Ciklonok, tornádók, hurrikánok, porördögök – mindegyik forog, mindegyik bajt csinál, de ideje megtanulni, miben különböznek!

Németországban és Texasban is veszedelmes tornádók pusztítottak a napokban. A ciklonokat, hurrikánokat, tornádókat, porördögöket sokszor emlegetjük, és legalább ennyiszer össze is keverjük őket. Igaz, mindegyik forog, mindegyik bajt csinál, mégis nagyon különböző légköri jelenségekről van szó. Kis légörvény-határozónkból kiderül, melyiktől és mikor kell félnünk – ha kell egyáltalán. 

Az RTL Híradó május 21-i riportja a németországi és amerikai tornádók pusztításáról:

A legkisebbtől a legnagyobbig

A légkör jellegzetessége, hogy örvények és hullámok jelennek meg benne, amelyek térben és időben nagyon változatos skálán mozognak. A hanghullámok nagyon gyorsak, és nagyon kis hullámhosszal rendelkeznek, eközben a Madden-Julian oszcilláció többhetes periódusidővel kerüli meg a Földet. 

Így van ez az örvényekkel is. Ha szellőztetünk, apró és szélsebes örvények cserélik ki az elhasznált és a friss levegőt az ablak közelében, ezzel szemben a télen sokat emlegetett poláris örvény akkora, mint egy egész kontinens. Az átmenet ezek között nem egészen folytonos, így vannak köztük olyan karakteres „jószágok”, amelyekre jobban figyelünk, mégpedig okkal.

Közös jegyek

Bár a számunkra érdekes légörvények eltérő méretűek, sok közös vonással rendelkeznek. Az első, hogy bennük a légnyomás alacsonyabb, mint környezetükben. Ez azért fontos, mert így 

a környező levegőt igyekeznek magukba szippantani, ami pedig különböző fizikai törvényszerűségeknek köszönhetően forgásba kezd. 

Az eredmény: a légörvény közepe felé tartó, örvénylő mozgás. A másik jellegzetesség éppen ennek az örvénylésnek az iránya, amely (az északi féltekén) jellemzően az óramutató járásával ellentétes. Bár nem minden esetben igaz, de minél nagyobb egy örvény, annál biztosabb, hogy ezt tapasztaljuk. Miközben a kádban lefolyó víz forgása szinte véletlenszerű, addig egy ciklon mindig követi ezt a szabályt.

Gyakori vendégeink, a mérsékelt övi ciklonok

A számunkra érdekes légköri objektumok közül a legnagyobbak és legismerősebbek kétségkívül a mérsékelt övi ciklonok. Több ezer kilométer széles légörvényekről beszélünk, amelyekben a légnyomás alacsonyabb a környezetéhez képest, és egy-két kivételtől eltekintve kelet felé vonulnak. Mindig frontokból épülnek fel, amelyek átlagosan 5-7 naponta hoznak csapadékot egy adott térségbe. 

Az év bármely szakában kialakulhatnak, de a mediterrán ciklonok (amelyek hazánk nagy havazásaiért felelnek) és a viharciklonok (amelyek orkán erejű szeleket okoznak) főként ősszel, télen jelennek meg. Amikor tehát a hazai meteorológus ciklont emleget, mindig olyan időjárást kell magunk elé képzelnünk, amilyet frontok idején megszoktunk.

Trópusi ciklonok, hurrikánok

Ha az Egyenlítő felé utazunk, elbúcsúzhatunk a mérsékel tövi ciklonoktól, helyette azonban sokkal veszedelmesebb örvényekkel találkozhatunk. A trópusi ciklonok meleg tengerek felett alakulnak ki, több száz kilométer átmérőjűek, és nem frontokból, hanem zivatarfelhőkből épülnek fel. Kezdetben mindig nyugat felé indulnak, idővel azonban észak, majd kelet felé vehetik az irányt. Ha bennük a szélsebesség meghalad egy bizonyos erősséget, új nevet kapnak: 

az Atlanti-óceánon hurrikánnak, a Csendes-óceánon tájfunnak nevezik őket. 

Évente néhány alkalommal olyan messzire kalandozhatnak, hogy legyengülve ugyan, de összeolvadhatnak mérsékelt övi rokonaikkal is. Jól ismert, rettegett jelenségek kötődnek hozzájuk: özönvíz, orkán erejű szél, vihardagály, villámcsapások… nagy szerencse, hogy csak kevés partvidéket tépáznak rendszeresen. Legfeltűnőbb jellegzetességük a „szem”, amelyben felhőtlen és nyugodt idő uralkodik, tomboló zivatarok által körültáncolva. A hurrikánoknak szezonjuk van, tavasztól őszig fordulnak csak elő. Amit mindenképp jegyezzünk meg: 

Magyarországon hurrikánnal sosem találkozunk!

Tornádók

A hurrikánokat és tornádókat sajnos sokszor összekeverik, pedig teljesen más jelenségekről van szó. 

A tornádók néhány 10 vagy néhány 100 méter átmérőjű levegőtölcsérek, amelyek zivatarfelhőkből nyúlnak alá, 

ha pedig nem ér földet, tubáról beszélhetünk. Nagyon gyorsan forognak, és nagyon erős szívóhatást fejtenek ki. Az örvénylő levegő azért válik láthatóvá, mert kicsapódik benne a vízgőz, illetve megfesti a felkapott törmelék. Veszélyességét éppen ez a lebegő-száguldó törmelékfelhő adja, amely képes házak falait is átlyukasztani. 

Élettartama többnyire néhány másodperctől fél óráig terjed, a rekorder azonban 3 és fél órán át pusztított. Magyarországon sem ritka, évente több alkalommal lencsevégre kapják, de a legtöbb és legveszélyesebb örvények az Egyesült Államokban, az úgynevezett tornádófolyosóban szokott kialakulni.

Porördögök

A sok félelmetes jelenség után a végére hagytuk a legszelídebbet, a portölcsért. Mind közül ez a leggyakoribb, de szerencsére ez okozza a legkevesebb kárt is. Bárhol létrejöhet, ahol a felszín nagyon felhevül, a levegő pedig hirtelen emelkedésbe kezd (mint egy hőlégballon). Az emelkedő levegő alatt „üresedés” lép fel, a helyére a környezetéből gyorsan megindul a pótlás, és az apró egyenetlenségeknek köszönhetően gyorsan kialakul a forgó mozgás. 

Ha elég nagy por van ahhoz, hogy mindezt megfesse, akkor már kész is a portölcsér vagy hangzatosabb nevén porördög. Életeket szinte sosem veszélyeztet, de kisebb tereptárgyakat képes megmozdítani, és természetesen a szemnek sem tesz jót a gyorsan mozgó homok. Az alábbi videó jól mutatja, milyen egy hazai viszonylatban is izmosnak számító egyed:

Nyitókép: Reed Timmer/YouTube