„Régen bezzeg még voltak nagy havazások...”

A hazánkat érintő, nagy területen, 10-20 centiméteres hótakaróval járó havazásokért rendszerint mediterrán ciklonok (vagy az ahhoz szorosan kapcsolódó képződmények, például úgynevezett nedves szállítószalagok) a felelősek. Ilyenkor fölöttünk éppen nagy mennyiségű, fagyos légtömeg helyezkedik el, és ezzel keverednek az általuk délnyugatról, délről szállított igen nedves léghullámok.

Idén decemberben ugyan voltak minket is érintő légörvények, de az enyhébb léghullámok dominánsabbak voltak a fölöttünk elhelyezkedő hidegebb levegőnél, ezért az ország nagy részén csak az eső esett. Januárban pedig, amikor már kellően fagyos levegő töltötte ki a Kárpát-medencét, nem a mediterrán ciklonok játszották a főszerepet, hanem egyebek közt az északnyugat, észak felől érkező időjárási frontok. Ezekből ritkán alakul ki csak komolyabb havazás, ráadásul az északnyugatról érkező melegfrontok hatására a nyugati megyékben sokszor jelentős enyhülés tapasztalható.

Minden havazás ősanyja – 1987. január 10-12.

Bátran állíthatjuk, hogy ez a hazai sajtóban legtöbbször emlegetett magyarországi havazás.

A 35 évvel ezelőtti időjárási helyzethez az kellett, hogy a Földközi-tenger medencéjében kialakult mediterrán ciklon gyorsan megerősödjön. Az egymással keveredő enyhe, nedves, valamint zord, kontinentális eredetű légtömegek között ugyanis igen nagy volt a hőmérsékletkülönbség. A január 10-én kezdődött havazás délnyugat felől az egész országra kiterjedt. Gyakorlatilag 36-48 órán keresztül havazott, gyakran intenzíven, emellett a január 11-én egyre nagyobb területen viharossá fokozódó északnyugati, északi szél erős hófúvásokat, komoly hóakadályokat okozott, és méteres hófalakat emelt. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét összefüggő, 30-50 cm vastagságú hótakaró fedte. Ha mindez nem lett volna elég, miután elállt a hó, a ciklon hátoldalán elemi erővel zúdult be a zord légtömeg, és január 12-én napközben -15 Celsius-fok körüli értékeket mértek, másnap reggel Pakson pedig -30,3 fokig zuhant a hőmérséklet, ami azóta is napi országos hidegrekordnak számít.

Novemberi hópaplan – 1993. november 13.

Az 1993. november 13-át megelőző napokban az oroszországi hatalmas kiterjedésű magasnyomású hideg levegő fokozatosan terjeszkedett Európa felé. A Kárpát-medencét is elérte, majd lecsorogva a Földközi-tenger térségébe „felélesztette” az ottani ciklont. A kialakuló mediterrán légörvény útvonala Magyarországot is keresztezte, ami kezdetben vegyes csapadékot, majd november 13-án már havazást jelentett. Egy nappal később már 10-30 centiméteres hólepel fedte az ország nagy részét.

Bemelegítés után súlyos hókáosz – 1999. február 9-14.

Az 1998-99-es tél ugyan hozott kisebb-nagyobb havazásokat (elsősorban decemberben), ugyanakkor az igazán nagy dobást februárra tartogatta: többhetes csendes, nyugodt időszak után gyökeresen átalakult a kontinens, így Közép-Európa időjárása is. Február első hetében egy hatalmas kiterjedésű ciklon áramlási rendszerében több hullámban indult el dél felé a sarkvidéki eredetű légtömeg Euróba nyugati és középső országai irányába. A hideg levegőt szállító frontok általában lelassultak (szaknyelven szólva: hullámot vetettek) az Alpokon, ez pedig egyenes út általában a mediterrán ciklonok kialakulásához.

Az első ciklon február 7-én még inkább csak a déli, délkeleti megyéket érintette, általában 2-10 centiméter közötti hóréteg jött létre. A második légörvény azonban pont a Kárpát-medence fölött keverte össze az enyhe nedves levegőt a térség fölött tartózkodó hideg légtömeggel úgy, hogy hazánk szinte végig a ciklon „hideg” oldalán helyezkedett el. Február 9-én érkezett az első kiterjedt, több helyen erős havazással járó csapadéktömb, amelyet újabbak követtek. Már 11-ére a délkeleti határvidék kivételével 20-40 cm-es hópaplan fedte be a tájat, később aztán már ott is jelentős mennyiségű hó esett. Leginkább Borsod és Szabolcs megyében éghetett be az emlékezetekbe ez az időszak, arrafelé ugyanis 14-én reggel nem egy helyen 50-70 cm-t (!) meghaladó hóréteget mértek. A helyzetet pedig jelentősen súlyosbította az időszak alatt viharossá fokozódó északkeleti szél: a hófúvás több méteres hótorlaszokat emelt, több száz települést zárt el a külvilágtól – többek között Miskolcot és Nyíregyházát is.

Erzsébet pendelye – 1999. november 19.

Ha Erzsébet megrázza pendelyét, fehér lesz a karácsony – tartja a népi bölcsesség. Nos, ezen a napon nagyon megrázta. A megelőző időszakban több hullámban sarkvidéki eredetű levegő árasztotta el térségünket. Az északról a szárazföld belseje felé tartó egyik hidegfront éppen az Alpok fölött vetett hullámot, az emiatt kialakuló mediterrán ciklon pedig az Adriai-tenger fölött jelentősen megerősödött, és viszonylag nagy sebességgel később a Kárpát-medencén is áthaladt. Erős havazás kezdődött, a délkeleti tájak kivételével (ahol a kezdeti havazást eső váltotta fel) november 20-án reggel nagy területen fedte 15-30 cm-es hólepel a tájat.

