2026. január 27. 7:30
Tényleg gyorsabban túllépnek a férfiak egy szakításon? Vagy csak másképp élik meg a fájdalmat? Friss kutatások és több százezer anonim vallomás árnyalja a képet, és megmutatja: a szívfájdalom nem nem kérdése – csak az, hogyan beszélünk róla.
Sokan olvastunk már olyan cikkeket, amelyek azt állítják: egy szakítás után a férfiak hajlamosak gyorsan új kapcsolatba menekülni, hogy elnyomják a fájdalmukat. Bár ebben lehet némi igazság, mégsem fair minden férfit egy kalap alá venni. Elég csak körülnézni a baráti körünkben: a férfiak ugyanúgy képesek mélyen szenvedni egy összetört szív miatt, mint a nők.
De vajon ugyanúgy szenvednek? Vagy vannak különbségek abban, ahogyan a két nem megéli és feldolgozza a szerelmi csalódást? A kutatások szerint nem fekete-fehér a kép – és a régi klisék ideje lejárt.
A hideg, érzéketlen férfi mítosza megdől
A tudomány egyre több bizonyítékkal cáfolja azt az elképzelést, hogy a férfiak érzelmileg kevésbé érintettek egy szakítás után. Egy ElitePartner-kutatás szerint a szakítás feldolgozása átlagosan 12,4 hónapig tart, nemtől függetlenül. A Statista felmérése is hasonló eredményre jutott: a nők átlagosan 12,8 hónapig gyászolnak, míg a férfiak 11,9 hónapig. A különbség minimális.
Vagyis szó sincs arról, hogy a férfiak „egy csettintéssel” túllépnének az exükön.
Ezt támasztja alá a brit Lancaster Egyetem kutatása is, amelyben a tudósok közel 184 ezer anonim fórumhozzászólást elemeztek. A bejegyzések szakításról, párkapcsolati nehézségekről és szívfájdalomról szóltak.
Az anonim közeg nem volt véletlen választás. A párterápia ugyanis csak egy szűk réteg számára elérhető vagy vállalható, míg az online fórumokon a társadalom sokkal szélesebb rétege jelenik meg. Így a kutatók reálisabb képet kaphattak arról, hogyan él meg a „átlagember” egy szakítást.
Meglepő eredmény: a férfiak beszélnek többet az érzéseikről
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása az volt, hogy a férfiak gyakrabban és intenzívebben írtak az érzelmi fájdalmukról, mint a nők. A férfiak hozzászólásaiban sokkal sűrűbben jelentek meg olyan kifejezések, mint „összetört szív”, „megbánás”, „szakítás” vagy „sírás”.
Ez nem azt jelenti, hogy a nők kevésbé szenvednek – inkább azt, hogy másként kommunikálnak. Az anonimitás pedig kulcsszerepet játszott: egy olyan térben, ahol nem kell megfelelni a „kemény férfi” elvárásának, sokan végre őszintén meg merték mutatni a sebezhetőségüket.
Ez arra utal, hogy a férfiakban is ugyanúgy megvan az igény arra, hogy megértsék, feldolgozzák és kimondják a fájdalmukat – csak a társadalmi normák gyakran nem adnak erre teret.
Nincs férfi vagy női szívfájdalom
A kutatások összképe egyértelmű üzenetet hordoz: nem létezik jobb vagy rosszabb módja a szenvedésnek. A szerelmi bánat nem nemhez kötött, hanem emberi tapasztalat. Lehetnek különbségek a megélésben és a kifejezésben, de az érzelmi fájdalom mélysége nem attól függ, hogy valaki férfi vagy nő.
Ez a felismerés arra ösztönözhet minket, hogy kevésbé ítélkezzünk, és nyitottabban tekintsünk egymás belső folyamataira. Nem lehet egy egész nemet leegyszerűsíteni – mindannyian egyedi történetekkel, megküzdési módokkal és érzésekkel rendelkezünk.
Érdemes tehát ezt a témát nem végső igazságként, hanem gondolatébresztőként kezelni: lehetőségként arra, hogy új nézőpontból szemléljük a szakítást, az érzelmeket – és egymást.