Mennyi képernyőidő egészséges a gyerekeknek? A szakemberek válasza
2026. február 24. 11:30
Tablet a bilire szoktatáshoz, telefon a kocsiban, hogy csendben legyen, egy kedves rajzfilm elalvás előtt a TV-ben – a legtöbb kisgyerekes szülő ismeri ezeket a helyzeteket. Közben a számok elég kijózanítóak: a 8-12 évesek már átlagosan napi több mint öt és fél órát, a tinédzserek pedig több mint nyolc órát töltenek képernyő előtt. A Bethesda Gyermekkórház szakemberei most olyan programot indítottak, ami nem csak riogat, hanem konkrét kapaszkodót ad: hogyan lehet visszavenni az irányítást a családi képernyőhasználat felett.
A legkisebbeknél a legnagyobb a tét
A kórház programjának egyik alaptézise elég egyértelmű: a 0–4 éves kor nem a digitális tartalmak időszaka. Ebben az időszakban a gyerekek kapcsolódásokból tanulnak: érintésből, hangokból, közös játékból.
Ha ebben az időszakban túl korán és túl nagy arányban hozzuk be a gyerekek életébe a képernyőidőt, annak később komoly ára lesz: figyelemzavar, alvásproblémák, dühkitörések, kommunikációs nehézségek formájában.
A Bethesda szakemberei ezért kimondják, amit sok szülő már érez, de nehezen vállal: a legkisebbek egyszerűen nincsenek felkészülve a digitális világra. Nem azért, mert „régen minden jobb volt”, hanem mert az idegrendszerük még nem tud mit kezdeni a pörgő, gyorsan váltakozó ingerekkel.
Mit mutatnak a számok a nagyobbaknál?
Ahogy nőnek a gyerekek, a képernyő jelenléte egyre természetesebb része a napnak: iskola után videó, játék, chat, közösségi média. A Bethesda Gyermekkórház adatai szerint:
- a 8–12 éves korosztályban a napi átlagos képernyőidő már 5,5 óra fölött van
- a kamaszoknál pedig több mint 8 órát tesz ki
Ez már nem csak „egy kis mesenézés”. Ennyi idő alatt: kevesebbet mozognak, romlik az alvásminőségük, kevesebb az élő társas helyzet, több a szorongás, összehasonlítás, online konfliktus.
Miről szól a Képernyőidő-csökkentő program?
A Bethesda Gyermekkórház Képernyőidő-csökkentő programja nem arról szól, hogy „mindent tiltsunk le, és éljünk úgy, mintha nem lenne internet”. A cél sokkal inkább az, hogy a családok visszaszerezzék a kontrollt: ők döntsenek arról, mikor, mire és mennyit használják a képernyőt, ne fordítva.
Nyitókép forrása: Pexels