Hőhullámok, viharos szél és szaharai por – milyen országba költözzünk, ha a klímaváltozással is számolunk?

A kivándorlási célország kiválasztásakor valószínűleg az anyagi megfontolások megelőzik a klimatológiait, ugyanakkor nyilvánvalóan nem mellékes, hogy életünk hátralevő részét szeles, esős vagy éppen napos, szubtrópusi égöv alatt töltjük. Jöjjön egy gyors európai mustra, egyben oszlassunk el néhány tévhitet is.

A témaötletet az RTL Reggeli című műsorának hétfői adása szolgáltatta, ahol a műsorvezetők a vendégekkel részletesen körbejárták ezt a problémát. Ennek egyik szegmense volt egy európai időjárási körkép, de talán érdemes róla kicsit bővebben is beszélni. 

Most csak azokat a célországokat vesszük sorra, amelyek a köztudatban is úgy élnek, mint jó gazdasági adottságokkal, kellő befogadókészséggel rendelkező országok. 

Ám ha hosszú távra tervezünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a klímaváltozás hatásait sem, a felmelegedés ugyanis tesz róla, hogy a jövőben érvényüket veszítsék a fejünkben kialakult sablonok.

Egyesült Királyság

Eső, szél, hűvös idő. Valószínűleg ezek jutnak eszünkbe a szigetországról, ahol sok honfitársunk dolgozik, és jó eséllyel nem a homokos tengerpartok miatt mentek oda. Valóban, a sziget számunkra túlzottan változékony időjárást szolgáltat, gyakori és erős frontátvonulásokkal, bőséges csapadékkal, amihez még szél is társul. Ez a kép a földrajzi adottságok miatt még sokáig nem is változik, ugyanakkor a klímaváltozás már itt is érezteti hatását.

Az elmúlt években többször is szokatlanul meleg és szokatlanul száraz nyarakat tapasztaltak. 2018-ban még az északi Skóciában is majdhogynem csapadékhiány alakult ki, 2022-ben pedig bekövetkezett az, amit korábban a tudósok csak 2050-re prognosztizáltak: 40 fokot mértek London térségében. Ez korábban elképzelhetetlen volt, most viszont egyesek már azzal számolnak, a változó viszonyok közepette az angol pezsgőgyártás felveheti a versenyt a franciával, mert olyan jól fogja érezni magát a szőlő a ködös Albionban. Új front nyílhat tehát a két ország vetélkedésében. 

Britannia már nem az Unió része, és ez sokakat eltántoríthat az odaköltözéstől, de látni kell, hogy az időjárás nyáron már időnként közelíti azt, amihez mi itt a Kárpát-medencében hozzászokhattunk. Más kérdés, hogy a hevesebbé váló viharciklonokat hogyan viselnénk, amelyek főleg a téli, tavaszi szezonban okoznak arrafelé fejfájást…

Németország

Ha van ország, ahol örömmel várják a szakképzett munkaerőt, akkor az Németország. Sokan élnek is ezzel, annak ellenére is, hogy az időjárás nem mutatja ugyanezt a vendégszeretetet. Viszont 

jó tudni, hogy nagy országról van szó, az éghajlati viszonyok pedig nagyban különböznek az egyes tartományok között. 

Nem okozunk meglepetést a kijelentéssel, miszerint a Balti-tenger partvidéke nem a legkellemesebb ilyen szempontból. A part nem egy riviéra, a víz általában túl hideg a fürdéshez, és ez az ország egyik legszelesebb és legcsapadékosabb vidéke is. Az északnyugat felől érkező ciklonok itt lépnek be a határon, a tenger felől szinte akadálytalanul érhetnek partot, ami egyet jelent az arcpirosító légmozgással, a gyorsan vonuló, záporokat adó felhőkkel, így aztán a napsütéses órák száma sem túl magas. 

