2026. április 12. 15:00
Ma már természetesnek tűnik, hogy elmegyünk szavazni, és döntünk arról, milyen irányba menjen az ország, de ez a jog nem volt mindig adott – különösen nem a nők számára. Sőt, ha visszamegyünk az időben, alig több mint egy évszázada a nők többsége még csak nem is álmodhatott arról, hogy beleszólhat a politikába. A történet viszont nemcsak a múltról szól, hanem arról is, hogy miért fontos ma is élni ezzel a lehetőséggel.
Egy világ, ahol a nőknek nem volt szavuk
Az 1800-as évek végén a nők világszerte elkezdtek szerveződni. Függetlenül attól, hogy melyik országban éltek, ugyanazt akarták: szavazati jogot.
Ez ma alapvetőnek tűnik, akkor azonban radikális követelés volt. Sok helyen még az is kérdéses volt, hogy a nők tanulhatnak-e, dolgozhatnak-e, vagy egyáltalán önálló véleményük lehet-e közéleti kérdésekben.
Április 12-én Erős Antónia is elmegy szavazni:
Az első áttörés: 1893, Új-Zéland
A fordulópont 1893-ban jött el, amikor Új-Zéland a világon elsőként adott választójogot a nőknek. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem hosszú évek küzdelme előzte meg.
A mozgalom egyik kulcsfigurája Kate Sheppard volt, aki hitt abban, hogy az egyenlőség nem lehet alku tárgya. Egyik legismertebb gondolata ma is aktuális:
Minden, ami szegregál, legyen az faji, osztálybeli, hitbeli vagy nemi hovatartozás, embertelen, és le kell győzni.
A nők petíciókat szerveztek, gyűléseket tartottak, és olyan összefogást hoztak létre, amire korábban nem volt példa. Az 1893-as petíciót már több mint 31 ezren írták alá – ez akkor az új-zélandi nők negyedét jelentette.
Nem mindenki örült a változásnak
A női választójog gondolata komoly ellenállásba ütközött. Sokan attól tartottak, hogy a társadalmi rend felborul, ha a nők is szavazhatnak. Voltak, akik azt állították a nők valójában nem akarnak szavazni, a politika nem nekik való és hogy a társadalom összeomlik, ha egyenlő jogokat kapnak.
A szavazás fontosságáról Jakupcsek Gabriellát is megkérdeztük. Nézd meg a vele készült interjút:
A változás lassan, de biztosan jött
Új-Zéland után más országok is követték a példát:
- Ausztrália (1902)
- Finnország (1906)
- Norvégia (1913)
A nagy áttörést az első világháború hozta. A nők ekkor tömegesen léptek be a munka világába, és bebizonyították, hogy nélkülözhetetlenek a társadalom működésében.
Ezután egyre több országban vált nyilvánvalóvá: nem lehet tovább kizárni őket a döntésekből.
Magyarország helyzete
Magyarországon 1945-ben vezették be az általános és egyenlő választójogot. Ez azt jelenti, hogy alig 80 éve lett természetes az, ami ma már magától értetődőnek tűnik.
És még ez sem volt mindenhol így: Svájcban például csak 1971-ben szavazhattak a nők, egyes országokban pedig még ma sem teljes az egyenlőség.
A magyar nők egyenjogúságának küzdelmeiről a XII. század készített riportot, amit itt tudsz visszanézni:
Miért fontos ez ma?
A szavazati jog nem csak egy lehetőség, hanem egy olyan eredmény, amiért generációk dolgoztak.
Amikor elmész szavazni emlékezz arra, hogy nemcsak magadért döntesz, hanem egy történelmi folyamat része is vagy, szavazatoddal pedig tiszteletben tartod azok munkáját, akik ezért megküzdöttek.
Főleg azért, mert a 2024-es adatok szerint Magyarország utolsó előtti helyen állt a női egyenjogúságban az EU-n belül.
Amit ma természetesnek veszünk, az nem volt mindig az. Ezért is érdemes élni azzal a szavazati joggal, amivel csaknem 80 évvel ezelőtt még nem élhettek Magyarországon a nők.
Borítókép forrása: Freepik
Cikkünk a wmn.hu cikke alapján készült.