Csírák és mellek – Ismerje fel időben a zivatarfelhőket

A nyár legveszélyesebb időjárási jelensége egyértelműen a zivatar, a közelgő vihart pedig mindenki könnyen felismeri a morcos, sötét felhőknek, a jellegzetes esőillatnak és a megerősödő szélnek köszönhetően. Néha azonban előfordul, hogy tévesen ijedünk meg egy olyan sötét felhőtől, amely valójában nem esőfelhő, miközben lehet, hogy nem látjuk meg időben a fenyegető fellegeket. Márpedig a zivatarfelhők a legjellegzetesebb, legszebb struktúrával rendelkező légköri képződmények, ezért érdemes jobban is megismerni őket.

Zivatarcsírákból tízkilométeres tornyok

A zivatarfelhő, vagy tudományos nevén cumulonimbus (ami gomolyos esőfelhőt jelent) jellemzően a melegebb hónapokban, többnyire délután képződik. A zivatarcsírák a kis gomolyfelhők, amelyek ha a délelőtti, déli órákban gyorsan nőnek, majd karfiolszerű alakot öltenek, akkor idővel több kilométer magas tornyokat alkotnak. Ezekben a felhőkben olyan erős lehet a levegő függőleges áramlása, hogy az a repülőgépeket is képes dobálni, valamint veszélyes méretű jégdarabokat is a levegőben tarthat. Igen, jeget, hiszen a magasban még nyáron is bőven fagy, akár -50 Celsius-fok is előfordul a felhőkben, ezért alakulhat ki még egy augusztusi kánikulai napon is jégeső. Ez az erős feláramlás egymásnak ütközteti a jégszemeket és vízcseppeket, ezáltal elektromos töltésszétválás alakul ki, innen pedig már egyenes út vezet a villámokig. Amikor a felhő elég nagy ahhoz, hogy abban elektromos kisülés keletkezzen, akkor zivatarfelhőnek hívjuk, hiszen a zivatar éppen ezt, vagyis a légelektromos jelenséget jelenti.

Ha mell alakú felhőt látunk, kezdjünk aggódni

Ha még mindig nem biztos abban, hogy felismerne egy zivatarfelhőt, van egy jó hírünk, még biztosabb kapaszkodót is tudunk adni. A zivatarok nem nőnek a végtelenségig, csak addig, amíg bennük a levegő melegebb, mint a környezete. Ez legkésőbb az alsó légkör (troposzféra) felső határánál megszűnik, mert nagyjából 10-12 km magasság fölött már nem hűl, hanem az ózonréteg hatására ismét melegszik a levegő. Mit jelent ez? 

Képzeljük el, hogy egy fazék forró vízről levesszük a fedőt, és a felcsapó gőz a plafont elérve szétáramlik. Ehhez hasonlóan a zivatarban feláramló levegő is kénytelen így tenni, és a tropopauzának nevezett légköri határra „kenődik fel”. Ha messziről ránézünk egy ilyen felhőre, jellegzetes üllő alak rajzolódik ki, ezért is nevezik a felkenődött részt a zivatar üllőjének. Az üllő pedig három okból is fontos számunkra. Egyrészt, ha ezt látjuk, tudjuk, hogy a zivatar már erős, érett állapotban van. Másrészt, ha az üllő aljáról zsákra vagy mellekre (elnézést, de még a neve, a mammatus is erre utal) emlékeztető felhőformák lógnak le, akkor heves, veszélyes zivatarral van dolgunk. Végül pedig jó tudni, hogy időnként az üllőből is lecsaphat a villám, ami azért veszélyes, mert alatta egyébként még viszonylag nyugodt idő szokott lenni, így ez úgy hat (megint elnézést), mint „derült égből villámcsapás”.

A függetlenség napja

Sokaknak rögtön ez a filmklasszikus jut eszébe, amikor meglátja az erős zivatar alján feltűnő úgy nevezett peremfelhőt. Ha ilyet látunk, egy-két fotó készítése után érdemes menekülőre fogni, hiszen ez viharos kifutószelet, intenzív csapadékot és időnként akár tornádó kialakulását is előrevetítheti. 

A zivatarfelhőkhöz egyébként még számos egyéb járulékos alakzat is társulhat, amelyekből az avatott szem további következtetéseket vonhat le a vihar „lelkivilágára” vonatkozóan. Azonban, ha már a fentieket felismeti, már akkor sokat tehet azért, hogy megóvja magát és értékeit a zivatar okozta károktól. 

Nyitókép:  Enrique Díaz / 7cero / Getty Images