Ha valaki le tudta volna hozni Suhajda Szilárdot, az Gelje serpa lett volna

A videó az egész világot bejárta. Egy serpa látható rajta, aki éppen a hátán cipel le a Mount Everestről egy járni képtelen malajziai hegymászót, akire egy kötélbe kapaszkodva találtak rá a „halálzónában”, egészen közel a világ legmagasabb hegycsúcsához.

Életem legnehezebb mentése volt

– mondta el Gelje serpa június elsején a CNN-nek, miután a május közepén végrehajtott mentőakciójára pár hetes késéssel felfigyelt a nemzetközi sajtó. A malajziai hegymászó a serpa elmondása szerint már közel volt a halálhoz, és „nem segített neki senki”, a többi mászó csak a csúcsra koncentrált, és nem akartak megállni az Everestre vezető út legveszélyesebb szakaszán.

Gelje az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva nem kritizálta a többi mászót, mint mondta, „az egy olyan hely, ahol a saját túlélésedre kell gondolnod”. Ő azonban nem tudta otthagyni a halálán lévő férfit. Még kínai ügyfelét is meg tudta győzni arról, hogy szakítsák meg a csúcstámadást, és inkább a másik hegymászó életét mentsék meg.

Ez nem volt könnyű feladat, hiszen ügyfele legalább 15 millió forintnak megfelelő összeget fizethetett azért, hogy feljusson az Everest csúcsára.

Amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek, az ügyfelem nem értett velem egyet. Persze, hiszen elköltött egy csomó pénzt, évek óta ez volt az álma, és időt is kellett találnia a mászásra. Dühös volt, és közölte, hogy a csúcsra akar menni.

Gelje elmondása szerint a kínai férfi csak azután enyhült meg, hogy elmagyarázta neki, hogy mentés most szó szerint életmentést jelent, és később bocsánatot is kért tőle.

A serpa végül hat órán át egyedül cipelte lefelé a hegyről a malajziai hegymászót, majd csatlakozott hozzá egy másik serpa, és ketten felváltva vitték a matracokba csavart, járni képtelen férfit. Ahol megtehették, ott a hóban húzták, a sziklásabb részeken azonban csak egy lehetőségük volt: a hátukra kapták, és úgy hurcolták lefelé.

A mentés, amire vállalkozott a nepáli turisztikai minisztérium egyik tisztségviselőjének jellemzése szerint „szinte lehetetlen feladat” volt, egy „nagyon ritka mentőakció”.  A serpa nagyon is tisztában volt ezzel. A kiskamasz óta a hegymászók között élő és dolgozó Gelje már több mint ötven mentőakcióban vett részt, és alig harminc évesen már veterán mászónak számít. 

Ő volt az egyik serpa, aki elindult megkeresni az Everesten eltűnt Suhajda Szilárdot is. Ha sikerrel jár, egy olyan ember találta volna meg a magyar hegymászót, aki egészen biztosan mindent megtett volna azért, hogy le is hozza a hegyről. 

A hegyeken nőtt fel

Az anyját kiskorában elvesztő Gelje mindössze 14 éves volt, amikor apja mellett kezdett el dolgozni a Himalája csúcsait meghódító hegymászók között. Apja hordárként robotolt a nepáli hegymászószezonban, és miután az általános iskola befejezése után nem tudta folytatni tanulmányait, csatlakozott hozzá.

Első feladat az volt, hogy meleg vizet adjon a Mera Peak hegycsúcsra tartó mászóknak. Gelje az Explorersweb című lapnak adott interjújában elmondta:

Emlékszem, 700 dollár borravalót kaptam a munkámért. Azok a borravalók voltak, ami miatt a hegymászóipart választottam.

16 évesen már hordárként és hegyi kísérőként dolgozott, majd miután megházasodott, felesége rokonai az Everestnél szereztek neki állást. A Khumbu gleccser életveszélyes jégesésénél öt éven át dolgozott úgynevezett jégdoktorként. Ők azok, akik létrákkal és kötelekkel a lehető legbiztonságosabbá teszik a gleccser olvadó részének folyamatosan változó jegét.

Napokon át az életemet kockáztattam, hogy a többi hegymászónak biztonságos legyen az út.

