Márki-Zay Péter tálcán kínálta fel a Fidesz legfőbb kampányfegyverét

A február 24-én kirobbant orosz-ukrán háború hatásait a magyar választók pártpreferenciáira az IDEA Intézet március 17-én publikált közvélemény-kutatása vizsgálta legutóbb. Ez ugyan az ellenzék szempontjából jobb eredményeket mért a Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt relatív népszerűtlenségét mutató Závecz-kutatáshoz vagy a Fidesz növekvő fölényét mutató, március eleji Medián-kutatáshoz képest, de még mindig azt mutatja: a kormánypártot nem törte meg, sőt erősítette a háborús helyzet.

Az IDEA március 2. és 11 között rögzített adatokból dolgozó kutatása szerint a Fidesz 2, az egységes ellenzék viszont 3 százalékkal növelte támogatottságát a teljes népességen belül, azonban a Fidesz továbbra is 40 százalékkal vezet, míg az ellenzéki pártszövetség, az Egységben Magyarországért 37 százalékon áll. A biztos pártválasztók körében még nagyobb a különbség: a kormánypárt 50 százalékon áll, míg az ellenzék 43 százalékon.

Miért húzott el a Fidesz?

Hajdú András politológus, a Fidesz-közeli Matthias Corvinus Collegium kutatótanára szerint az ellenzék leszakadásának folyamata nem a háborúval kezdődött: míg a tavaly őszi ellenzéki előválasztás idején gyakorlatilag párhuzamosan, fej fej mellett haladt a kormánypárt és az ellenzéki szövetség népszerűsége (sőt, volt olyan közvélemény-kutató, amely hibahatáron belül az ellenzék vezetését is mérte), addig tavaly november, december táján a görbe szétvált, és a távolság elkezdett növekedni a Fidesz javára. A háború kitörése erre a folyamatra erősített rá.

Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy látja, hogy a Fidesz erősödése már tavaly decemberben, illetve idén januárban megkezdődött, amit az elemző a kormány által bevezetett jóléti intézkedések (például 13. havi nyugdíj, SZJA-visszatérítés, árstop) hatásának tud be. Szerinte a közelmúltban megjelenő közvélemény-kutatások még nem tapogatták le elégségesen a háború hatását a pártok népszerűségére, inkább a már megindult folyamatok hatását képezik le.

Ugyanis még nem telt el annyi idő a háború kitörése óta, hogy a háborús hatás egyértelműen kimutatható legyen.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió Virág szerint azonban lényegében az ellenzéknek kedvez, vagyis nekik kellene kedveznie, hiszen az ő narratívájukba illeszkedik. Az ellenzéki pártok az elmúlt tizenkét évben, a régebbi pártok már előtte is kitartóan Európa- és NATO-pártiak voltak, és elkötelezettek a nyugati értékrend iránt. Eközben a Fidesz a korábbi nyílt oroszpártiságával, a keleti nyitásával most egy nehezebb kommunikációs helyzetbe került.

Virág szerint miközben a kormánypárt a jóléti intézkedésekkel a magyar választókat leginkább érdeklő témára, a megélhetés kérdésére reagált, addig az ellenzék nem találta meg azokat a konkrét témákat, amikkel áttörést tudott volna elérni. Sokszólamú kampányt folytattak, egyszerre beszéltek jogállamiságról, korrupcióról, oktatásról, egészségügyről. Ez azonban nem célravezető stratégia, ugyanis minden kampánynak kell hogy legyen néhány jól felismerhető jegye, kulcsüzenete – mondja a szakértő. Ezek a Fidesznél egyértelműek, míg az ellenzéknél nem. A háború azonban most kijelölte számukra a központi témát, egyben kényszerpályára is helyezte őket, akárcsak a Fideszt.

Orbán és Putyin

Hajdú András szerint a korábbi kutatások alapján a magyar választók viselkedésében még egy nagyon fontos jegy kimutatható: a fizikai és anyagi biztonság, stabilitás iránti vágy. Amikor pedig külső sokkhatás éri a társadalmat, akár közvetlenül, akár a környezetében, a szomszédságában, akkor elsősorban a hivatalban lévő politikai szereplő támogatottsága emelkedik, mint a koronavírus-járvány kitörése után is 2020-tól. Ezzel Magyarország nincs egyedül, hiszen ez történt például az Egyesült Államokban is a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után, amikor ifjabb George W. Bush elnök népszerűsége azonnal nőni kezdett. 

