Valóban előreláthatatlan volt a 2006. augusztus 20-i vihar?
2022. augusztus 20. 9:03
A 16 évvel ezelőtt történt ünnepi katasztrófa a mai napig hatással van a meteorológusok megítélésére és a rendezvények biztosításának rendjére. Most, hogy az idei augusztus 20-án is erősen bizonytalan, hogy milyen idő lesz este, érdemes felidézni, mi történt pontosan 2006-ban, hol rekedt meg az információ a meteorológiai szolgálat és a katasztrófavédelem között, és mennyire kell ma tartanunk egy hasonló tömegszerencsétlenségtől?
16 évvel ezelőtt történt a hazai meteorológia történetének talán legtöbbet emlegetett eseménye – a tűzijáték időpontjában hatalmas vihar csapott le az ünneplő tömegre, öt ember halálát és több száz sérülést okozva. A történtek hatása azóta is jelentős mind a szakma megítélése, mind a rendezvénybiztosítás szempontjából. E cikknek nem célja felelősök kijelölése, azt már megtette más, csak érintőlegesen mutatjuk be, mi okozta a tragédiát.
A fő cél azonban, hogy tisztázzuk, mi történt akkor a légkörben, mi szerepelt az előrejelzésekben, és jogosak-e az időnként még elhangzó kritikák, miszerint azt a vihart senki nem látta előre.
A szokásos huszadikai front
Gyakran tapasztaljuk, hogy a nagytérségi időjárási helyzet átrendeződése, amikor a természet felkészíti magát az őszre, éppen augusztus 20. körül kezdődik. Ha nem is napra pontosan, de valamikor azon a héten szokott az első olyan markáns hidegfront érkezni, amely után már gyakran nem melegszik vissza igazán a levegő, magyarán nem tér vissza a nyár.
Az ominózus 16 évvel ezelőtti front esetén is erről volt szó: egy hőségperiódus végén érkezett a front, tehát a jelentősen felforrósodott Kárpát-medencéből készült kisöpörni a száraz szubtrópusi légtömeget, és ez bizony rendszerint heves zivatarok, károkozó szél kíséretében történik.
Az ilyen zivatarok tehát nem a semmiből érkeznek, nem váratlanul csapnak le, a lehűlést hozó front útját már napokkal előre követni lehet az előrejelzési térképeken és a műholdképeken is.
Nem látták előre?
Maradjunk szigorúan a tényeknél, és nézzük meg, mit mutattak a tragédiát megelőző napokban és órákban. 2006. augusztus 19-én az általános rövidtávú, tehát 36 órára szóló előrejelzés 20-ára vonatkozó része így szólt:
„Holnap délutántól nyugat felől egyre több helyen növekszik meg erősen a felhőzet, és eleinte északnyugaton, majd máshol is várható zápor, zivatar. A többnyire élénk délnyugati szél holnap északnyugatira fordul, megerősödik, helyenként viharossá fokozódik.”
Már itt is szó esik az érkező hidegfrontról és a miatta kialakuló zivatarokról, valamint viharos szélről. Most pedig nézzük az aznapi előrejelzést:
Ma délután északnyugat felől erősen megnövekszik a felhőzet, eleinte északnyugaton, estétől már másutt is várható záporeső, zivatar, helyenként felhőszakadás, jégeső is lehet.
A délelőtt kiadott előrejelzés tehát már szól a várható veszélyes kísérőjelenségekről is. Érdemes belegondolni, vajon manapság egy ilyen prognózis hallatán hányan indulnának el egy tömegrendezvényre?
Az itt idézett előrejelzéseket nem utólag, szépítésként írtuk át, azokat bárki ellenőrizheti az Országos Meteorológiai Szolgálat Napijelentés archivumában. Ennél persze voltak egzaktabb és figyelemfelkeltőbb „jelei" is a várható veszélyeknek, mégpedig maga a veszélyjelzés, amely akkor ugyan még nem régóta, de már hadrendben állt az OMSZ-nél. A veszélyjelzés ezekben az években nem megyei, hanem régiós bontásban kezelte az országot.
Az első riasztást délután az Észak-Dunántúlra, majd 19 óra 36 perckor (tehát másfél órával a tűzijáték kezdete előtt) a fővárosi régióra is kiadta az ügyeletes meteorológus.
A legmagasabb fokú, piros riasztás heves zivatarokra és viharos széllökésekre vonatkozott, a megjegyzésből pedig kiderül, hogy a zivatarokhoz kötődő szélrohamok a veszélyjelző megítélése szerint akár a 90 km/órát is meghaladhatják. Mint azóta tudjuk, sajnos ez be is következett, mégpedig a legrosszabb helyen.
A riasztás szó és forma szerint idézve az alábbi (szövege ebben a tanulmányban is fellelhető).
„Riasztás Közép-Magyarország területére
Szél: Új harmadfokú riasztás
[2006.08.20 17:36 UTC] A következő óráktól a szélsebesség meghaladhatja a 25 m/s-ot.
Zivatar: Új harmadfokú riasztás
[2006.08.20. 17:36 UTC] A következő óráktól heves zivatar várható. Megjegyzés: Nyugat felől viharos (60-58 km/ó) széllel kísért zivatarok érik a régiót, helyenként heves zivatar is lehet, amit 90 km/ó körüli vagy ezt meghaladó széllökés, felhőszakadás és néhol jégeső kísérhet.
