Csak együtt akartak lenni, de a rendszer nem hagyta – Kovács Erzsi és focista szerelmének tragédiája

Kovács Erzsi énekesnő 20 évesen ismerte meg Szűcs Sándort, a Dózsa focistáját. Rögtön egymásba szerettek. Nem érdekelte őket, hogy a férfi nős volt, a nő pedig férjezett, együtt akartak lenni. Történetük azonban tragédiával végződött. Szerelmüket – mint a szocialista erkölcshöz nem illő dolgot – mindenki ellenezte. Megpróbáltak nyugatra szökni. 

Mikor a emigrációt tervezték, rajtuk kívül 18 másik focista is el akarta hagyni az országot, de besúgta őket egy csapattársuk.

„Mindent tudtak rólunk. Honnan, milyen helyekről, milyen személykocsikkal indulunk Jugoszlávián keresztül Olaszországba” – emlékezett vissza a történtekre Grosics Gyula. 

A szökés

A csapattársakat még időben figyelmeztették, de Szűcs Sándorhoz és Kovács Erzsihez nem jutottak el a hírek, így 1951 március 6-án elindultak a zöldhatár felé. A hivatalosan rendőr főhadnagyi rangban lévő Sándor magával vitte a pisztolyát, mert az állítólagos embercsempész erre kérte. Később ez okozta a vesztét.

„Út közben mindig jött egy fekete Tátra autó. Akkor még nem volt ilyen nagy forgalom, mint ma. Az elment, visszajött, elment, visszajött és mondtam is, hogy ez biztos bennünket kísér.” – idézte fel akkori aggodalmát Erzsi, de Sándor nyugalomra intette. 

A provokatőr útbaigazítást kért Nagytilaj felé egy rendőrtől. Ezzel jelzett, elfogathatják az emigránsokat. „Egyszer csak megjelent a kocsi reflektorfényében egy ávós tiszt fegyverrel, mellette két ávós géppisztollyal, és meg kellett állni. Ki a kocsiból. Az árokból egy egész kis hadsereg bújt elő és már ott várt egy teherautó bennünket. Persze őt mindjárt megmotozták és ott volt nála a fegyver” – elevenítette fel a rémképeket Kovács Erzsi.

A börtön

Először a szombathelyi rendőrkapitányságra vitték őket. Onnan kerültek vissza Budapestre, az Államvédelmi Hatóság Fő utcai börtönébe, ahol borzasztó körülmények között, egymástól elválasztva tartották őket. Erzsi egyik rabtársa, Ádám Klára így emlékezett vissza a fogságra:

„Egy lavór, abban egy víz, azt hordták zárkáról zárkára, abban mosakodtunk egy törülközővel. Egész éjjel égett a lámpa, fa priccs volt, fal fele nem volt szabad fordulni. Ketten voltunk egy zárkában.”

Az ÁVH fogdájában az embertelen körülmények azt szolgálták, hogy megtörjék a gyanúsítottakat. A véres verések mellett méltóságukban is meg akarták alázni őket, hogy hamarabb valljanak. Erzsit később a katonai börtönben akasztófával fenyegették, ám Szűcs Sándort nem tudták megtörni. A tárgyalás gyorsított eljárásban folyt, a focista ekkor sem hitte el, hogy komolyabb bajuk eshet, hiszen tagja volt a válogatottnak.

Az ítélet

A budapesti katonai törvényszék Szűcs Sándor rendőrfőhadnagy és társai ellen külföldre szökés büntette miatt indított ügyben 1951 május 19-én megtartott nem nyilvános főtárgyaláson a következő ítéletet hozta:

Szűcs Sándor fővádlottat az 1951-es évi 26-os számú törvény alapján összbüntetésül kötél általi halálbüntetésre, mellékbüntetésként bárhol található vagyonának elkobzására;

Boros Lászlóné, született Kovács Erzsébet másodrendű vádlottat összbüntetésül 4 évi börtönbüntetésre, továbbá 5 évi közügyektől való eltiltásra ítéli.

„Amikor másodfokon is kimondták a kötél általi halált, kivittek a folyosóra. Két ávós között álltunk és könyörögtem neki, hogy kérjen kegyelmet, de nem kért kegyelmet. Utolsó szó jogán nem kért kegyelmet. Azt mondta, ha engem ezért kivégeznek, akkor végezzenek ki. Kértem, hogy kérjen kegyelmet, de azt mondta, ha én veled nem élhetek Erzsi, nekem nem kell az élet” – idézte fel a szörnyű napot Kovács Erzsébet. „Felvittek a zárkába és a vaságyba vertem a fejemet. Azt kívántam, hogy én is haljak meg. Nem hittem el, hogy kivégzik.”

A honvédelmi miniszter sem segíthetett

Csak később, a siralomházban jött rá Szűcs, hogy tényleg bajban van. Focistatársának, Szusza Ferencnek üzenet, hogy segítsen. Ő felhívta azokat a válogatott játékosokat, akik jó viszonyt ápoltak Farkas Mihállyal, az akkori honvédelmi miniszterrel.

„A Bozsik, a Puskás meg én kihallgatást kértünk a Farkas Mihálytól. Fogadott is minket, meghallgatta a kérésünket, mert hát azt kértük, hogy a Szűcs Sanyi ne kapjon valami nagyon súlyos ítéletet, segítsen ebben. Meg is ígérte, aztán kiderült nagyon rövid idő múlva, hogy a halálos ítéletet már végrehajtották” – mesélte el a focista tragédiáját Grosics Gyula.

Ma már tudjuk, hogy a futballistát egy 1950-ben hozott törvényerejű rendelet alapján végezték ki. Ez arról szólt, hogyha valaki fegyverrel szökik külföldre, még a kísérletet is halállal büntetik. Ennek a rendeletnek Szűcs volt az egyetlen áldozata.

Kovács Erzsébet a börtönben ellentmondásos híreket kapott, csak szabadulása után tudta meg, hogy szereleme halott. Később megsemmisítettek az ítéletet, ezért kárpótlásul havonta kapott pénzt egészen haláláig, 2014-ig. Sándor életét azonban már nem tudták neki visszaadni.