Fátyolfelhők, gomolyfelhők, zivatarfelhők – mit látsz, ha felnézel az égre, és miért éppen azt?

Örök dilemma a meteorológus számára, hogy milyen mélységben merülhet el a szakmában, melyek azok a szakszavak, amelyek még beleférnek egy időjárás-jelentésbe, és melyek riaszthatják el a nézőt. A frontok, ciklonok már talán a megtűrt jószágok közé tartoznak, de úgy gondolom, vannak olyan felhők, amelyek nevét szintén muszáj említenünk ahhoz, hogy jobban leírható legyen a várható égkép, és plasztikusabb képet kaphassunk az időjárás jellegéről. 

Most pedig, hogy a héten rengeteg felhőt látunk majd az égen, kitűnő alkalom kínálkozik megismerésükre. Nem visszük persze túlzásba, ígérem, ötnél többet nem szükséges megjegyezni!

Gomolyfelhők

A nyári égbolt leggyakoribb díszei ezek a habos, fodros kis pamacsok, amelyek fejlettségi stádiumtól függően nyújthatnak egészen békés látványt, de akár morcos égképet is eredményezhetnek. Nevük árulkodó: gomolyognak, függőleges kiterjedésük összemérhető, vagy esetenként nagyobb, mint a vízszintes, jellemzően fehérek, de ha elég vastagok, akkor önárnyékuk miatt az aljuk sötét. Ha pedig az alját említem, az általában olyan sima, mintha spaklival húzták volna meg a határát. Latin nevük „cumulus”, ami halmot jelent. 

Kialakulásuk a vitorlázó repülősök és siklóernyősök által jól ismert termikeknek köszönhető. 

Ha a nap kellően felmelegíti a felszínt, onnan láthatatlan levegőbuborékok indulnak felfelé. Ha ezek olyan magasra emelkednek, hogy bennük a levegő hűlése miatt a páratartalom eléri a 100 százalékot, akkor megkezdődik a felhőképződés. 

Ha a termik erőtlen, akkor a gomolyfelhők laposak maradnak, őket hívjuk „szépidő-gomolyoknak”. Ha viszont bőven van energia a légkörben, akkor a felhők tornyokat képeznek, és jelzik számunkra, hogy itt hamarosan akár zápor, zivatar is kialakulhat. Az időjárás-jelentésekben nagyon gyakran emlegetjük, hogy „gomolyfelhős, napos” idő várható, ami tehát azt jelenti, hogy bár lesznek felhők az égen, de ne borult égre, hanem inkább sok napsütésre számítsunk, amit csak időnként zavarhatnak meg a nap elé beúszó felhők.

Zivatarfelhők

Más a helyzet, amikor a gomolyfelhő-képződés elfajul. Ha nagyon sok az energia a légkörben, ráadásul még valamilyen front is érkezik, akkor a magasra törő gomolyfelhők átalakulnak, és úgynevezett cumulonimbust, tehát zivatarfelhőt képeznek. Ezek jól felismerhető képződmények, hiszen hatalmasak: miközben alapjuk ezer-kétezer méter magasan húzódik, tetejük a repülőgépek közlekedési magasságánál van. Gomolyos, karfiolos formák jellemzik, a teteje pedig jellegzetes üllőt formál, legalábbis fejlett stádiumban. Sokszor olyan gyorsan nőnek, hogy még szabad szemmel is látni a felhő mozgását. Általában fehérek, különösen a felsőbb részein, ahol már jégkristályok alkotják – nem csoda, arrafelé -40, -50 fok a jellemző. Egyéb, nagyon érdekes és látványos formák is díszíthetik, amelyek azon túl, hogy a viharvadászok és -fotósok kedvelt célpontjai, sokszor jelzik számunkra a közeledő veszélyt, például az erős szélvihart, tornádót vagy felhőszakadást. 

Bizony, a zivatarfelhőkhöz kötődnek a legvadabb időjárási jelenségek, ezért ha ezt halljuk vagy olvassuk az előrejelzésben, szenteljünk neki fokozott figyelmet! 