Ciklonparádé, első felvonás – 2003. január 5., 7., 9.

A már hetek óta Észak-Európában halmozódó hideg légtömeg 2003 januárjának első napjaiban fokozatosan dél felé mozdult, és 5-én a Kárpát-medencét is elárasztotta. Eközben a mediterrán térségben szó szerint egymást érték a kialakuló ciklonok. Nálunk 5-én, 7-én és 9-én is ilyen képződmény okozott országos havazást, a legkomolyabbat a másodiknak köszönhettük. A három légörvény többek közt az Alföld egyes részein 30-50 cm-es hóréteget is eredményezett.

Ciklonparádé, második felvonás – 2003. február 4-6.

Egy hónappal később, bár megint 30-50 cm-es hótakaró fedte be az ország egy részét, egy egészen más időjárási helyzet okozta a nagy havazást. A Brit-szigetek fölött ugyan egy nagy kiterjedésű ciklon örvénylett, de a hozzá tartozó, enyhe levegőt szállító frontrendszer jelentősen lelassult az Alpoknál. A déli ágán kialakuló mediterrán ciklon viszont elérte hazánkat, ahol kellően fagyos légtömeg helyezkedett el ahhoz, hogy nagy területen tartósan, intenzíven havazzon. Ugyanakkor a csapadékzóna a nyugati, északnyugati országrészt alig érintette, arrafelé több helyen nyoma sem volt a hónak.

Akár Szibériában – 2012. február 3-5.

A 2011-12-es szezon tipikus példája annak, hogy egyáltalán nem szabad leírni január közepén a telet. A december és a január akkor – csakúgy, mint most – alig hozott értékelhető hóesést, január végére viszont gyökeresen megváltozott a helyzet. Egy hatalmas kiterjedésű anticiklon volt az egyik főszereplő, amely Oroszországban húzódott, és ennek a keleti peremén elárasztotta térségünket is a nagyon hideg levegő. A későbbiekben ez a légtömeg keveredni kezdett a Földközi-tenger térségében az enyhe, nedves levegővel, így mediterrán ciklonok sorozata alakult ki február elején. Az egyik ilyen légörvény, illetve a hozzá tartozó nedves szállítószalag február 3-án érte el az országot, sokfelé tartós, kiadós havazást okozva. A Dél-Alföldön 20-30 cm-es hótakaró is kialakult, viszont a nyugati, északnyugati tájakon nem, vagy csak alig esett a hó.

Kuriózum ebben a helyzetben, hogy a tartós havazás -10 fokos maximumok mellett zajlott, holott ilyen hőmérsékletnél már az is meglepő, hogy egyáltalán van csapadék.  Az ezt követő két hétben  Szibériában érezhettük magunkat: nappal is gyakran maradt -5 fok alatt a maximum, éjszaka pedig a vastag hóval borított tájakon -20 fok alá is hűlt a levegő.

Amikor átültünk egy másik autóba – 2013. március 14-15.

Ha valamire, akkor erre már a fiatalabbak is emlékezhetnek. Március közepén már eleve meglepetésként hat egy nagyobb havazás, pláne a nemzeti ünnepen. Ugyanakkor az esemény jelei már egy héttel korábban megjelentek az előrejelzésekben. Szokásos módon az északi országokban felhalmozódott nagy mennyiségű fagyos légtömeg volt az egyik főszereplő, amely Közép-Európát, majd a Földközi-tengert is elérte, és ott összekeveredett az enyhe légtömeggel. Mivel március első hetében arrafelé nagy területen 15 foknál is melegebb volt, emiatt igen erőteljes mediterrán ciklon alakult ki, amely ereje teljében érte el a Kárpát-medencét, miközben északnyugat (Dévényi-kapu) és északkelet (Vereckei-hágó) felől szinte zúdult befelé a hideg, sarkvidéki eredetű levegő. Az esőt egyre többfelé havazás váltotta fel, a keleti tájakon intenzív ónos eső is előfordult. Március 15-én a Dunától keletre nagy területen 10-15 cm-t meghaladó hótakaró alakult ki. A Dunántúlon általában ennél kevesebb esett, mégis arrafelé került kritikus helyzetbe a közlekedés: a viharos széllökések ugyanis méteres hófalakat emeltek.

A hosszú hétvége miatt sokan autós utazást terveztek, a hóátfúvások miatt azonban számos út járhatatlanná vált. Az autópályákat a torlódások és elakadások ellenére nem zárták le időben, a Katasztrófavédelem tájékoztatása nem jutott el az érintettekhez. A kialakult helyzetről csak március 15-én, pénteken délelőtt kezdődött el az országos szintű tájékoztatás, addigra már ötezernél is több autó rekedt a hó fogságában az utakon.

Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe!

– írta hírhedt sms-ében a Belügyminisztérium.

A behavazott tavaszi szünet – 2013. március 25-27.

2013 márciusa nem csak a nemzeti ünnep extrém időjárása miatt marad emlékezetes. A tél további támadásokat indított a hónapban, és előállt egy újabb szokatlan helyzet: az utolsó héten újra elárasztotta térségünket a kontinentális eredetű hideg levegő, miközben tőlünk délre, örvénylő mediterrán ciklonok hatására nedves légtömeg áramlott fölénk. Az utolsó napokban több hullámban intenzíven havazott, március 27-én reggelre a keleti tájak kivételével nagy területen 15-20 cm-es hótakaró alakult ki. A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap egyébként március 27-én volt.

Vaszkó András, Allaga Tamás

Nyitókép: Retek utca 4, sorban állók a Fővárosi Sütőipari Vállalat péksége előtt, az 1987 januári nagy havazás idején. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan