Volt olyan előrejelzés tavaly augusztus 20-án, ami végig jól működött, de az operatív törzs nem ez alapján döntött, mert várni kellett volna pár órát

Sokan jegyzik meg gúnyosan, hogy az időjárás-előrejelzés a legjobb szakma, hiszen az ember felelősségre vonás nélkül hazudhat. Azon túl, hogy ez „kissé” lealacsonyító ítélet, mindkét szegmense téves. Egyrészt egy közgazdászra, pénzügyi elemzőre sem szokták mondani, hogy direkt hazudik, amikor a jövőre vonatkozó kijelentései nem válnak be, és higgyék el, a meteorológus sem leli örömét abban, ha nem válik be az előrejelzése. Másrészt azt legkésőbb a tavalyi államalapítási ünnep óta tudjuk, hogy igenis van felelősségre vonás, akár sokkal nagyobb mértékben is, mint az indokolt lenne. 

Most természetesen nem ezzel foglalkozunk, a kérdés, amire keressük a választ, sokkal inkább az, hogy vajon mi okozhatta az aznapi előrejelzés sikertelenségét, illetve valóban teljesen indokolatlan volt-e a tűzijáték lefújása? A kérdőjeleket a Meteorológiai Szolgálat munkatársai igyekeztek kiegyenesíteni, akik átfogó vizsgálatnak vetették alá az akkori adatokat, eseményeket. Íme az eredmény.

Ne gondolja senki, hogy egy szakmabelit nem zavar, ha egy előrejelzés félrecsúszik. Már akkor is szeretünk utánajárni a lehetséges okoknak, ha egy viszonylag bagatell dologról van szó, például 2-3 fokkal hidegebbre sikerül valahol az éjszaka, mint vártuk. Ha pedig azt látjuk, hogy egy országos rendezvénysorozat sorsát befolyásolják a ki nem alakult zivatarok, akkor nagyobb erőket is megmozgatnak a kollégák, és minden elérhető eszközt bevetnek annak érdekében, hogy megérthessék, mi okozta a hibát.

A vizsgálatokat ezúttal egy népesebb csapat végezte, amelyben előrejelzők és időjárásimodell-fejlesztők egyaránt részt vettek. Eredményeiket részletesen elolvashatják a Légkör című folyóiratban, én pedig az alábbiakban ugyanezen eredményeket igyekszem rövidebben és a tudományos szakkifejezéseket mellőzve interpretálni. Fontos adalék, hogy a vizsgálatot külső kényszer nem befolyásolta, az eset körül a hullámok már jórészt el is ültek, így az eredmények nem is torzítottak. A kollégák a szakma fejlődése, az előrejelzések javítása céljából dolgoztak az ügyön.

Pont 20-án nem működtek a modellek

Először is kezdjük az időjárási helyzet és az előrejelzések értékelésével. Elmondható, hogy egy komplex, a tragikus 2006. augusztus 20-i esetnél jóval nehezebben előrejelezhető légköri szituációval volt dolgunk, legalábbis ami a részleteket illeti, mindenképpen.

Ajánló: Valóban előreláthatatlan volt a 2006. augusztus 20-i vihar?

Ez viszont önmagában még nem indokolná, hogy rossz legyen a prognózis. A számítógépes modell-előrejelzések hibáit rendszeresen monitorozzák, regisztrálják, így tudjuk, melyik napon, milyen helyzetben muzsikáltak rosszul. Nos, mintha a természet erői összefogtak volna a meteorológia ellen, hiszen azt láttuk, hogy a kérdéses napon kiugróan melléfogtak a számítások, a szokásosnál sokkal nagyobb hibával számoltak, olyannal, amilyet az előrejelzők többnyire nem is feltételeznek. A számítások gyengélkedése pedig nemcsak Magyarországon, hanem a térségben máshol is jellemző volt, de a többi országban nem kapott ilyen reflektorfényt, és egy elmaradt vihar miatt sem rúgtak ki senkit. 

Ha bármi jele lett volna az előző napokban, hogy ennyire nincsenek a pontos előrejelzés képességének birtokában a modellek, akkor az előrejelzők sokkal elővigyázatosabban, nagy fenntartásokkal kezelték volna az eredményeket – még annál is jobban, mint ahogy egyébként egy ilyen jeles napon egyébként is eljárnak. 

Azonban a megelőző héten a modellek viszonylag jól muzsikáltak, ráadásul egybehangzóan ugyanazt a forgatókönyvet valószínűsítették huszadikára vonatkozóan. Miután kiderült, hogy ez a gyenge teljesítmény mindössze egy napot érintett, még érdekesebbé vált a téma. Mi ronthatja el ennyire a számításokat, és mit lehetett volna tenni ez ellen?

A vizsgálatban megnézték, hogy egyáltalán volt-e olyan eszköz, amely aznap segíthette volna a helyzet pontos kezelését. Ahogy már írtam, az előző napokban a számítások konzisztensen sok zivatar kialakulásával számoltak az ünnep alatt, ráadásul ahogy közeledett az időpont, ez egyre biztosabbnak tűnt. Ha volt 4-5 különböző számítás, azok mind hasonló képet festettek. Ez jellemzően magabiztosabbá teszi az előrejelzőt, főleg, ha napokon keresztül ezt tapasztalja. 

Minden nagy előrejelző-központból származó adat, majd pedig minden hazai, rövid távú előrejelzés ezt sugallta, igazán nagy különbségek nem látszódtak. 

Amikor pedig eljött a nagy nap, a mérésekből készített, korrigált analízisek is alátámasztották, hogy a légköri feltételek kedveznek a zivatarok kialakulásának. Annál is inkább, mert már a korai órákban is ezt lehetett tapasztalni, hiszen előfordultak az országban kiterjedt csapadéktömbök. 

Aki ilyen előrejelzési adatok és ilyen aktuális mérési információk tudatában reggel azt mondta volna, hogy nem, kérem, itt este nem lesz semmi, akár fel is tehette volna minden zsetonját a nullára a rulettasztalon, és hasonló eséllyel nyert volna. 

Az OMSZ ráadásul további extra „fegyvert” is bevetett a jobb előrejelzés érdekében. A világ számos pontján rendszeresen bocsátanak fel meteorológiai szondázó ballonokat, amelyek nagy méretű lufik, és műszereket repítenek a magas légkörbe. Ezek az eszközök sokkal fontosabb információkat szolgáltatnak, mint a felszíni mérések, ezért minél több van belőlük, annál jobb. Egy gond van velük, hogy drágák. Huszadika környékén azonban – ismerve a kiemelt figyelmet és az aktuális helyzet összetettségét, a Szolgálat több ilyen extra szondázást is végrehajtott, hogy a légkör aktuális állapotát jobban megismerhessük, remélve, hogy ezáltal a rövid távú előrejelzések beválása is javul. Így történt? Nos, csak részben. Az utólagos vizsgálat kimutatta, hogy csak az előrejelzési időtáv első néhány órájában tapasztalható jelentős javulás, még akkor is, ha a mérési adatokat nemcsak mi, de a globális előrejelző központok is beépíthették számításaikba. Megvizsgálták a modellek teljesítményét az extra mérések alkalmazásával, és anélkül is, de sajnos azt tapasztalták, hogy bár a reggeli órákban még javított a prognózison, de az esti órákra a hatása már szinte teljesen eltűnt.

Csak pár órát kellett volna várni

Látszólag tehát úgy tűnik, hiába a korszerű technika, menthetetlen volt az adott napi előrejelzés. Ez abban az esetben igaz, ha a döntést délben akarták meghozni – és nem tudjuk miért, de az Operatív Törzs ezúttal kivételesen 12 órakor végleg lefújta a tűzijátékot. Ha azonban még vártak volna néhány órát a döntéssel, akkor most máshogy emlékeznénk vissza az eseményekre. 

Az ultrarövid távú, néhány órás előrejelzések ugyanis a nap során végig jók voltak, a hiba mértéke inkább ezt követően nőtt meg jelentősen. 

Tehát a reggel kiadott, délelőttre szóló prognózis jónak bizonyult, a kora délutánra rendelkezésre álló adatok alapján pedig már az estére szóló előrejelzés is bevált volna. Kora délután ugyanis már jól látszott, hogy az események nem a korábbi várakozások szerint alakulnak, és mind a mérések, mind az előrejelzések ekkor már egybehangzóan azt erősítették, hogy az esti égiháború nagy eséllyel elmarad, legalábbis a főváros térségében. 

Az tehát elmondható, hogy a valóban gyenge előrejelzési teljesítmény mellett is, ha a döntéssel várnak még néhány órát, és azt csak délután hozzák meg, akkor már szinte biztos, hogy jó választ adhattak volna még ebben a nehéz időjárási helyzetben is. Ahhoz ugyanis bőven volt elég időelőny, hogy a rendezvény biztonságos lebonyolítása, és emberéletek ne múljanak a döntésen.

Azóta már az előrejelzők rendelkezésre áll egy fejlettebb valószínűségi előrejelzési technológia, így azt is megvizsgálták, vajon ez mennyiben segítette volna a jó döntés meghozatalát. Kiderült, hogy bár a délutáni előrejelzések már egybehangzóan a zivatarok elmaradását vetítették volna előre, a reggeli előrejelzés minőségén még ez sem javított volna érdemben. 

Ez egyértelműen azt sugallja, hogy nem a hazai technológia színvonalán múlott a prognózis minősége, az okokat valahol máshol kell keresnünk. 

Az adatok még átfogóbb, országhatárokon átívelő vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a környezetünkben az akkortájt kialakult nagyobb, és egyébként nehezen leírható, előrejelezhető zivatarrendszerek hatása óriási volt ebben a pengeélen táncoló helyzetben. Azzal a tipikus szituációval volt dolgunk, amikor már az is megváltoztatta az időjárás végső alakulását, ha a környező országokban valahol egy „pillangó meglibbentette a szárnyát”. A légkör ilyen nagyfokú kaotikus viselkedésével csak akkor tudunk majd bármit is kezdeni, ha a mérési hálózat a jelenleginél sokkal sűrűbb és jobb felbontású lesz. Ezt még sokára érjük el, de addig is tehetünk valamit. Ha felismerjük, hogy egy helyzet ennyire bizonytalan, akkor azt minden létező módon kommunikálnunk kell a felhasználó felé, a felhasználókat pedig edukálnunk kell, hogy megértsék, egy zivatar bekövetkezése csak százalékokkal írható le, a végső döntést pedig erre alapozva neki kell meghoznia. Feladat tehát még bőven akad…

Nyitókép: Augusztus 20-i tűzijáték 2022. augusztus 27-én, egy héttel elhalasztva – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI