Beszédes adat, hogy szeptemberben Európa területének negyedén közvetlen tűzveszély állt fenn.

A szárazföldről tehát sok víz elpárolgott, de a tengeren sem volt sokkal jobb a helyzet. A hőhullám a Földközi-tengerben is kifejtette hatását, tartósan magas értékeket jegyeztek, ez pedig később hozzájárulhatott a szigeteket sújtó heves esőzésekhez is. 

Az ilyen nagy meleg nyilvánvalóan nem jégnek való vidék, így nem meglepő, hogy a Jeges-tengeren és az Antarktiszon is átlag alatti volt a jégborítás az év során. Sőt, utóbbi területen júniusban és júliusban a műholdas mérések történetének legkisebb havi jégborítását mérték – ez egy 44 éves periódust ölel fel. A nyaranta egyre inkább jégkására hasonlító Grönlandon tavaly szeptemberben pedig volt olyan régió, ahol 8 fokkal haladta meg a hőmérséklet az átlagot! Végül, ha esetleg nem lett volna elég meggyőző vagy riasztó ez a látlelet, íme néhány ország, amely éves csúcsot döntött:

Anglia éves átlaghőmérséklete először lépte át a 10 fokot, de Franciaországban, Írországban, Németországban és Spanyolországban is ez volt a legforróbb év a mérési sorban.

Nyitókép: Augusztusi kép a kiszáradt Akgol tóról Törökországban – Fotó: Hakan Sari/Anadolu Agency/Getty Images