Mórickaábrák a légörvényről – így alakultak ki az időjárási ikonok, amik még ma sem írják le pontosan, hogy milyen idő várható

Ha megnézzük a telefonos alkalmazásunkat, vagy bekapcsoljuk a televíziót, az ott látható időjárás-előrejelzésekben egyvalami mindenképp közös lesz: jól ismert ikonok, piktogramok igyekeznek megmutatni számunkra, napos vagy inkább esős időnk lesz a következő órákban, napokban. Bár pofonegyszerűnek tűnik a megoldás, valójában egyáltalán nem egyszeregy a jelek megfelelő értelmezése, igaz, még mindig sokkal jobb a helyzet, mint amilyen néhány évtizede volt. Bemutatjuk, mit jelentenek és honnan erednek az időjárási ikonok.

A meteorológia hőskora

Az 1800-as évek közepén járunk, a krími háborúban – persze csak gondolatban. A francia flotta elképesztő veszteségeket szenved egy váratlan és kegyetlen vihar miatt. Igencsak hasznos, sőt, életmentő lett volna, ha képesek lettek volna valahogyan előrelátni a drasztikus időjárás-változást. 

Ezen gondolkodott Urbain Le Verrier is, akit nem hagyott nyugodni a probléma, és adatokat gyűjtött. Kimutatta, hogy ha rendelkezésre álltak volna meteorológiai megfigyelések a térségből a megelőző időszakból, akkor egyértelműen látszott volna a rossz idő közeledése. Ez mai szemmel nevetségesen egyszerű következtetés, de akkoriban ennek megvalósításához még olyan erőket kellett volna megmozgatni, amelyek nem álltak rendelkezésre. Sem képzett szakemberek, sem műszerek, sem országok közötti egyezségek nem voltak, amelyek az összehangolt adatgyűjtést és -cserét lehetővé tették volna. Sőt még az elmélet is hiányzott. 

A gondolat azonban eljutott Angliába, ahol egy Francis Galton nevű tudós számára éppen ez az ihlet kellett. 

Tett egy próbát, szintén adatokat gyűjtött, amelyekből térképet rajzolt. Nem is akármilyet, hiszen saját szimbólumokat használt, ezzel 1861-ben létrehozva az első ilyen nemű időjárási térképet. 

Az adatokból pedig kiderült, hogy a magas légnyomású zónák körül a levegő az óramutató járásával megegyezően áramlik – ezeket a zónákat el is nevezte a ciklonok mintájára anticiklonoknak. Galton volt abban is az első, hogy időjárási térképet publikált egy újságban, amihez ráadásul még technikai újításokat is kellett eszközölnie a nyomdaiparban. Az eredmény viszont még nem volt tökéletes, sok csavar hiányzott a gépezetből.

Az egyik ilyen csavar maga a szinkron volt. Adatokat természetesen már jó ideje gyűjtött az emberiség, de ezt egyrészt nem valamilyen standard szerint, másrészt véletlenül sem egyazon időben. De ha így is tettek volna, mire mindenki elküldte volna postán a mérési eredményeket tartalmazó papírokat valamelyik központba, hogy ott ezeket feldolgozzák, már annyi idő telt volna el, hogy az eredmény nemhogy a jövő, de még a jelen időjárásáról sem sokat árult volna el. Az áttöréshez szükség volt a távíró elterjedésére – ekkor azonban még mindig a 19. században jártunk. 

Az adatgyűjtés sebessége tehát sokat javult, de mi a helyzet az időzítéssel? Nem nehéz belátni, hogy igen furcsán néznének ki a ciklonok, ha a térkép egyik részén a déli, másik részén a délután 2 órai adatok alapján rajzolnánk meg őket. Az egyezményes idő bevezetését ugyan nem a meteorológia, hanem a vasút miatt felgyorsuló közlekedés és a közös menetrend bevezetésének igénye hívta életre, de a mi tudományunk is sokat köszönhet neki. Miután mindenki az egyezményes világidő szerint megadott úgynevezett fő- vagy mellékterminusokban (0, 6, 12, 18, valamint a köztesek, tehát a 3, 9 stb.) végezte a megfigyeléseket, ennek alapján már könnyű, vagy legalábbis könnyebb volt izobárokat, frontokat, miegymást húzni a térképre. 

A „könnyű” persze álljon itt idézőjelben, ugyanis kézzel rajzolva ez egy nagyon időigényes feladat, sőt, még némi művészi vénát is igényel. 

A megfigyelt időjárást ugyanis egy egyre inkább egyezményessé váló szimbólumrendszer alapján vezették fel a térképekre, amelyek ugyan sok információt tároltak, de ezek egy átlagember számára bonyolult és zsúfolt, túl tudományos képet alkottak. Ennek ellenére nagyon sokáig ez volt a módi, mert talán akkor még úgy gondolták, aki meg akarja érteni az időjárást, vegye a fáradtságot, és fejtse meg a „kódokat”.

Amikor felismerték a légtömegeket

Egészen furcsa belegondolni, hogy még az első műszeres mérések után is több száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ember közelítő képet kapjon a nagy légköri képződmények kinézetéről. Az ókorban is figyelték az időjárást, de érthető módon csak az egy-egy pont felett változó helyzetet, illetve a szemmel is belátható jelenségeket sikerült így felderíteni, mint amilyen például egy zivatarfelhő. A ciklonok viszont sokszor akkorák, mint fél Európa, így a tudósoknak még az újkorban sem volt elképzelésük arról, hogyan is néznek ezek ki. 

Csak a 19-20. század hozott áttörést a már említett egységes adatgyűjtéssel és ábrázolással, aminek köszönhetően műhold nélkül is lehetett mórickaábrákat készíteni a légörvényekről. 

