A mostani tőzsdei pánikból is mintha látszana, hogy van egy aprócska baj a mesterséges intelligenciával: szinte semmi pénzt nem lehet keresni vele

1848-ban John Sutter kaliforniai malomtulajdonos és ácsa, James W. Marshall apró aranyrögöket találtak a birtok egyik patakjában: megbeszélték, hogy titokban tartják a felfedezést, ám a szónak lába kélt. Az egész világban elterjedt a hír, hogy Kaliforniában aranyat lehet találni, és egyik pillanatról a másikra meggazdagodni. Csak abban az évben 4000 aranyásó tűnt fel a környéken, míg 1849-ben 80 ezren érkeztek. Négy év múlva már 250 ezren voltak, Sutter birtokát pedig annyira lelakták és szétlopdosták, hogy csődbe ment. Az aranyásók kezdetben szervezetlenek voltak, aztán komplett városokat, infrastruktúrákat hoztak létre, saját törvényhozással és végrehajtással.

Ám az aranyásás költségei, a régió törvénytelensége és a kemény életkörülmények miatt elég gyorsan elfogyott a nagyjából kétmilliárd dollárnyi arany, amit találni lehetett itt. A remélt gazdagságot alig érte el bárki. Beszédes, hogy az aranyláz egyik legnagyobb nyertesének azt a Samuel Brannant tartják, aki egyáltalán nem foglalkozott aranybányászattal: inkább túlárazott felszerelést és egyéb termékeket adott el a lázban égőknek.

Miután az arany elfogyott, az emberek is szép lassan eltűntek: szinte egyik pillanatról a másikra ürült ki a térség, csupán szellemvárosok maradtak a bányászok után. Egy évtizeden belül le is csengett az egész hercehurca.

Most pedig, a 21. század első felében hasonló dolog történhet a szintén kaliforniai San Franciscóban, no meg persze világszerte: csak épp arany helyett a mesterséges intelligenciával (MI).

Nagy remények, nagy befektetések, minimális profit

A Futurism nemrég arról írt, hogy a Goldman Sachs elemzéséből kiderült: azok a vállalatok, amelyek azt remélték, hogy a mesterséges intelligencia produktívabbá, jövedelmezőbbé teszi őket, hoppon maradtak az elmúlt pár évben. Többek között a H&R Block és a Walmart részvényei is alulteljesítettek a vártakhoz képest, de a nagy techcégek, például a Microsoft és a Meta többmilliárd dolláros befektetései sem térültek még meg.

Ez nemcsak az egyetlen aggasztó jel az MI-től a megváltást remélők számára. A másik probléma, hogy a piacon jelenlévő vállalatok a bizakodó becslésekhez képest sokkal kevésbé haraptak rá az MI-s eszközökre. Az USA statisztikai hivatala szerint jelenleg az úgynevezett „piaci penetráció” – tehát az MI-t használó cégek aránya – alig öt százalékos és az igazított becslések szerint az év végéig legfeljebb 6,6 százalékosra nőhet.

Közben pedig megjelentek korunk Samuel Brannanjai is, vagyis azok, akik nem magával az MI-s szoftverek fejlesztésével akarják megváltani a világot, szimplán az eszközöket, vagyis a hardvert biztosítják az ilyen álmokat dédelgető vállalkozóknak és cégeknek. Itt elsősorban a mikrochip- és GPU-gyártókra gondolunk, tehát például az utóbbi időben hatalmasat ralizó Nvidia nevű cégre. Korábbi cikkében a lap nem is finomkodott, hanem már a címben úgy jellemezte a helyzetet: „ha az MI olyan, mint az aranyláz, akkor az Nvidia ásókat árul”. Nem is csoda, hogy eddig nagyjából ők az egyetlenek, akik tényleg elégedetten dőlhetnek hátra.

Az Nvidia nemrég belépett a billió(!) dolláros cégek elit klubjába, és míg az MI-bányászok csak pislognak az elmaradt pénzeső láttán, ők egy év alatt duplázták meg bevételeiket.

Ajánló: Az Nvidia most az újabb őrület a techpiacon, már csak a Microsoft és az Apple értékesebb nála – kik ezek?

Az aranyásók viszont nem adják fel. Az Economist szerint az Alphabet (a Google anyavállalata), az Amazon, az Apple, a Meta (a Facebook és az Instagram anyavállalata) és a Microsoft csak idén 400 milliárd dollárt szánnak tőkebefektetésre, tehát MI-vel kapcsolatos hardverekre, valamint kutatásra és fejlesztése. Azonban eddig senki sem tudta megismételni a ChatGPT mögött álló OpenAI sikerét, akiknek tavaly nőtt gyakorlatilag nulláról egymilliárd dollárosra a bevételük.

Az OpenAI az utóbbi hónapokban nemcsak fejlesztéseivel, hanem belsős botrányaival is belekerült a hírekbe: a vállalat éléről novemberben elzavarták Sam Altman vezérigazgatót, amely döntés akkora felháborodást váltott ki a dolgozók körében, hogy kénytelenek voltak visszavenni őt:

Kipukkadhat a buborék?

Miért nem váltja be az MI a hozzá fűzött reményeket, és miért nem olyan népszerű, mint amire az optimista becslések számítottak? Először is: nagyon sok vállalat bizalmatlan a technológiával szemben, amely az elmúlt években jól dokumentáltan produkált káros, vagy csak értelmetlen hülyeségeket. Az MI egyfajta „fekete dobozként” működik, azaz a „gondolkodásának” pontos részletei megismerhetetlenek: nem lehet biztosra mondani, hogy nem fog „hallucinálni”, azaz teljesen véletlenszerű dolgokat kitalálni, vagy épp fontos üzleti titkokat kikotyogni.

