A szél, ami nem fúj – mutatunk egy fantasztikus módszert arra, hogy az égre nézve megjósoljuk a következő napok időjárását

Az egyik nap még nagykabát, a következőn már póló. Ember legyen a talpán, aki képes követni az időjárás és a hőmérséklet váltakozását, különösen úgy, hogy az nem viseli meg egészségileg. Bár ez ellen a meteorológia nem tud mit tenni, abban viszont tud segítséget adni, hogyan deríthetjük ki fájó ízületek, ingadozó vérnyomás nélkül is, mikor milyen irányba változik a hőmérséklet. Tavaly már írtam arról, mi is a szél valójában, és mit csinál, amikor nem fúj. Utóbbi persze csak egy vicces találós kérdés, most viszont teljesen komolyan 

beszélhetünk egy olyan szélről, amit így nevezünk, de ténylegesen nem fúj, és sok köze van az említett hőmérséklet-változásokhoz is.

Vigyázat, szakmai tartalom következik, de érdemes elolvasni, mert nagyon is kézzelfogható eredményekkel, tanácsokkal szolgál a végén.

Miért fúj a szél jobban a hegyen?

Néhány éve láttam egy hírportálon egy cikket, amelyben arról számoltak be, valaki ritka légköri jelenséget örökített meg. A videót is megosztották, ahol látszott, hogy a felhők a különböző magasságokban különböző irányokba húznak. Kollégáimmal együtt csak vakartuk a fejünket, miért írják erre azt, hogy ritka jelenség, miközben ez a légkör legtermészetesebb sajátossága? 

Persze nem várható el, hogy mindenki tisztában legyen az okokkal, de azt talán jól mutatja, hogy a modern korban már kevésbé nézzük tartósan az eget, és figyeljük meg a minket körülvevő világ apró részleteit úgy, ahogy azt a letűnt korok emberei tették. A kis filozófiai kitérő után térjünk vissza az említett videóra. A felvételen látszott, hogy a felhők, amelyeket a Hold fénye világít meg, alul az egyik, fölötte a másik, afölött pedig egy harmadik irányban mozognak. Három réteg felhő, három mozgási irány. Mielőtt elmélyülünk a „dinamikus meteorológia” rejtelmeiben, érdemes józan paraszti ésszel átgondolni, mi is történik. 

Amikor fúj a szél, levegő áramlik egyik helyről a másikra. Ha melegebb van a kiindulási helyen, mint nálunk, akkor melegszik az idő, ha hidegebb, akkor pedig hűl. 

Amikor Magyarországon délnyugati az áramlás, akkor rendszerint egyre magasabbra szökik a hőmérséklet. Mi történik, ha a felszín közelében délnyugati, de fentebb már északias a szél? Akkor bizony a hőmérsékleti rétegződés jelentősen átalakul, idővel azt tapasztaljuk, hogy mivel lent melegszik, fent pedig hűl, ezért a magassággal gyorsabban változik a hőmérséklet, aminek pedig több fontos következménye is lehet, például segíti a felhő- és zivatarképződést.

Rendben, de vajon miért fúj a szél különböző irányokból? Először is meg kell értenünk a légnyomás és a hőmérséklet közötti összefüggéseket. A légnyomás csökken, amint egyre magasabbra emelkedünk, hiszen egy hegy tetején már kevesebb levegő nehezedik ránk, mint a völgyben. A légnyomás magasság szerinti csökkenése viszont nem lineáris – kétszer olyan magasan nem lesz kétszer olyan kicsi a nyomás. 

A képet bonyolítja, hogy mindez a hőmérséklettől is függ. Ha magasabb hőmérsékletű helyről kezdjük meg az emelkedést, akkor a légnyomás lassabban csökken. Ez egyébként könnyen be is látható. Ha feltesszük, hogy a légnyomás, tehát az összlevegő súlya egyezik az Egyenlítő és a sarkvidékek felett is, de figyelembe vesszük, hogy az Egyenlítőn melegebb van, ott a hőtágulás miatt a légkör „vastagabb”, akkor nyilvánvaló, hogy arrafelé magasabbra kell mennünk, hogy ugyanolyan légnyomás-csökkenést tapasztaljunk, mint a sarkkörön. 