A norvég, meteorológiai körökben legendás Bjerknes család csak az első világháború környékén alkotta meg úttörő elméletét a „polárfrontról”, ekkor írták le először, hogy léteznek légtömegek, valamint az azokat elválasztó frontok – amelyek, igen, a háborús frontokról kapták nevüket. Tehát azok a legismertebb alapfogalmak, amelyeket ma még az is emleget, aki egyébként nem járatos a szakmában, mindössze 100 éve születtek.

Időjárás a tömegtájékoztatásban

A tudomány mellett fokozatosan fejlődött a tömegtájékoztatás, és nőtt a nyilvánosság információéhsége is. Mind az újságokban, mind a rádióban, mind a később egyre többek számára elérhető televízióban helyet kaptak az időjárás-jelentések és -előrejelzések, hiszen ezekre már akkor is nagy volt az igény. A ‘30-as években egészen nagy verseny kerekedett a kiadók között, hogy ki tud szebb és közérthetőbb térképeket készíteni az újságba. A tévés időjárás-jelentésekben kezdetben még mágnestáblákra felhelyezett lapocskák mutatták, hogy másnap esős vagy napos idő lesz-e, de ezek a szimbólumok sokszor csak halványan emlékeztettek a valós légköri jelenségre. 

A meteorológusokon kívül valószínűleg nem sokan asszociálnak a záporra egy fejre állított háromszögről, a közepesen felhős égre egy félig színezett körről, ezekhez képest a szintén sokat alkalmazott csillag például még egészen hasonlít egy hópehelyre. 

A ‘70-es évekig kellett várni arra, hogy valakinek igénye legyen ennél közérthetőbb ikonokat gyártani. Egy bizonyos Mark Allen nevéhez fűződnek a kor legszebb szimbólumai, amelyeket egyébként a BBC is 30 évig használt. A technika fejlődése aztán a ‘80-as években már megengedte, hogy gépi grafikai megoldásokat is bevessenek, de a felbontás és a szegényes színvilág miatt azért ezek sem voltak még igazán csinosak. Viszont bárhogy is néztek ki, az emberek hozzászoktak, megszerették őket, később pedig bármilyen változás többnyire kisebb „népharagot” váltott ki. Ez történt 2000-ben Texasban, amikor fotók alapján készült piktogramokra cserélték a korábbiakat, de haragos leveleket kapott a BBC is, amikor 2005-ben lecserélték a fentebb említett Allen-féle palettát.

Ma persze már szinte végtelen számú készletet találunk az interneten, és a rengeteg telefonos alkalmazás, tévécsatorna mind saját palettával rendelkezik. Ez a bőség viszont nem feltétlenül könnyíti meg a felhasználó dolgát, nem mindig egyértelmű, hogy egy-egy ikon mit ábrázol, vagy ha ezzel nincs is gond, a mögötte rejlő jelentést fedi homály. 

Az egyik legtipikusabb példa erre a „zápor” ikon. Egy felhő, egy mögüle kikacsintó nap és az aláhulló csapadék. Egyszerűnek tűnik, de nem mindig az. Az első gondot maga a grafika okozhatja. Az esőt jó esetben apró cseppek testesítik meg, de látunk példát időnként a felhőből „lelógó” vonalakra is. Ekkor már nehéz lehet eldönteni, hogy azok villámot, záporesőt, hózáport vagy neadjisten tornádót jelölnek. A másik probléma a jelölt folyamat. A nap és a felhő együttese egyfelől jelenthet valóban záport, azaz rövid ideig tartó, lokális, intenzív csapadékot, amely gomolyos, tehát nem zárt felhőtakaróból esik, de attól függően, hogy milyen időtartamra vonatkozik, arról is lehet szó, hogy a nap első felében még a borult ég mellett esik az eső, délután viszont már kisüt a nap és száraz időnk lesz. 

Márpedig erre sokszor látunk példát, hiszen akár az RTL időjárás-jelentésében is egy egész napra vonatkoznak az ikonok a térképen és a későbbi napokat bemutató táblázatban egyaránt. Itt jut nagy szerephez a szöveg, amit valaki leír, vagy valaki elmond. 

A telefonos alkalmazásokban látható ikonok jellemzően egy teljesen automatizált számítás eredményei, azt szakember sosem látja, nem ellenőrzi, nem korrigálja, és nem is segít az értelmezésben. 

Ráadásul az is előfordulhat, hogy az algoritmus nem azt az ikont választja, amelyik egyébként a legjobban leírná a várható időjárás jellegét (és miközben ezeket a sorokat írom, a számítógép operációs rendszere által szolgáltatott időjárási ikonokkal sem vagyok igazán kibékülve, igazolva az előbbi gondolatmenetet). A záporhoz hasonlóan tipikusan problémás ikonok még a „zivatar”, a „fátyolfelhős ég”, a „hófúvás”, az „ónos eső”, de gyakran a szélzászló értelmezése sem evidens, hiszen a meteorológiában a szélzászló arra mutat, ahonnan a szél fúj, ami sokak számára meglehetősen zavaró tud lenni. 

Érdemes tehát utánajárni kedvenc alkalmazásunk jelmagyarázatának, és érdemes figyelni arra is, mit írnak, mondanak a meteorológusok, akik minden esetben igyekeznek az ikonokhoz megadni a szükséges kontextust is.

Nyitókép: Jack Scott és Barbara Edwards BBC-s időjárás-jelentők 1975-ben bemutatják az új, közérthetőbb időjárási szimbólumokat – Fotó: PA Images/Getty Images