2026. február 24. 7:20
Ha valakiről kiderül, hogy „tarotozik”, a legtöbben azonnal egy kristálygömbös jósnőt képzelnek maguk elé, aki megmondja, mikor jön a nagy Ő, vagy mikor lesz fizetésemelés. Pedig a tarot eredeti funkciója és mai, modern használata ennél jóval árnyaltabb, és jóval közelebb áll az önismerethez, mint a jövendőmondáshoz. Egyre többen tekintenek a tarotra nem mint misztikus jóskártyára, hanem mint egyfajta pszichológiai-eszköztárra: szimbólumokra, amelyek segítenek jobban érteni a saját belső történeteinket.
Nem jövőt mond, hanem történetet mesél rólad
A tarot 78 lapja (a Nagy és Kis Arkánum) tele van szimbólumokkal: bolond, császárnő, torony, halál, kardok, kelyhek, érmék, botok. Ezek a képek első pillantásra akár ijesztőek is lehetnek, a legtöbben rögtön a „halál” kártyától tartanak. Markó Barbara Eliza, művészetelméleti szakember, író, meseterapeuta, a Tarot Kollektíva - Jóslás helyett tükör című könyv szerzője szerint azonban a lapok nem konkrét eseményeket „jósolnak meg”, hanem élethelyzeteket, lelkiállapotokat, belső konfliktusokat jelenítenek meg.
A tarottal foglalkozók úgy fogalmaznak: a kártya nem azt mondja meg, mi fog történni veled, hanem azt mutatja meg, mi zajlik benned most. A jövő nem egy kész, betonba öntött forgatókönyv, inkább lehetőségek sorozata, amelyet a döntéseid folyamatosan alakítanak. A tarot ebben a döntési folyamatban lehet kapaszkodó.
Tükör az önismeretben
A tarot működési elve leegyszerűsítve hasonlít ahhoz, amikor egy terapeuta kérdez, te pedig válaszolsz, csak itt a „kérdéseket” a kártyák képei teszik fel. Egy-egy lap kapcsán olyan asszociációk, érzelmek, emlékek jöhetnek fel, amelyekre magadtól nem biztos, hogy ránéznél.
A lapokhoz kapcsolódó kérdések például ilyenek lehetnek:
- Mitől félek most valójában?
- Hol ragaszkodom valamihez, amit valójában ideje lenne elengedni?
- Milyen erőforrásaimat nem használom ki?
- Milyen mintákat ismétlek újra és újra a kapcsolataimban?
A választ nem maga a lap „mondja meg”, hanem az, ahogyan te értelmezed. A tarot így a klasszikus értelemben nem jövendőmondás, sokkal inkább strukturált önreflexió.
Miért ragadt rajta mégis a „jóskártya” bélyeg?
A tarot története színes: kártyajátéknak indult a 15. században, majd az okkultizmus, ezoterika, spiritualitás világában talált magának új szerepet. A 20. században Európa-szerte elterjedtek a különböző jósdák, ahol sokszor üzleti modell épült arra, hogy a kártyákból „biztos jövőt” ígérjenek a hozzá fordulóknak.
A „megtudhatod, mi vár rád” típusú hirdetések gyorsan rögzítették a tarotot a köztudatban mint jóslási eszközt. A pszichológiai, önismereti megközelítés ezzel szemben jóval később, főleg a 20–21. század fordulóján kezdett teret nyerni.
Tarot és pszichológia: közelebbi rokonok, mint gondolnánk
Bár a tarot nem pszichoterápia, szemléletmódban sokszor közelít a modern pszichológiához. Több pszichológus, coach és önismereti szakember integrálja a tarot szimbólumait a munkájába, nem mint „varázseszközt”, hanem mint vizuális metaforákat, amelyek segítenek a klienseknek megfogalmazni a belső folyamataikat.
A kártyák segíthetnek ránézni tudattalan mintákra, támogatják a kreatív gondolkodást egy-egy elakadásnál, új nézőpontot adhatnak egy problémára, és teret nyithatnak olyan érzéseknek, amelyeket nehéz szavakba önteni.
Fontos a határvonal: a tarot nem helyettesít sem pszichoterápiát, sem orvosi kezelést. Inkább kiegészítő, kísérő eszköz lehet, ha valaki önismereti úton jár.
Nem passzív várakozás, hanem aktív felelősségvállalás
A klasszikus jóslás logikája sokszor így hangzik: „Valami történni fog veled.” Ebben a megközelítésben te passzív szereplője vagy egy előre megírt történetnek.
Az önismereti tarot ezzel szemben azt hangsúlyozza:
- te vagy a főszereplő,
- a döntéseid számítanak,
- a lapok csak megmutatják, milyen belső állapotból hozod ezeket a döntéseket.
Nem azt kérdezi: „Lesz-e új munkád?”, hanem azt: „Mi akadályoz abban, hogy lépni merj?” A fókusz nem azon van, hogy „Mikor jön a nagy szerelem?”, hanem azon, hogy „Milyen minták miatt vonzódsz újra és újra hasonló típusú emberekhez?”.
Mikor lehet hasznos útitárs a tarot?
Önismereti tarothoz gyakran akkor fordulnak, amikor:
- valaki egy nehéz döntés előtt áll
- visszatérő élethelyzetekbe keveredik
- változást szeretne, de nem tudja, hol kezdje
- vagy egyszerűen kíváncsi, milyen nézőpontokat nyújthatnak a szimbólumok
A hangsúly nem azon van, hogy a tarot „megoldja” a problémát, hanem azon, hogy segít tisztábban látni azt.
A tarot útitárs, nem megváltó
Az, hogy a tarot mennyire tud segíteni az önismereti folyamatban, nagyban függ attól, ki és hogyan használja. Ha valaki minden döntésétől megmentő választ vár a kártyáktól, könnyen függő helyzetbe kerülhet. Ha viszont a tarotra úgy tekint, mint egy külső tükörre, ami segít ránézni a belső világára, akkor valóban hasznos kísérővé válhat az önismereti úton.
A modern szemlélet ezért egyre inkább eltolja a tarotot a jövendőmondástól a belső munka felé. Nem arról szól, hogy mi fog biztosan megtörténni veled, hanem arról, hogyan tudsz tudatosabban jelen lenni a saját életedben.
A tarot ebben a formában nem ígér csodát, de segíthet abban, hogy észrevedd: a legfontosabb válaszok sokszor már most is benned vannak. A kártyák pedig csak annyit tesznek, hogy kirajzolják feléjük vezető utat.
Nyitókép forrása: Pexels