Európa-szerte hanyatlik a jogállamiság, de Magyarország helyzete még mindig kirívó

A jogállamiság hanyatlására az erős demokratikus hagyományokkal bíró országok sem immunisak – állapítja meg a Civil Liberties Union for Europe (Liberties) hétfőn közzétett éves jogállamisági jelentése, amely 19 EU-tagállamban, köztük hazánkban vizsgálja azt, hogy a kormányok tiszteletben tartják-e a jogállam intézményeit, köztük a független médiát, a független igazságszolgáltatást és a civil szervezeteket, amelyek elszámoltathatóvá teszik őket. A jelentést a Liberties tagszervezeteivel közösen készítette, Magyarországról a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vett részt a munkában.

Kiemelik, hogy tavaly erőteljesen megnőtt a békés tiltakozásokat sújtó korlátozások száma, ami fokozottan érintette a palesztinbarát és klímavédelmi tüntetéseket. Ez Magyarország mellett Bulgáriára, Csehországra, Észtországra, Németországra és Svédországra is jellemző volt, Belgium, Franciaország és Hollandia esetében pedig kiemelik, hogy a tüntetéseken megfigyelő technológiákat alkalmaztak.

Bulgáriában, Görögországban, Svédországban, Szlovákiában nagyrészt a társadalmi csoportok észrevételeinek megkerülésével, gyorsított eljárásban fogadtak el törvényeket, ami rosszabb minőségű jogszabályokat eredményezett. Bulgáriában, Magyarországon, Írországban és Horvátországban a társadalmi egyeztetés csupán jelképes volt, Németországban, Szlovákiában és Szlovéniában pedig túl rövidek voltak a határidők ahhoz, hogy az egyeztetésnek érdemi jelentősége lehessen.

A jelentésben vizsgált országok szinte mindegyikében zajlottak úgynevezett SLAPP-perek, amelyek célja a közügyekben való részvételtől való eltántorítás – ezekben befolyásos emberek, cégek, intézmények drága és időrabló jogi eljárásokkal igyekeznek elhallgattatni kritikusaikat. Problémát jelent a médiatulajdon koncentrálódása, a közszolgálati média függetlenségének veszélyeztetése és az állami hirdetések átláthatatlan elosztása, ami Magyarország mellett Görögországban is súlyos probléma.

Hiányzó bizalom

Bár közleményében a Liberties úgy összegezte a helyzetet, hogy „tovább hanyatlik a jogállamiság az Európai Unióban”, a szervezet ügyvezető igazgatója, Dénes Balázs az rtl.hu kérdésére azt mondta, szerinte rövid távon nem kell attól tartani, hogy Magyarország példája nem lesz kirívó. Hangsúlyozta, hogy a jelentésben vizsgált országok nagyon különbözőek, nem alkotnak homogén csoportot. A stabil és régi demokráciákban is vannak figyelmeztető jelek, de ezeket kontextusban kell vizsgálni: 

amikor arra hívják fel a figyelmet, hogy Németországban probléma van azzal, ahogy a hatalom időnként az újságírókat kezeli, azt is látni kell, hogy a sajtószabadság helyzete még ezzel együtt is nagyságrendekkel jobb, mint Magyarországon.

Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy minden országban vannak jogállami félresiklások, a magyar kormány pedig az elmúlt másfél évtizedben rengetegszer mutatott rá arra, hogy a jól működő nyugat-európai demokráciákban mi történik, de 

ezek elszigetelt jelenségek, nálunk viszont rendszerszintű problémák vannak. 

Emiatt például Svédországban egy újságíróval szembeni lejárató kampány nem ugyanazt jelenti, mint Horvátországban vagy Magyarországon, ahol hiányoznak azok a garanciák, amik ezt ellensúlyozni képesek.

Arra a felvetésre, hogy azok a jelentések, amelyek a magyar kormány tevékenységét bírálják, már nem váltanak ki akkora érdeklődést a közvéleményből, mint korábban, Szabó Máté azt mondta: más európai országokra nem jellemző az az állandóság, hogy mindig ugyanazt kell elmondani lassan már több mint egy évtizede. 

Tökéletesen működő jogállam nincs, a kérdés az, hogy egy állam vagy kormányzat ki akarja-e küszöbölni a hibákat vagy sem, működnek-e ilyen mechanizmusok. 

A keleti országokban, ahol gyengébb lábakon áll a jogállam, és különösen nálunk, ahol a politikai közbeszédben a jogállam már szitokszónak számít, hiányzik a bizalom abban, hogy helyrehozhatók ezek a kisiklások – vélte a TASZ szakmai igazgatója.

Ki nyissa ki a szerszámosládát?

Dénes Balázs szerint az Európai Unió rendkívül hatékony eszközkészlettel rendelkezik ahhoz, hogy a jogállamiság hanyatlása esetén lépéseket tegyen, de úgy tűnik, hogy ezt nem hajlandó időben és hatékonyan használni. Mintha lenne egy szerszámosláda, amiben benne vannak azok a szerszámok, amelyekkel meg lehet javítani egy csőtörést, de azon vitatkoznak, hogy melyikük nyissa ki a dobozt.

Szabó Máté úgy látja, az EU eleinte még hivatkozhatott arra, hogy tanácstalan, mert nem arra találták ki, hogy renitens országokat kelljen rendszabályoznia, de volt elég ideje, hogy hatékony eszközöket dolgozzon ki arra az esetre, ha az alapértékeit megsértik egyes tagállamok. A pénzvisszatartás módszerével sikerült elérni eredményeket, amelyek önmagukban ugyan nem jelentenek óriási rendszerszintű változást, de mégiscsak sikerült rájönni arra, hogy a Magyarországon működő illiberális kormányzat egyetlen ellensúlya a pénz.