Kiadta: Országos Meteorológiai Szolgálat (www.met.hu)
Készült: 2006.08.20. 17:36 UTC”
A riasztás maratonfutása
Talán már sejti a kedves olvasó, mire szeretnénk kilyukadni. Bármilyen furcsa is ez sokaknak, a 2006. augusztus 20-i vihar (pontosabban zivatarrendszer) az egyik legjobban előrejelzett volt. Legalább 2 nappal korábban látszott, hogy a front az ünnepnapon vonul majd át,
az ügyeletes meteorológusok aznap sikeresen határozták meg a potenciális veszélyforrásokat, végül pedig másfél órás időelőnnyel elrendelték a legmagasabb fokú riasztást is.
El kell ismerni, azelőtt és azóta is voltak olyan esetek, amikor ez nem ment ilyen jól, de ebben a kritikus esetben nem erről van szó. Mégis mi csúszott félre, miért került végül a le nem fújt tűzijáték emberéletekbe? Ennek okairól azóta számtalan cikk és elemzés született, az érdeklődők bőséges információt találhatnak, amelyek közül kiemelkedik az állampolgári jogok biztosának jelentése – több idézetet mi is onnan kölcsönöztünk. Most azonban csak egy rövidebb, de beszédes áttekintést adunk a riasztás viszontagságos útjáról.
A hivatalos szervek közötti kommunikáció akkor és azóta is egy Marathonnak nevezett rendszeren zajlik, amely leegyszerűsítve egy belső használatra fejlesztett drótposta. A kiadott riasztások levélként automatikusan továbbítódtak a Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (KVF).
- Ahogy már írtuk, a fővárosra vonatkozó riasztást 19 óra 36 perckor élesítették,
- de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előzetes figyelmeztetést 9 óra 45 perckor már elküldték számukra.
- A következő fontos mozzanat 18 óra 40 perc, ekkor egy általános tájékoztatót is küldtek faxon és emailen. Azért ilyen formában, mert szerződés szerint így kérték a felek.
- Mint utóbb kiderült, ezeket a Katasztrófavédelem ügyeletén senki sem olvasta, legalábbis este 23 óra 36 percig nem, akkor érkezett ugyanis csak rá válasz.
Az OMSZ-től a szervezők ekkor már évek óta nem kértek előrejelzést, így nem volt telefonszám sem, ahol az előrejelzők közvetlenül elérhették volna a rendezvényt. Nem maradt azonban teljesen el a telefonos egyeztetés, mert a vizsgálatok alapján a rendőrség a tűzijáték előtti egy órában legalább kétszer érdeklődött a várható időjárásról, így ők értesültek is a veszélyekről. A KVF akkori szóvivője úgy értékelt, az előrejelzés nem volt elég egzakt, abban nem szerepelt konkrétan Budapest, a várható szélerősség „csak” 90, nem pedig 100 km/óra feletti volt, a kiürítés pedig nem is az ő feladatuk.
A rendőrség viszont percekkel 9 óra előtt megkezdte a kiürítést, de akkor már sajnos késő volt.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a lakosság számára is hozzáférhető volt minden meteorológiai információ. Az időjárás-jelentések és az OMSZ honlapja, a met.hu is szóltak a várható zivatarokról, persze utóbbit akkor még jóval kevesebben érték el, hiszen egyáltalán nem volt jellemző az állandó online lét. Ideális esetben a rendezvényszervezők mellett az egyéntől is elvárható lenne a tájékozódás, ha szabadtéri programra készül.
Ugyanakkor az is érthető, hogy egy tömegrendezvény esetén sokan rábízzák magukat a lebonyolító apparátusra. A mai gyors információáramlás mindenképp kedvező fordulatot hozott ebben, és segít elkerülni a hasonló eseteket.
A Fókusznak Füleki Zoltán idézte fel a traumát a katasztrófa nyolcadik évfordulóján. Hetekig volt kórházban, sokáig élet és halál között lebegett:
Jobb lett-e a rendszer?
Mindenképpen. Egyrészt az előrejelzések is pontosabbak, köszönhetően az informatika fejlődésének. De ami ennél is többet nyom a latba, az az, hogy
az eset óta a hivatalos apparátus sokkal komolyabban veszi a meteorológia szavát, és a meteorológusok is jobban ügyelnek arra, hogy célba érjen az üzenetük.
Még egyszer hangsúlyozzuk, természetesen vannak esetek, amikor nagy hibával, bizonytalansággal terheltek az előrejelzések, de sokkal többször fordul elő az, hogy a hiányos vagy félrecsúszó kommunikáció miatt vesznek el fontos információk. Rendezvényszervezés terén ma már inkább a túlbiztosítás irányába mozdultunk el, ami nem gond, ha emberéletek védelméről van szó. A tájékoztatás is sokat fejlődött 2006 óta, kár, hogy ehhez katasztrófának kellett bekövetkeznie.
Nyitókép: A 2006. augusztus 20-i tűzijátékra vár a tömeg a Margit hídnál – Fotó: Alessandra Benedetti/Corbis/Getty Images