2026. július 24. 10:00
Régóta feltételezik a kutatók, hogy a személyiségünk befolyásolja az egészségünket, ám a pontos mechanizmus mindmáig vitatott kérdés. Egy friss, nagy mintán végzett nemzetközi vizsgálat most új adalékokkal szolgál arról, hogy mely jellemvonások számítanak igazán, amikor a hosszú élet a tét.
A lelkiismeretesség szerepe
Az öt nagy személyiségvonást vizsgáló, széles körben elfogadott modell (Big Five - barátságosság, lelkiismeretesség, extraverzió, neuroticitás és nyitottság) szerint a lelkiismeretesség kiemelten fontos: aki magas pontszámot ér el ebben a jellemzőben, nagyobb eséllyel követi az orvosi tanácsokat, figyel az étrendjére és rendszeresen mozog.
A társasági, extrovertált embereknél is kimutatható előny, különösen akkor, ha ez lelkiismeretességgel párosul – az ilyen "célratörő" típusok nemcsak eljutnak az edzőterembe, de ott aktívan is edzenek, nem csak lézengenek. A kellemes, együttműködő természet szintén szív-egészségügyi előnyökkel jár, amit egy több mint 5500 dán felnőttet vizsgáló kutatás is alátámasztott.
Az új nagyszabású kutatás
A Washingtoni Egyetem kutatója, Emily Willroth és munkatársai 2025-ös vizsgálatukban 11, összesen 6-43 éven át követett mintát elemeztek, hogy feltérképezzék mind az öt nagy személyiségvonás – a barátságosság, a lelkiismeretesség, az extraverzió, a neuroticizmus és a nyitottság – hatását a halálozásra.
A kutatók abból a feltételezésből indultak ki, hogy a személyiségvonások időbeli változása valamiféle "pszichoszociális életjelként" előre jelezheti a közelgő halált. Vizsgálták tehát nemcsak az egyes tulajdonságok abszolút szintjét, hanem azok egyéni változási mintázatait is a halálozással összefüggésben.
Érdekesség, hogy a kutatás megcáfolja azt a régi elképzelést, miszerint a személyiség felnőttkorban már nem változik. A szerzők szerint egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a személyiségvonások középkorúan is, sőt időskorban akár felgyorsulva is módosulhatnak – bár ezek a mintázatok egyénenként igen eltérőek lehetnek.
A "nagy három" – de a változás mérése nem hozott áttörést
A vizsgálat megerősítette a korábbi kutatások eredményeit:
a lelkiismeretesség, az extraverzió és a barátságosság valóban a leginkább meghatározó tényezők a halálozás szempontjából.
Ugyanakkor a személyiségváltozásra vonatkozó hipotézis nem igazolódott be egyértelműen.
A lelkiismeretesség esetében a kutatók szerint nem feltétlenül a változás számít, hanem az, hogy valaki egész életén át magas szinten tartja ezt a tulajdonságot. Lehetséges, hogy időskorban már túl késő "belekezdeni" a lelkiismeretes életmódba, mivel a károk jó része addigra már bekövetkezett – ez rossz hír azoknak, akik az egészségesebb szokások bevezetését későbbre halogatják.
A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy vizsgálatuk csak a lineáris, egyenes vonalú változásokat mérte, miközben a valóságban a személyiség sokkal árnyaltabb, hullámzóbb mintázatok szerint alakulhat – ezt a hosszú távú, éves bontású adatgyűjtés nehezen tudja megragadni.
Mit tehetünk ezzel az információval?
Bár a változásra vonatkozó elemzés nem hozott egyértelmű eredményt, az alapvető összefüggés továbbra is fennáll: a személyiség számít. A kutatók szerint, ha valaki eddig halogatta a lelkiismeretesebb életmódra való áttérést, érdemes minél hamarabb belevágni – a "később" helyett inkább a "most" a célravezető.
Az még nyitott kérdés, hogy célzott beavatkozásokkal – például tudatos fejlesztéssel – rá lehet-e venni valakit arra, hogy gondosabb vagy barátságosabb legyen, és ez ténylegesen csökkenti-e a halálozási kockázatot.
Összességében a kutatás üzenete egyszerű: aki hosszabb és egészségesebb életre vágyik, érdemes már most, tudatosan formálni a lelkiismeretességét, társasági nyitottságát és együttműködő természetét – minél korábban kezdi valaki, annál nagyobb eséllyel élvezheti ennek gyümölcsét.
Forrás: psychologytoday.com
Kép: gemini.google.com