2026. október 7. 9:00
Egy hosszú kiránduláson könnyen előfordulhat, hogy kilométerekre vagyunk a legközelebbi mosdótól. Ilyenkor kézenfekvőnek tűnik félrevonulni egy fa mögé, pedig nem mindegy, hol tesszük. A vizelet tápanyagokat és sókat juttat a környezetbe, nagy forgalmú helyeken pedig még a vízminőségre is hatással lehet.
Egy többórás túrán előbb-utóbb felmerülhet egy nagyon hétköznapi probléma: mi történik, ha sürgősen vécére kell mennünk, de kilométereken belül nincs mosdó? Sokak számára egyértelmű a megoldás. Letérnek az ösvényről, keresnek egy takarásban lévő fát vagy bokrot, és elintézik.
Elsőre nehéz elképzelni, hogy ennek különösebb környezeti jelentősége lenne. Az erdőben vadállatok ezrei teszik ugyanezt, ráadásul az emberi vizelet jelentős része víz. A helyzet azonban ennél árnyaltabb.
Egyetlen ember egyszeri vizelésétől természetesen nem fog tönkremenni egy erdő. Nagy látogatottságú kirándulóhelyeken azonban már más lehet a helyzet, különösen akkor, ha sokan ugyanazokat a félreeső pontokat választják.
Mi van valójában a vizeletben?
Az emberi vizelet nem egyszerűen víz. Többek között nitrogént és különböző sókat is tartalmaz. Ezek önmagukban nem feltétlenül „mérgek” a növények számára – sőt, a nitrogén fontos növényi tápanyag. A túl sok tápanyag azonban olyan természetes élőhelyeken, amelyek alacsony tápanyagszinthez alkalmazkodtak, megváltoztathatja az ökológiai egyensúlyt.
A vizelet sótartalma szintén számít. Nagy mennyiségben és rendszeres terhelés mellett a sók felhalmozódása kedvezőtlenül befolyásolhatja a talaj tulajdonságait és a növények vízfelvételét. A kulcsszó azonban a mennyiség és a koncentráció.
Nem ugyanaz történik, ha valaki egyszer könnyít magán egy nagy erdőben, mint amikor egy népszerű pihenőhely körül naponta sok kiránduló ugyanazt a néhány bokrot használja.
Egy nemzeti parkban már kimutatták az emberi vizelet nyomát
Amerikai kutatók a coloradói Rocky Mountain Nemzeti Park egyik rendkívül népszerű területén vizsgálták, mennyi nitrogén kerülhet a környezetbe a látogatók vizeletéből. A helyszínt 2019 nyarán közel 30 ezer, 2020 azonos időszakában pedig mintegy 45 ezer kiránduló kereste fel.
A kutatók koffeint is használtak az emberi eredetű vizelet jelenlétének jelzésére, és arra jutottak, hogy a vizsgált vízgyűjtő éves nitrogénterhelésének nagyjából 2 százalékát adhatta a helyi emberi vizelet. Ez első hallásra kevésnek tűnik, és a terület nitrogénterhelésének túlnyomó része valóban máshonnan származott. A kutatók mégis mérhető helyi ökológiai terhelésként értékelték az eredményt. Koffeint ráadásul minden vizsgált talajmintában, valamint a mintázott tavak és patakok 60 százalékában kimutattak.
Víz mellett különösen rossz ötlet
A kutatás egy másik hétköznapi tanulságra is felhívja a figyelmet: természetes vizek közvetlen közelében különösen érdemes elkerülni a vizelést. A vizelettel bekerülő nitrogén hozzájárulhat a vízi ökoszisztémák tápanyagterheléséhez.
A Rocky Mountain Nemzeti Park kutatói ezért azt javasolták, hogy a látogatók legalább 200 láb, vagyis körülbelül 61 méter távolságot tartsanak a tavaktól és más vizektől. A vizsgálatban éppen azt találták, hogy sok látogató ezt nem tartotta be.
De akkor tényleg káros a növényekre?
Itt érdemes óvatosnak lenni a látványos internetes állításokkal. Egy korábbi, Tasmániában végzett terepkísérlet például kilenc különböző természetes növénytársulásban vizsgálta a vizelethez hasonló tápanyagterhelés hatását. A kutatók arra jutottak, hogy a szétszórtan történő vizelés valószínűleg nem jelent jelentős természetvédelmi problémát az általuk vizsgált vadonban.
Bizonyos növények növekedését a plusz tápanyag még serkentette is, miközben egy vizsgált helyen a moha növekedésére kedvezőtlenül hatott.
Vagyis nem igaz az az egyszerű állítás, hogy „a vizelet megöli az erdőt”. A probléma elsősorban akkor válhat jelentőssé, ha a terhelés koncentrálódik, sok ember használja ugyanazt a helyet, érzékeny az élőhely vagy természetes víz kerül a közelébe.
Az állatoknak is feltűnhet
A vizeletben található sók bizonyos vadállatokat is odavonzhatnak. Az amerikai Utah State University természetjáróknak szóló útmutatója ezért azt javasolja, hogy ahol nincs illemhely, lehetőség szerint inkább köves, kavicsos vagy fenyőtűvel borított területet válasszunk az érzékeny növényzet helyett. A vizelet vízzel történő hígítása szintén mérsékelheti a koncentrált terhelést.
És mi a helyzet Magyarországon?
A közterületi, természetvédelmi és erdőlátogatási szabályok országonként, sőt az adott terület védettségétől és helyi előírásaitól függően is eltérhetnek. Magyarországon ezért kiránduláskor elsősorban az adott erdő, nemzeti park vagy természetvédelmi terület szabályait kell figyelembe venni.
Egy védett területen pedig különösen fontos az alapelv: a látogatás után lehetőleg ne maradjon nyoma annak, hogy ott jártunk.
Ha nagyon muszáj, nem mindegy, hol tesszük
Egy egészséges ember természetesen nem mindig tudja órákon keresztül visszatartani a vizeletét csak azért, mert túrázni indult. Ha nincs mosdó és valóban nincs más lehetőség, a környezet szempontjából néhány egyszerű szabály sokat számíthat:
- kerüljük a tavak, patakok, források és más természetes vizek közvetlen környezetét; ne a turistaút, pihenőhely vagy táborhely mellett végezzük el a dolgunkat,
- lehetőleg ne érzékeny növényzetet válasszunk;
- és ne hagyjunk magunk után papírzsebkendőt, nedves törlőkendőt vagy más hulladékot.
A lényeg tehát nem az, hogy egy erdei pisiléstől ökológiai katasztrófa történik.
Hanem az, hogy egyetlen ember jelentéktelennek tűnő nyoma egészen mást jelenthet egy olyan helyen, amelyet évente több tízezer kiránduló keres fel. A természetben pedig éppen ez az egyik legfontosabb szabály: ami egy embernél alig észrevehető, az több ezer embernél már nagyon is láthatóvá válhat.
Forrás: U.S. Geological Survey; Ecosphere; Journal of Environmental Management; Utah State University
Fotó: Indra Kumar Howde Kari/Pexels
Ez is érdekelhet