Az első években még élvezte ezt a munkát, elmondása szerint azért, mert akkor még nem tudott semmit a Khumbu-jégesésről. Később azonban „felfedeztem, hogy mennyire halálos és megbízhatatlan egy hely”, így kifejezett örült, amikor jégdoktorból nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsokon dolgozó hegyivezetővé léptették elő.

Gelje a közösségi oldalán közzétett egyik posztjában azt írta: „amennyire lehet, elkerülöm ezt a jégesést”. Az Explorerswebnek elmondta:

2014 április 18-án csak fél órára voltam, amikor a lavina 16 serpát ölt ott meg. Az eset után a mentésen és holttestek kimentésén dolgoztam.

Egy évvel később szintén közel volt a halálhoz, amikor az Everest alaptáborában érte a Nepálban pusztító 7,8-as földrengés, ami miatt lavina temette maga alá a tábort. 

Úgy menekült meg, hogy az étkezőasztal alá bújt el.

A lavinától kisebb fejsérülésem lett, de örülhettem, hogy életben maradtam. Több holttest is volt körülöttem.

A mászást azonban nem hagyta, nem hagyhatta abba, hiszen ez jelentette a megélhetését, és a lehetőséget, hogy gyerekei vele ellentétben megfelelő oktatásban részesüljenek. Azonban nem tagadja, hogy a hegymászás az élete részévé vált, beleszerelmesedett a hegyekbe, és nem tudná olyan könnyen otthagyni ezt ez életet.

A legjobbak egyike

Gelje 2017-ben mászta meg élete első nyolcezer méteres csúcsát, majd alig négy évvel később már tíz nyolcezer méteres csúcs volt mögötte. Több hegycsúcsra is elkísérte Nirmal „Nims” Purja nepáli hegymászó rekorder csapatát, amikor a Purja rekordidőnek számító hat hónap és hat nap alatt mászta meg a világ összes nyolcezres csúcsát.

Emellett tagja volt annak a nepáli hegymászócsapatnak, amelyiknek először sikerült télen megmásznia a világ második legmagasabb hegycsúcsát, a K2-t. 

Ez olyan teljesítmény volt, ami után fogadta őket a pakisztáni elnök, amikor pedig visszatértek Katmanduba, a nepáli kormányfő rezidenciáján formális fogadást tartottak a tiszteletükre.

A fogadtatás és a nepáliaktól kapott szeretet mindörökké életem egyik legemlékezetesebb pillanatává tette azt a napot.

Ennél már csak ez lenne még nagyobb öröm számára, ha sikerülne megmásznia mind a 14 nyolcezres csúcsot. 2022 nyarára 13-at már sikerült, és közel volt ahhoz, hogy ő legyen a legfiatalabb ember, akinek sikerült az összeset megmásznia, megdöntve egy másik nepáli serpa rekordját, de a még egyedüliként hátralévő Cho-Oyu megmászása egyelőre elbukott, nagyrészt a kínai hatóságok ellenállásán. 

A covidjárvány miatt ugyanis nem kaptak engedélyt a hegycsúcs megmászására a kínai oldalról, a nepáli oldalról pedig hiába próbálkozott többször is, az időjárás közbeszólt. Legutóbb 2022 októberében, amikor a norvég Kristin Harila és a brit Adriana Brownlee vezetőjeként indult neki a hegynek, de az „extrém veszélyesen erős szél” miatt vissza kellett fordulniuk. Közösségi oldalán mutatta meg, milyen nehézségekkel küzdöttek.

Geljét emellett az anyagiak is akadályozták. Önállóan, saját pénzből nem tudott expedíciót szervezni, így nyugati hegymászóknak dolgozva volt csak esélye a rekorddöntésre. A covidjárvány anyagilag rosszul érintette Katmanduban élő családját, sok bevételtől estek el, és dolgoznia kellett:

Az albérlet, a gyerekeim oktatása és az étel fontosabb, mint a rekorddöntés.

Gelje a Record Nepal című lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a 14 csúcs megmászásánál fontosabb számára, hogy gyerekei jobb oktatást kapjanak, mint ő, és nekik már ne kelljen azt a veszélyes munkát végezniük, mint neki: „A bevétel nem olyan jó, ha a kockázatokat nézzük. Nem szeretném, hogy ezt a nehézségekkel teli hivatást válasszák. Nem célom, hogy a gyerekeim az apjuk nyomába lépjenek.”

Nyitókép: Gelje serpa