Hamarosan megjöhet Putyin kedve a tárgyaláshoz: az ukránok ledarálták az oroszok harceszközeit

Komoly gondban lehet az orosz haderő Ukrajnában, mivel kezdenek kifogyni a harckocsikból, a harkivi offenzíva pedig kifulladt – írja az Economist. Meglehet, nem véletlen, hogy Vagyimir Putyin orosz elnök júniusban előállt egy tűzszüneti javaslattal, ami még ha az ukránok számára vállalhatatlan követeléseket is tartalmaz, mégis abba az irányba mutat, hogy lenne rá hajlandósága, ha pedig nagyot mond, abból még lehet alkudni. 

Putyin kérte az Oroszország elleni szankciók feloldását, az ország demilitarizálását és „nácitlanítását” (utóbbin azt értette az orosz elnök a saját terminológiájában, hogy az ukrán kormány távozzon), és azt kérte, hogy nemzetközi szerződésekben fektessék le, hogy a Krím, Szevasztopol, a donyecki és a luhanszki régió, valamint Zaporizzsja és Herszon megye Oroszországhoz tartozik. Mindezt a svájci békecsúcsra időzítve közölte Putyin, amit leginkább trollkodásnak fogtak fel a szakértők. Ugyanakkor több valódi problémával küzd a Kreml, ami miatt a háború hosszú távú folytatása is kérdéses lesz.

Kifárasztás után roncsderbi

Miután a tavalyi ukrán offenzíva elakadt az oroszok tagolt és mély védelmi vonalán, Moszkva átvette a kezdeményezést, és kifárasztásra játszott. Állandó kisebb támadásokkal apasztották Kijev fegyvertartalékait, és a veszteségekhez hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban a republikánusok blokkolták az Ukrajnának szánt fegyversegélyt. 

Ezek után májusban az oroszok Harkivnál több támadást is elindítottak, és óriási veszteségeket szenvedve elfoglaltak pár falut. Azóta a frontra befutott a nyugati felszerelés, és folyamatosan érkezik, ezáltal az ukránok stabilizálni tudták a vonalaikat. Az Economist szerint a kérdés mostanra már nem az, hogy Ukrajna meddig bírja a nyomást, mint inkább az, hogy Oroszország meddig tudja tartani a jelenlegi műveleti tempót.

A kulcskérdés nem az, hogy tudja-e pótolni Moszkva az emberveszteséget, mert az látszik, hogy – igaz, kubai vagy nepáli zsoldosokkal kiegészítve – képesek havonta 25 ezer katonát pótlásként a frontra küldeni. A légicsapásaikhoz a rakétamennyiséget is le tudják gyártani – a kínai chipszállítmányok segítségével –, ami a civileket ért támadások intenzitásán is lemérhető, viszont több olyan eszköz is van, amit nagyon nehezen tudnak pótolni még úgy is, hogy a védelmi kiadások már 8 százalékát elviszik a GDP-nek. Ezek a harckocsik, páncélozott csapatszállítók, légvédelmi eszközök és a tüzérség. Jelenleg ott tartanak, hogy a szovjet korszakban felhalmozott eszközöket próbálják felújítani és azokkal folytatni a harcot, de ezeknek a száma sem végtelen.

A hírszerzési becslések szerint a háború első két éve után Oroszország mintegy 3 ezer harckocsit és 5 ezer egyéb páncélozott járművet veszített. Az Oryx jelenleg 3235 darabra teszi az orosz tankveszteséget, és ezek azok, amelyekről fényképes vagy videós bizonyítékokkal rendelkeznek. Ennél egészen biztosan több pusztult el, mivel nem mindent dokumentálnak ilyen formában a harcok után.

A hidegháborús felhalmozásnak köszönhető

Alekszandr Golts, a stockholmi Kelet-európai Tanulmányok Központjának elemzője szerint Vlagyimir Putyin a még a szovjet főtitkároknak köszönheti a hidegháború alatt felhalmozott hatalmas fegyverkészleteket. Tudták, hogy a nyugati harceszközök sokkal fejlettebbek, mint a sajátjuk, ezért a tömegesítés mellett döntöttek, és háború esetére páncélozott járművek ezreit gyártották le békeidőben. Golts szerint a Szovjetuniónak a megszűnése előtt annyi páncélozott járműve volt, mint a világ többi részének együttvéve.

