Miért viharokkal érnek véget a hőhullámok?

Nem kell messzire visszautaznunk az időben ahhoz, hogy a fenti jelenségre példát hozzunk. A legutolsó hőhullám július 30-án ért véget, amit egy markáns hidegfrontnak köszönhettünk. A frontot a csapadék miatt – talán mondhatjuk – milliók várták, az eső szerencsére sok helyen valóban felfrissülést hozott a földeknek. A villámárvizeknek azonban feltehetően már kevésbé örültek, a viharos széllökésekről és villámcsapásokról nem is beszélve. 

A front csapadékának szélsőségességét jól mutatja, hogy míg bőven voltak települések, amelyek semennyi esőhöz sem jutottak, addig Tiszakarád két havi mennyiséget (123,2 mm) kapott, és így új napi csapadékrekordot is magáénak tudhat. Ez önmagában is hírértékkel bír, de ha hozzátesszük, hogy a megelőző 7 hónap teljes addigi csapadékösszege is ennyi volt a településen (tehát 7 hónap alatt esett 2 havi, majd néhány óra alatt szintén 2 havi adag), akkor tapintunk rá igazán a probléma lényegére.

Kódolva van

Az, hogy zivatarokkal kísért hidegfrontok vetnek véget a kánikulának, nem az éghajlatváltozás és nem is valami sci-fibe illő időjárás-módosító szuperfegyver eredménye. A mérsékelt égövben természetes folyamat, hogy a meleg légtömegek észak felé, a hidegek pedig dél felé tartanak. Mindez hullámok formájában jelentkezik, tehát ha például Közép-Európát szaharai levegő érte el, szinte biztos, hogy ettől keletre és nyugatra is hűvösebb, sarkvidéki levegőt találunk. 

Ezek a légtömegek az észak-déli mozgás mellett nagy átlagban nyugatról kelet felé vándorolnak, ezért hazánkban a hőség jellemzően északnyugat, nyugat felől érkező frontokkal ér véget. A frontok pedig többnyire csapadékot is hoznak, ami nyáron záporos formában hullik.

Minél melegebb, annál nagyobbat szól

Teljesen normális jelenség, hogy minél komolyabb a hőhullám, minél nagyobb a forróság, annál drasztikusabb a váltás. A frontok ereje, tehát az, hogy mekkora „svunggal" érkezik, nem kizárólag, de nagyban függ attól, hogy milyen nagy a frontvonal két oldalán a hőmérséklet-különbség. (Ha megkoptak az emlékek, itt tudja felfrissíteni tudását az időjárási frontokról). 

Ha gyorsan mozog a front, nagyobb lesz a betörő hideg légtömeg okozta szél is. Minél melegebb a front előtt a levegő, annál több vízgőz fér el benne, ezért ha ki tud alakulni valahol zápor, abból hevesebben esik az eső. A zivatarokat kísérő viharos széllökések ráadásul annál pusztítóbbak, minél szárazabb a levegő – ez mostanság igencsak adott. A magasabb hőmérséklet tehát több energiát jelent, amely a légköri paraméterek megfelelő együttállása esetén fel is szabadul, ezt pedig sokan meg is szenvedik.

Rossz irányba megyünk

Mindez éghajlatunk normális velejárója, de két további fontos tényezőről mindenképp beszélnünk kell. Az egyik az emberiség növekvő kitettsége: lehet, hogy régen is voltak viharok, lehet, hogy most már sokkal jobbak az előrejelzések, de ezzel együtt sosem látott mértékben hálóztuk be az országot utakkal, magasfeszültségű vezetékekkel, amelyekben mind kárt tehetnek az elemek; sokkal több az épület, amelyet lerombolhat a szél vagy elmoshat az eső; és sokkal több az ember is, akik rossz időben is kénytelenek közlekedni és veszélynek kitenni magukat. A másik a klímaváltozás: a hőhullámok egyre erősebbek, egyre hosszabbak, a szárazság egyre fokozódhat, így az érkező viharok egyre nagyobb szélsőségeket és károkat okoznak. Nem kétséges, hogy fontos ez ellen tennünk!

Nyitókép: Getty Images