A zivatarokkal kapcsolatban fontos még egy gyakori félreértést tisztázni. Bár mi is gyakran szinte szinonimaként emlegetjük a záport és a zivatart, a kettő messze nem ugyanaz. A zápor egy rövid ideig tartó, lokális, intenzív csapadéktevékenység, míg a zivatar kizárólag a dörgést és a villámlást jelenti. Zápor gomolyfelhőből is hullhat, de villámlás csak zivatarfelhőben fordul elő. Az elnevezés tehát logikus, a különbségtétel pedig nagyon fontos, hiszen például a Balatonból egy zápor miatt még nem érdemes kizavarni a fürdőzőket, de ha csapkodnak a villámok, akkor ez már nem lehet kérdés.

Fátyolfelhők

Evezzünk most nyugodtabb vizekre, és emelkedjünk egyben kicsit magasabbra. Oda, ahol már nem a víz, hanem a jég az úr. 8-10 kilométer magasan már nem vízcseppek, hanem jégkristályok alkotják a felhőket, amitől azok nagyon jellegzetes megjelenéssel bírnak. Általában vékonyak, szálasak, tollpihére hasonlítanak, időnként pedig egy fátyolra vagy lepelre emlékeztetnek, ami nem takarja el teljesen a Napot, inkább csak derítővászonként diffúz fényviszonyokat teremt. Meg kell vallani, hogy a médiameteorológia kissé hanyagul a cirrus és a cirrostratus felhőkre egyaránt előszeretettel használja a fátyolfelhő elnevezést, ez viszont hivatalból csak utóbbinak járna. Az ugyanis valóban úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mintha egy gigantikus, vékony, kissé áttetsző fátylat vagy függönyt terítenének ránk. Csapadékot nem ad, és ahogy írtam, igazán sötét időt sem okoz, inkább a bágyadt, erőtlen napsütés a jellemző, valamint a gyenge kontúrok. 

Jelentősége abban áll, hogy melegfront érkezését jelezheti, főleg akkor, ha egyre csak vastagodik. 

A melegfront pedig hőmérséklet-változást, esőt, szomorkás időt jelent, tehát hasznos, ha előre látjuk. A sajgó ízületek mellett tehát érdemes az ilyen égi jelekre is figyelni.

Rétegfelhők

Mivel még a hideg félévben vagyunk, említést kell tennünk a leggyakoribb téli felhőzetről, ami a Kárpát-medencében kialakul. Ősszel és télen ugyanis gyakori a ködképződés, és ha ez elég nagy területen történik meg, valamint elég tartósnak bizonyul, akkor a köd megemelkedik, és úgynevezett stratus, vagy magyarul alacsony szintű rétegfelhőzet alakul ki. 

Ez a felhőzet általában alacsonyan húzódik, és ha felmászunk egy magasabb hegyre, akkor könnyen fölé is kerülhetünk, és valóságos ködtengert láthatunk magunk alatt. Lentről viszont a létező egyik legszomorúbb, legegyhangúbb időjárásnak lehetünk tanúi, 

főleg akkor, ha még szitálással is megajándékoz minket a felhőpaplan. Ennek bizony mondhatni, sok „haszna” nincs, hiszen hozzájárul a népesség D-vitamin-hiányának kialakulásához, érdemi csapadékot nem ad, de tömegeket segít hozzá a depresszív lelkiállapothoz. Egyedül akkor mondhatjuk szépnek, ha felülről nézzük, vagy akkor, ha fagypont alatt alakul ki, és a felhőbe burkolózó hegyeken szép zúzmara rakódik le. Mindenesetre érdemes megismernünk és megjegyeznünk, mert garantált, hogy még nagyon sokszor említjük majd az előrejelzésekben – bár remélhetőleg a közelgő tavasz és nyár erre majd kevesebb okot ad.

Nyitókép: A salgói vár Salgótarján közelében 2023. januárban. Fotó: Komka Péter/MTI