Amikor Szergej Sojgu volt védelmi miniszter tavaly decemberben azzal dicsekedett, hogy az 2023-ban 1530 harckocsit szállítottak le, elhallgatta, hogy ezek közel 85 százaléka nem új harckocsi, hanem régi (főként t-72-es, de t-62-es és még néhány t-55-ös is), amelyeket előszedtek a raktárakból, és modernizálták őket, amennyire tudták.

A szankciók működnek?

Az új, modern harckocsik gyártása már nem annyira megy az oroszoknak. A háború kezdete óta mindössze 175 T-90M harckocsit küldtek a frontvonalra. Az International Institute for Strategic Studies (IISS) becslése szerint az éves termelés idén megközelítheti a 90-et. Michael Gjerstad, az agytröszt elemzője szerint azonban ezek többsége sem teljesen új, valójában a régebbi T-90-eseket újítottak fel. Mivel ezeknek a tankoknak a száma is véges, az újonnan gyártott T-90-esek száma idén legfeljebb 28 darab lehet. Pavel Luzin, a washingtoni székhelyű Centre for European Policy Analysis szakértője is úgy számol, hogy Oroszország évente csak 30 vadonatúj harckocsit tud építeni. Amikor az ukránok tavaly elfogtak egy állítólag új T-90M-et, kiderült, hogy a lövegét 1992-ben gyártották.

Luzin szerint az oroszokat az új harckocsik gyártásában leginkább a nyugati szankciók akadályozzák – amelyek, úgy látszik, mégiscsak működnek: nem tudnak alkatrészhez jutni a többi között modern dízelmotorokhoz, célzóberendezésekhez és hőkamerákhoz sem. Ezek nélkül pedig nincs új harckocsi. A jó minőségű golyóscsapágyak hiánya szintén korlátozó tényező. Kínából kaptak, de állítólag nem felelnek meg a korábbi minőségi előírásoknak.

Az is akadályozza az ellátást, hogy a régi szovjet fegyvergyártási lánc már nem létezik. Ukrajna, Grúzia és Kelet-Németország mind fontos fegyver- és alkatrészgyártó központok voltak. Ironikus módon Harkiv volt a T-72-es tankok lövegtornyainak fő gyártója. A szakértő szerint a hadiiparban dolgozók száma is drámai mértékben csökkent, körülbelül 10 millióról 2 millióra anélkül, hogy az automatizálás felé komoly lépéseket tettek volna.

A lövegcsövek utánpótlása is akadozik. A háború egyik újdonsága volt, hogy a tüzérség ismét felértékelődött, és óriási mennyiségű lövedéket küldenek egymásra a felek. Az oroszok kb. ötször annyit lőnek, mint az ukránok, de ennek két komoly hatása van. Egyrészt gyorsan elfogy a muníció – bár ezt egyelőre sikerült pótolni Észak-Koreából –, másrészt a tarackok csöve gyorsan tönkremegy. Ezek gyártásához speciális gépek kellenek, és ezek fejlesztését és gyártását már a szovjet időkben sem erőltették – Amerikából importálták akkor őket –, és ez azóta sem változott, 2017-ben például Ausztriából vásároltak ilyeneket. 

Jelenleg mindössze két ilyen gyártóüzemük van, ahol évente mindössze 100 új csövet tudnak legyártani, ami édeskevés. A megoldás a kannibalizáció lett, a régi eszközöket szedték elő, és azoknak a lövegcsöveivel pótolták a tönkrementeket. Itt is az a probléma, ami a harckocsiknál, hogy a szovjet időkről megmaradt eszközök száma véges. Az év elejéig 4800-at cseréltek így, kb. maradt 7 ezer, de ezek minősége elmarad az újabbaktól, és gyakrabban tönkremennek.

A legnagyobb problémát még így is a harckocsik és a páncélozott járművek fogyása jelenti a Kreml-nek. Michael Gjerstad szerint még 3200 tankjuk lehet az oroszoknak, azonban ezek nagy részét a szabad ég alatt tárolták, és megette őket a rozsda, így erősen kétséges, hogy ezekből sokat fel tudnának használni. A szakember szerint a jövő év második felére az oroszok gyakorlatilag ki fognak fogyni a harckocsikból.

A szakértő szerint a fenti okok miatt a nyár végére az oroszok védekezésre fognak berendezkedni, Vlagyimir Putyin pedig egyre komolyabb érdeklődést fog mutatni egy tűzszünet iránt. A kérdés már csak az, milyen feltételekkel.

Nyitókép: Getty Images/Anadolu/Wojciech Grzedzinski