2025. december 19. 11:30
Ismerős helyzet: korog a gyomor, és hirtelen minden idegesít. Egy ártatlan kérdés felbosszant, egy „mindjárt eszünk” megjegyzés pedig szinte olaj a tűzre. Ilyenkor nem önmagunk vagyunk – hanem éhesek. De vajon tényleg a leeső vércukorszint a hibás?
A „hangry” jelenség mögött nem az áll, amit eddig hittünk
Sokan gondolják, hogy az ingerlékenység oka az alacsony vércukorszint. Logikusnak hangzik, mégsem teljesen igaz. Egy német–magyar együttműködésben készült kutatás arra jutott, hogy nem maga a vércukorszint esése rontja a hangulatot, hanem az, ahogyan ezt éhségként megéljük.
A vizsgálat során 90 egészséges felnőtt négy héten át viselt egy szenzort, amely folyamatosan mérte a vércukorszintjüket. Naponta kétszer feljegyezték, mennyire éhesek és milyen a hangulatuk. Az eredmény meglepő volt.
Nem a test, hanem az érzékelés számít
A kutatók szerint a rossz hangulat csak akkor jelentkezett, ha az alacsonyabb energiaszintet az emberek tudatosan éhségként érzékelték. Magyarán:
ha nem vettük észre, hogy éhesek vagyunk, nem lettünk ingerlékenyek sem.
Ez megmagyarázza azt is, miért tudunk néha órákig nem enni anélkül, hogy rosszkedvűvé válnánk – például amikor teljesen elmerülünk a munkában vagy egy izgalmas beszélgetésben.
Kulcsszó: interocepció – azaz mennyire figyelünk magunkra
A kutatás egy fontos fogalmat is kiemel: interocepció. Ez annak a képessége, hogy mennyire pontosan érzékeljük a belső testi jelzéseinket – például az éhséget, a feszültséget vagy a fáradtságot.
Érdekes módon azok, akik jobban értették, mi zajlik a testükben, kevésbé reagáltak szélsőséges hangulatingadozásokkal az éhségre. Nem elnyomták az érzést, hanem felismerték: „éhes vagyok” – és ettől máris kevésbé vették személyes támadásnak a világot.
Mit tehetünk, hogy ne legyünk „hangry-k”?
A megoldás nem az, hogy mindig azonnal ennünk kell. Sokkal inkább az, hogy:
- felismerjük a különbséget éhség és puszta kívánósság között
- tudatosítjuk magunkban, miért vagyunk feszültek
- nem másokon vezetjük le a belső hiányérzetet
Ahogy a kutatók fogalmaznak: a testünk tudatos érzékelése pufferként működik a hangulat számára.
A „hangry” nem gyengeség, hanem emberi reakció. Nem a vércukrunk irányít minket, hanem az, ahogyan értelmezzük a testünk jelzéseit. Ha ezt felismerjük, máris nyugodtabban reagálunk – még akkor is, ha az ebéd kicsit késik.
Fotó: Pexels