Hamburg tehát nem a legjobb választás ilyen szempontból, de mi a helyzet délebbre? Nos, arrafelé sem egységes a kép. Frankfurt, Düsseldorf sem szenved nagy hiányt csapadékban, és ha napfényre vágyunk, nem ezek a városok valók nekünk. Ellenben a volt NDK már jobb választás, Berlin, Drezda sokkal napfényesebbek, hőmérséklet tekintetében is valamivel közelebb állnak a hazai viszonyokhoz. 

Ha már a hőmérsékletnél járunk, sajnos a németek is egyre több és forróbb hőhullámmal küzdenek az elmúlt években. Nem ritka már arrafelé sem a 35 fok fölötti csúcs, a hőségperiódusokat pedig sokszor pusztító hidegfrontok, zivatarrendszerek zárják le. Ott sincs tehát kolbászból a kerítés. Hova menekülhetünk a meleg elől? A magasba! Az ország déli tartományai, Bajorország, Baden-Württemberg kellemes domb- és hegyvidékeivel, erdőségeivel még sokak számára vonzó lehet, de télen itt nagyon gyakori az úgynevezett „nordstau” jelenség. Ekkor az északnyugat felől érkező nedves levegő az Alpoknak ütközik, és nagy területen tartósan felhős, esős idő alakul ki, ami akár hetekig is eltart, és erősen depresszív hatású. Emiatt dönt aztán úgy sok nyugdíjas, hogy ebből elég, és irány a Kanári-szigetek – már, aki megteheti.

Spanyolország

Nagyot ugrunk térben, de mivel az imént a Kanári-szigeteket említettük, foglalkozzunk Spanyolországgal most részletesebben is. Az Ibériai-félsziget nagy része nyáron számunkra elképesztően forró, viszont ez egy meglepően viselhető forróság. A páratartalom a tengertől messze ugyanis alacsony, így ott a 40 fok sem viseli meg annyira az embert, mint Magyarországon. 

A mediterrán partvidék viszont minden téren kellemesebb. Kiegyenlített hőmérséklet, a tenger nyáron hűt, télen fűt, több a „zöld”, és frissítő záporokból is több jut. Ha pedig ennél is több csapadékra vágynánk, akkor irány az atlanti partvidék! Bilbao és vidéke már egészen óceáni klímával bír, és bár van egy kellemetlenebb őszi időszak, az év jó részében egészen barátságos és kevésbé forró a térség, így a magyar számára talán kisebb megterhelést jelent a hazai viszonyokhoz képest. 

És akkor vegyük célba a Kanári-szigeteket, amely bár a Szahara mellett van, bizony még az Európai Unió része. Kedvelt úticél, különösen télen, amikor tömegek menekülnek oda a hideg és a ború elől. Joggal, hiszen a szigeteknek szinte mindig van olyan része, ahol süt a nap, és kellemes, kora nyári meleg uralkodik. Két fontos tényezőről viszont jobb, ha tudomásunk van, mielőtt végleg odaköltöznénk. 

Az egyik egy téli jelenség, és nem feltétlen kedvez a tüdőbetegeknek. Nem a páratartalomról van szó, hanem a porról, ami a Szahara felől érkezik, mégpedig kiadós mennyiségben. Az év ezen szakában nagy mennyiségű homokot szállítanak a szelek, amelyek beterítik a szigetvilágot is. A por ugyan nem serceg a fogaink között, de rossz látási viszonyokat eredményez, és némi hatással azért a légzőszervekre is lehet. Nem mondjuk, hogy ez visszatartó erő lenne, de jó észben tartani. 