A választók azért fordulnak ilyenkor a hivatalban lévő vezető felé, mert kizárólag ő tud olyan ellenlépéseket tenni, amelyekkel választ adhat a fenyegetésekre, a kihívásokra.

Hajdú szerint az, hogy az ellenzék kampánya összeköti Orbán Viktort és Vlagyimir Putyint, illeszkedik abba a törekvésbe, hogy az április 3-i választást egyfajta Orbánról szóló népszavazássá változtassák. Ezzel azonban eddig sem értek el átütő sikert a választók körében, ez pedig most az utolsó ilyen kísérlet lehet, véli a szakértő. Szerinte az ellenzék döntése mellett szól ugyanakkor, hogy az Orbán-Putyin tematika központivá válásával két blokkba rendezhetik a szavazókat: Orbán-ellenesekre és Orbán-támogatókra. Áttörést ezzel nem érhetnek el Hajdú szerint, viszont elszívhatnak annyi szavazót a kisebb pártoktól, a Mi Hazánktól vagy a Kétfarkú Kutya Párttól, hogy azok ne lépjék át az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt.

Virág Andrea szerint azonban még okozhat károkat a Fidesznek a kampányban, ha az ellenzék beszorítja őket az oroszbarát pozícióba.

A kormánypártnak a háború miatt fel kellett adnia a kampány utolsó időszakára megtervezett stratégiáját, így lényegében nincs napirenden a nemváltó műtétekről szóló népszavazás sem, bár azt a témát mintha a háborútól függetlenül kezdték volna elengedni. De jó példa a fővárosi MSZP-s politikusok korrupciós ügye is, amely a háborús hírek miatt szinte teljesen észrevétlen maradt a közvéleményben. Tény azonban, hogy a Fidesz 12 éve alkalmazza a kreált ellenségek (migránsok, Soros György, Brüsszel) elleni retorikát: veszélyérzetet kelt az emberekben, az ellenségektől pedig az erős vezető, vagyis Orbán Viktor védi meg őket. A koronavírus, most pedig a háború viszont nem kreált, hanem valós ellenfelek, amelyek ellen újfent Orbán „védekezhet” – mondja a Republikon elemzője.

Hajdú András szerint nincs törés a Fidesz kampánykommunikációjában a háború miatt, mert az elsősorban arról szól, hogy a 12 éves kormányzati ciklus értelmét és eredményeit keretezze, és meggyőzze a választók többségét a folytatásról. Ebbe a keretbe pedig illeszkedik az az álláspont, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, mert a választók többsége eleve ezt a szempontot helyezi előtérbe.

A Márki-Zay faktor

A Fidesz növekvő népszerűségéhez Hajdú szerint hozzájárultak az ellenzéki szereplők, így Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt nyilatkozatai is, aki már a háború elején azt mondta, hogy akár fegyverekkel és katonákkal is támogatná Ukrajnát, ha a NATO ilyen döntést hoz. Az ezután megjelent kutatások viszont azt mutatták, hogy a társadalom döntő többsége, még az ellenzéki szavazók többsége is elutasítana egy ilyen lépést. Nem véletlen, hogy ebből azóta próbál kihátrálni Márki-Zay és a teljes ellenzék, és igyekeznek levenni a napirendről a témát.

Ha Márki-Zay Péter az ukránonak nyújtott katonai segítségre vonatkozó, a környezetükből kiragadott és erősen félremagyarázott kijelentései nem hangzottak volna el, akkor Virág Andrea szerint a Fidesz most nem tudná ilyen hatékonyan áttolni azt a kampányüzenetet, hogy miközben ők békepártiak, az ellenzék háborúpárti.

Gyakorlatilag tálcán kínálták fel számukra az eszközt.

Bár a kormánypárti kommunikáció valószínűleg enélkül is talált volna olyan félmondatokat, amikre építhette volna a kampányát (ahogy Márki-Zay más témákban tett nyilatkozatait is felhasználták már), azonban mostanra a kormányfőjelölt kampánycsapatának fel kellett volna készülnie arra, hogy ne engedjék Márk-Zayt félreérthető kijelentéseket tenni – véli Virág.