Ez most két szélsőség, de bizony itt a mérsékelt övben gyakran megesik, hogy hideg és meleg légtömegek kerülnek egymáshoz közel. Ilyenkor tehát ha esetleg a felszín közelében meg is egyezik a légnyomás, ez 5 kilométer magasan már nem lesz igaz, mert a két légtömegben eltérő ütemben változik a mértéke. 

Márpedig ha 5 kilométer magasan légnyomás-különbséget tapasztalunk, az óhatatlanul légmozgást eredményez – a szél ugyanis épp emiatt jön létre 

(lásd a fentebb említett korábbi cikket)! Eredményül tehát egy, a magassággal egyre erősödő légmozgást kapunk, ami remekül magyarázza az ember általános tapasztalatát is, miszerint ha felmegy a hegyekbe, ott általában szelesebb az idő. Igen, ez részben emiatt van. 

Miért fúj a szél különböző irányokból?

Az eltérő irányok megértéséhez viszont más tudás is szükséges. Ha az alacsony légrétegekben a szél „átfúj az izotermákon”, tehát a meleg felől a hideg felé fúj (vagy fordítva), akkor egy adott pont felett folyton változó hőmérsékleti rétegződést kapunk. Ez azt jelenti, hogy a szél erőssége majd nemcsak a magasság, de az idő szerint is változik. Ráadásul minél erősebb a szél, annál inkább hat rá a Föld forgásából származó erő, igyekszik azt eltéríteni, így ha felfelé haladunk, egyre inkább elcsavarja az eredeti iránytól. 

Most jön a csattanó: a különböző magasságokban különböző erősséggel is irányból fújó szelek különbségét(!) nevezi a szakma termikus szélnek, ami valójában tehát nem is szél, így nem is fújhat. Kérem szépen, ez a meteorológus humor.

Ha ez a néhány sor a kedves olvasónak nem segített megérteni a jelenséget, ne csüggedjen. Ezt majd megteszi az író, mert az ő magyarázó képességeit is minősíti, de mentségére szóljon, hogy ez az anyag még a meteorológus hallgatóknak is kihívást okoz, különösen, amikor képletekkel kell mindezt bizonyítani. 

Viszont ahogy ígértem, jöjjön a gyakorlati haszon, amellyel ezentúl ön is bármikor, amikor az égre néz, és felhőket lát, képes lesz jóslatokat készíteni a várható időjárásra vonatkozóan. Már írtam, nem ritka, hogy a különböző magasságokban úszó felhők eltérő irányban mozognak. 

Ha azt látjuk, hogy az alacsonyabb felhők például északról érkeznek, a magasabbak pedig nyugatról, délnyugatról (az óramutató járásával ellentétes a változás), akkor a légkörben hidegfronthoz hasonló változások zajlanak le, 

tehát hőmérséklet-csökkenésre számíthatunk. 

Ha viszont fordítva, lent dél felől érkeznek a felhők, a magasban pedig inkább nyugatról, északnyugatról (tehát az óramutató járásával megegyező a változás), akkor melegedés várható. 

De van egy másik megközelítés is: ha jobb kezünkkel az alacsonyabban húzó felhők érkezési irányába, bal kezünkkel pedig a magasabban mozgó felhők érkezési irányába mutatunk, akkor éppen a hideg légtömeg felé nézünk (bár ez a mutatvány nehezen kivitelezhető a második esetben). 

Nem is kell tehát az égtájakat beazonosítani, elég a csavarodás irányát felismerni, illetve tudni, hogy az északi féltekén vagyunk, és máris megállapíthatjuk, melegebben vagy lengébben kell majd öltöznünk a következő egy-két napban. Mindezt pedig bonyolult meteorológiai előrejelző modellek vagy sajgó ízületek nélkül.

Nyitókép: A Windy Hill Wind Farm az ausztráliai Queenslandben – Fotó: Leonard Low/Wikimedia Commons