A másik helyi klimatológiai sajátosság a felhőzet és csapadék eloszlásában keresendő. Jellemzően a kis szigetek északi, északkeleti oldala zöldebb, mert ott gyakran felhős az ég, ott esik többször az eső is, még ha nem is nagy mennyiségben. Ennek oka a vulkáni hegyekben keresendő. A nedves légtömegek nekitorlódnak a hegynek, az kifacsarja belőlük a nedvességet, miközben a sziget túloldalán zavartalanul süt a nap. Persze a helyzet széliránytól függően változik, de nagy átlagban mégis megfigyelhető ez az észak-déli megosztottság. Aki tehát igazi szikrázó napsütésre, kevés felhőre vágyik, dél felé vegye az irányt, cserébe meg kell barátkoznia a sivatagi tájjal. De sivatagi táj ide vagy oda, bizony megesik, hogy egy-egy ciklon még ezt a délen fekvő „országrészt” is eltalálja. Ilyenkor egy-két napig meglepően csúnya idő tud lenni ott, kiadós esővel, dörgéssel, villámlással, erős széllel. Aki ott lakik, kibír pár nap viharos időt, de aki csak egy hétre utazik oda nyaralni, jobb, ha megnézni az előrejelzéseket, mert ezek a ciklonok nagy meglepetéseket tudnak okozni a felkészületlen turistáknak.

Franciaország

Újabb nagy országba érkeztünk, így itt is több különböző klímával találkozhatunk. A számunkra leginkább ismerős, ugyanakkor nagyon is kellemes viszonyokat kétségkívül a Riviéra környékén találjuk meg. A Földközi-tenger partvidéke, valamint a Rhône völgye változatos tájat, kellemes hőmérsékleteket és a tenger közelségét kínálja. Ha nyáron melegünk van, csobbanhatunk a vízben, télen viszont ritkán van igazán hideg, és a tartósan felhős idő sem jellemző. Persze a szélsőségek ezt a vidéket sem kímélik meg. 

Egyre gyakoribbak a nyári hőhullámok, erre a 2000-es években bőven láttunk példát, télen pedig az észak felől érkező viharos hidegfrontok borzolják időnként a kedélyeket, ugyanis a hideg levegő a Duna völgye mellett itt talál utat magának dél felé. 

A misztrál nevet kapta ez a hideg és tartós szél, ami miatt a francia Riviéra azért mégsem egész évben kínál felhőtlen kikapcsolódást. Persze még így sem olyan hideg ez a szél, mint amilyen nálunk tud lenni egy komolyabb hidegbetörés alkalmával, igaz, ebből is egyre kevesebb van. Az ország többi része sem kimondottan kellemetlen, sőt helyenként nagyon is hasonlít a klíma a hazaira. Persze az atlanti partvidék vagy az Alpok merőben más képet mutat, de ezeket leszámítva nagy meglepetések nem érnek minket.

Az Alpok országai

Svájc és Ausztria is sok magyarnak ad munkahelyet, legyen szó szállodákról, sípályákról, de biztosan sok más lehetőség is akad még. Viszont ha valamikor, az elmúlt két évben mindenképp megtanulhattuk, hogy semmi sincs kőbe vésve, így a síszezon sem. Először a világjárvány okozott gondokat, majd a csapadékszegény és enyhe telek következtek. Sorra érkeztek a hírek olyan hegyi menedékházakról, amelyek ivóvíz hiányában idő előtt bezárnak, majd a kevés hó miatt a síterepek is szenvedtek, és ez még a gleccsereket is érintette. Az olvadás ráadásul megmozgatja a hegyeket, ami azt jelenti, hogy mind a túrautak, mind a közúti forgalmat biztosító utak veszélybe kerülnek, ha gyakoribbá válnak a kőomlások. 

A hegyi turizmus tehát sok sebből vérzik, holott az igény egyre nagyobb lenne iránta. A gyorsuló klímaváltozás közepette érdemes kétszer is meggondolni, hogy szeretnénk-e jövőnket erre az iparágra építeni. 

A sípályák órái egyébként Magyarországon is meg vannak számlálva, egy friss kutatás ugyanis megmutatta, hogy miután az elmúlt évtizedekben látványosan csökkent a hegyvidéki hótakarós napok száma, a jövőben akár teljesen el is tűnhet a pelyhes a magaslatokról.

Nyitókép: Fiatalok fürdenek a svájci Wallenstadti-tóban a 2019. júniusi hőhullám idején. Fotó: MTI/EPA/KEYSTONE/Gian Ehrenzeller