2025. szeptember 16. 7:47
Voltál valaha a család büszkesége, a fekete bárány vagy az, akit senki sem vesz észre? Ha bármelyik ismerősnek hangzik, lehet, hogy te is egy nárcisztikus szülő árnyékában nőttél fel – és most is cipeled ennek a súlyát.
„A nárcisztikus szülők általában sokkal inkább arra koncentrálnak, hogyan hatnak a külvilágra, hogyan kaphatnak csodálatot és elismerést, és kevés kapacitásuk marad arra, hogy gyermekeikre úgy figyeljenek, ahogy az egészséges szülők tennék” – magyarázza Dr. Mark Travers pszichológus a Psychology Today oldalán.
Gyakran érzelmileg rászorulók, és folyamatosan visszaigazolást keresnek a környezetüktől – beleértve a saját gyermekeiket is.
Dr. Travers szerint az ilyen környezetben felnövő gyerekek sokszor három jellegzetes „szerep” valamelyikébe kényszerülnek – és ezeket később is nehéz levetkőzni.
1. Az aranygyerek
Ebben a dinamikában mindig van egy kivételezett gyermek, aki a szülő önképét erősíti. Ő a család büszkesége, a „tökéletes” gyerek, akit folyamatosan dicsérnek– de a szeretet feltételekhez kötött. Az aranygyerek teljesítménykényszerben él, nem kérdőjelezheti meg a szülő tekintélyét, és felnőttként gyakran küzd perfekcionizmussal, szorongással vagy az imposztor-szindrómával. Önértékelése leginkább külső elismerésre épül.
2. A bűnbak
A bűnbak az, aki minden kudarcért felelősnek számít. Ő kapja a kritikát, a hibáztatást, és sokszor az érzelmi agresszió célpontja. Érdekes módon éppen ő lehet a család legönállóbb, leginkább tudatos tagja, aki átlát a manipuláción – ezért is jelent „veszélyt” a beteg rendszerre. A bűnbak gyakran szenved krónikus szorongástól vagy depressziótól, mert teljesítményét sosem ismerik el.
3. A láthatatlan gyerek
A harmadik típus a háttérbe húzódó, elfelejtett gyerek. Nem kap sem dicséretet, sem szigorú bírálatot, egyszerűen észrevétlen marad. Sokszor visszahúzódó, önálló felnőtté válik, aki nem tanulja meg, hogyan kérjen segítséget vagy hogyan építsen mély érzelmi kapcsolatokat. Belül azonban gyakran erős megfelelési kényszer és az érzés kíséri, hogy gondolatai, érzései nem számítanak.
Mit tehetünk, ha magunkra ismerünk?
Ha valaki ezekben a mintákban saját gyerekkorára ismer, fontos tudni: a múlt nem határozza meg végleg a jövőt. Pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségével lehetséges feldolgozni a korai tapasztalatokat, erősíteni az önértékelést és egészséges határokat kialakítani. A nárcisztikus szülő mellett felnőni komoly érzelmi teher, de a felismerés az első lépés a gyógyulás és az önálló, szabad élet felé.