Ilyen eredményként említette Szabó Máté az igazságügyi reformot, amit a jelentés Magyarországról szóló része egyedüli pozitív fejleményként jelöl meg. Továbbra sem mondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás egésze független, de bizonyos elemekben sikerült javulást elérni, így például a kormány nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz az alkotmányos jogainak megsértésére hivatkozva. Ezzel kisebb az esélye annak, hogy politikailag érzékeny ügyekben az alsóbb szinten született jó döntéseket a visszájukra lehessen fordítani. A Kúria azonban továbbra is a kormány rendelkezésére áll – mutatott rá a TASZ szakmai igazgatója.

Távolodó valóság

A Liberties ügyvezetője azt hangsúlyozta, hogy a jogszabályokat könnyebb megváltoztatni, mint a társadalmi attitűdöket. Dénes Balázs szerint érdemes reális elképzeléseket megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy mit érhet el egy EU-s kötelezettségszegési eljárás, mennyiben tudja egy külső szereplő kívülről befolyásolni a magyar politikai viszonyokat. Nem reális azt várni, hogy egy társadalom szolidáris vagy toleráns lesz azért, mer az Európai Unió Bíróságán eljárás indul – mutatott rá.

Nyáron az Európai Bizottság is kiadja éves jogállamisági jelentését, a Liberties jelentése ehhez kapcsolódik. Dénes Balázs szerint az egyik legnagyobb probléma a Bizottság jelentésével, hogy „hurráoptimista” módon viszonyul az egyes országokban akár a reformok hírének bejelentéséhez is, hiányzik belőle az a fajta analitikus megközelítés, ami például Magyarországot illetően nem juthatna másra, mint arra, hogy a magyar kormány tendenciózusan, tudatosan rombolja a jogállami fékeket és ellensúlyokat. A Liberties jelentésében az elkészítésben részt vevő civil szervezetek sokkal részletesebben ki tudják fejteni véleményüket, és kritikát tudnak megfogalmazni az Európai Bizottság felé azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a saját jelentésüket hatékonyabbá tenni.

Dénes Balázs emellett úgy látja: 

európai uniós állampolgárként nem lehet mást tenni, mint figyelmeztetni a többi országot arra, hogy el lehet jutni arra a szintre, amikor a politikának és a valóságnak annyira kevés köze van egymáshoz, mint Magyarország esetében.

A valóságtól való elszakadás példájaként említette, hogy amikor az EU-ban elfogadnak egy szabályozást a politikai tárgyú hirdetések átláthatóbbá tételéről, akkor egyedül az a Magyarország szavaz ellene, ahol az Állami Számvevőszék nem gondolja, hogy a Megafon hirdetéseit vizsgálni kellene politikai befolyásolás szempontjából. Amikor pedig a médiaszabadságról szóló törvényt fogadják el, akkor a magyar kormánypárt brüsszeli képviselői azért tiltakoznak, mert szerintük a sajtószabadságot akarják csorbítani az EU-ban. Ezt Magyarországról mondani, ahol a KESMA működik, a politikai abszurd kategóriája Dénes Balázs szerint és azt a mélyülő távolságot szimbolizálja, ami Magyarország és az Európai Unió között van.

Kevésbé látható jelek

Arról, hogy a média szabadságáról szóló európai jogszabály hozhat-e jelentős változást, Szabó Máté az rtl.hu kérdésére azt mondta, hogy az Európai Uniónak korlátozottak a hatáskörei a médiaszabályozás tekintetében, a legnagyobb problémákat, amelyek a tartalom szabályozását vagy a közmédia függetlenségét érintik, direkt módon nem tudják szabályozni, így ettől a szabályozástól sem lehet csodákat várni. Az utóbbi időben pedig az is látszik, hogy az autokráciák, így Magyarország is kevesebb figyelmet fordítanak a hagyományos médiára, sokkal inkább mikrotargetált hirdetésekre, a közösségi médiában való megjelenésre fordítanak, ezekre költenek. Erre kiterjed ugyan egy másik szabályozás, de az sem látszik, hogy ez hogyan fogja megoldani azt a kormányzati befolyást, amit a Megafon testesít meg.

Arra a kérdésre, hogy a magyarországi helyzet elérheti-e az Oroszországban látottakat, Szabó Máté azt mondta, hogy az orosz típusú autokrácia sok tekintetben a XX. századi diktatúrákra emlékeztet, amelyeknél a XXI. századi diktatúrák sokkal szofisztikáltabban működnek. Jobbak abban a tekintetben, hogy nem történnek politikai gyilkosságok és nem börtönöznek be embereket, de emiatt sokkal kevésbé látható és felismerhető az, hogy mi történik, így egy ilyen rendszernek a lebontása is sokkal nehezebb. Lengyelországban a választási eredmény lehetőséget adott arra, hogy a jogállami rendszerhibákat megszüntessék és a visszájára fordítsák, de mivel nem volt mindenkinek egyértelmű, hogy ez egy autokrácia volt, nem egyértelmű a kilábalás útja sem. Ha egy kemény diktatúrából való kilábalás zajlana Lengyelországban, senkiben nem merülne fel, hogy a jogállam helyreállítása a formális szabályok megsértésével elfogadhatatlan – mondta a TASZ szakmai igazgatója.

Nyitókép (illusztráció): MTI/EPA/Ronald Wittek