Ezzel szemben szerinte Orbán Viktor nagyon ügyel arra, hogy ne tegyen megkérdőjelezhető, támadható, áthallásos kijelentéseket, amelyeket a nemzetközi közösség vagy a hazai bizonytalan szavazók problémásnak találhatnak.

Pedig Orbán egyébként egyáltalán nem szokott politikailag korrekt, mérsékelt üzeneteket megfogalmazni, ám mára mintha megjelent volna a konformitás a szavaiban.

Virág Andrea szerint a miniszterelnök március 15-i beszédének a legerősebb mondata az volt, amikor kvázi egyenlőségjelet tett az agresszor és a megtámadott ország közé azzal, hogy kijelentette: nem akarunk Oroszország és Ukrajna közé szorulni. Eközben persze a közmédiában vagy más kormányközeli felületeken, a Fideszhez köthető közszereplők ettől még mondanak az orosz narratívához közelebb álló dolgokat, ezzel szólítva meg azokat, akik a konfliktusban Oroszországot támogatják.

Hajdú András szerint jól látható, hogy Márki-Zay Péter kizárólag a saját elképzelései szerint, sajátos stílusban kampányol, függetlenül a szituációtól és a témától.

Egy választási kampány azonban nagy fegyelmezettséget és fókuszt igényelne. Ennek hiánya miatt az ellenzéki kormányfő-jelölt a saját támogatóival és stábjával is rendre konfliktusba kerül.

A politológus úgy véli, Márki-Zay Telexnek adott legutóbbi interjúja alapján elképzelhető, hogy már vannak olyan ellenzéki szereplők, akár maga Márki-Zay is, akik már elsősorban arra készülnek, hogy az ellenzéki blokkon belül legyenek minél erősebbek a többiek rovására egy elvesztett választás után. Ha azonban egy kampány hajrájában az ellenzék miniszterelnök-jelöltje arról kezd el beszélni, hogy a választás után akármi az eredmény, ő egy saját pártot alapít, a választást pedig úgy is elcsalják, az nem túl szerencsés. Ez önmagában a baloldali törzsszavazókat ugyan nem riasztja el az ellenzéki jelöltekre és listára való voksolástól, azonban az aktivisták lelkesedését jelentősen csökkentheti, ami visszaesést okozhat a választók mozgósításában és a kampánytevékenységben is – mondja az MCC kutatója.

Virág Andrea szintén úgy véli, hogy az interjúban vannak olyan mondatok, amelyek arra utalhatnak, hogy Márki-Zay már a vereségre készül. Az előzetes magyarázkodás azonban meglehetősen korai, hiszen még két hét van hátra a választásig, és nagyon fontos lenne győzelmi hitet sugározni. Az emberek ugyanis szeretnek a győztes oldalhoz tartozni.

Orbán március 15-én nagyon magabiztos beszédet mondott, amiből sugárzott a győzelem hite, az erő. Az sokkal kevésbé hatékony üzenet, hogy rosszul állunk, de van még esély a győzelemre.

Nemcsak a bizonytalanoknál, hanem a periférián mozgó ellenzéki szavazóknál sem, akiket az ellenzéki mozgósításnak kellene szavazásra buzdítania. A lehetséges vereségről való kommunikáció nem fogja mozgósítani a választókat, inkább demotiválja őket. Pedig Márki-Zay igenis tud magabiztosságot sugározni, ezt bizonyította az előválasztás második fordulójában, amikor olykor indokolatlanul is magabiztosnak tűnt – mondja Virág.

Szerint a kormányfőjelölt szavai nem feltétlenül jelentik azt, hogy az ellenzék feltett kézzel menne neki az április 3-i választásnak, hiszen például a március 15-i ellenzéki nagygyűlés jól sikerült, nagy volt a részvétel. Ennyire közel a választáshoz pedig már csak az aktív bizonytalanok néhány százezres táborának meggyőzése a kulcsfontosságú, nem az elkötelezett párthíveké.

Nyitókép: Márki-Zay Péter / Facebook