Ez utóbbi probléma már a ChatGPT-nél is megjelent, amit tavaly a Google ügyes fejlesztői rávettek egy trükkel, hogy árulja el nekik, pontosan milyen adathalmok alapján képezték ki.

Emellett a Bloomberg szerint az is probléma, hogy a szoftvercégek egyelőre nem igazán tudják eldönteni, milyen formában kérjenek el pénzt a technológiáért. Vannak vállalatok, amelyek az MI-vel magasabb árú előfizetések vásárlására próbálják rávenni a vásárlókat, vannak, amelyek úgynevezett „generatív krediteket” árulnak, és akadnak olyanok – például a Zoom – amely egy csomagba szuszakolva, akár ingyen is hozzávágja a felhasználóhoz az MI-s funkcióit.

A szkeptikusok már arra figyelmeztetnek, hogy az MI körüli őrület valójában egy buborék, ami a dotkomlufihoz (A '90-es évek közepe és 2000 közötti időszakban az internetes cégek jelentősen túl voltak értékelve az akkor éppen újnak számító technológia miatt) hasonlóan kipukkadásra ítéltetett, a most milliárdokat költő szoftverfejlesztők pedig hamarosan futhatnak is a pénzük után – ahogy a kétezres évek elején a bedőlő internetcégekkel is billiók tűntek el a piacról.

Torsten Sløk, az Apollo Global Management közgazdásza például arról beszélt, hogy ma a legtöbbre taksált techcégek az MI miatt túlértékeltebbek, mint a hasonló vállalatok akár a kétezres, akár a kilencvenes évek techbuborékainak csúcspontján. Más elemzők, például a Citigroup munkatársa, bizakodóbbak: szerintük nemhogy nincs bajban az MI-buborék, de nem is lehet valódi buborékról beszélni.

A Bloomberg viszont arra figyelmeztet: már látszik, hogy a befektetők szépen lassan elvesztik türelmüket a szektor felé. Emlékeztetnek: az iShares ipari növekedésmutatú indexe – amelyet bevett mérceként használnak a techipari elemzők – idén mindössze 3,5 százalékpontot nőtt, míg 2023-ban 59 százalékos volt az ugrás a befektetői izgalomban. Emellett Richard Windsor a Radio Free Mobile kutatóintézet alapítója amiatt is aggódik, hogy az emberek „túlbonyolított, és nem tesztelt módszereket használnak arra, hogy igazolják az MI-cégek kivételesen magas piaci értékelését”.

A Goldman Sachs elemzői szerint ahhoz, hogy az MI-be ölt milliárd dollárok tényleg érjenek valamit a technológiának képesnek kellene lennie megoldani komplex problémákat, magyarul valós értéket teremtenie. Ezt azonban még nem látjuk. Lehet, hogy részben azért, mert ezek a milliárd dollárok egyelőre nagyrészt az MI hardveroldalára mennek, a szoftvergyártás pedig még mindig másdlagos az ipar legfontosabb szereplői számára.

A körkép persze jövőre, vagy két év múlva ilyenkor teljesen máshogy is kinézhet: egyelőre azonban csak különböző szakértők optimistább-pesszimistább becslései alapján lehet tippelni, hogy tényleg buborékról van-e szó, és ha igen, ki fog-e pukkadni ez a buborék, és ha ki fog pukkadni, mekkora károkat okozhat ezzel, illetve ezután milyen irányba indulhat az MI ipara.

Egyelőre a legújabb, pénteken kezdődött tőzsdei pánikból az látszik, hogy a fent említett techcégek igencsak nagyot zuhantak. A Telex összesítése szerint az Nvidia önmagában 10,5 százalékot esett. Ez leginkább annak köszönhető, hogy olyan hangulatban, amilyenben most van a tőzsdepiac a befektetők igyekeznek stabilabb, kisebb hullámzást mutató eszközökbe fektetni a pénzüket, például állampapírba. 

Van, akinek már most megéri az MI

De ne feledkezzünk meg a kivételekről, tehát azokról, akiknek már most bőven megéri MI-t használni: ők a bűnözők. Ugyan a piac nyűglődik, kesereg, útkeresésben van, cserébe már világszerte számos hacker jött rá, hogy a mesterséges intelligencia számos ajtót megnyit előttük a különböző tűzfalak megkerülésében és lebontásában, vagy a különböző deepfake-es és identitáslopós igyekezeteik során.

Az MI-s bűnözéssel, csalásokkal, illetve annak következményeivel korábban már több cikkben is foglalkoztunk:

• Europol: tavaly az EU-ban naponta több millió embert átvertek kiberbűnözők
• Az emberek egyre nehezebben tudják bebizonyítani, hogy nem robotok
• Twitteren burjánzó orosz propagandakampányt számolt fel az FBI
• A mesterséges intelligencia zabálja az orosz propagandát, és a felhasználót is megeteti vele
• Egy floridai exrendőr gründolja Putyin mesterséges intelligenciás álhírkampányát, ahol nemcsak híreket, hanem újságokat is hamisítanak
• A mesterséges intelligencia szinte minden alkalommal képes volt átverni az egyetemi oktatókat
• „Ki sem mertem menni a házból, rettegtem” – bosszúból ellopták az arcát, hogy pornóban szerepeltessék
• Taylor Swiftről készített deepfake pornó került a Twitterre, kiakadt a Microsoft vezére is
• Gyermekpornográfiának is minősülhet az általános iskolai osztálytársról készült deepfake videó

Korábban a Fókusz arról számolt be, a mesterséges intelligencia képességeinek kihasználása szinte nem ismer határokat, és mostanra bárki számára elérhetővé vált. 

Nyitókép: Getty Images / rtl.hu szerkesztés