2026. január 29. 17:15
Amikor egy felnőtt gyászol, szavakat keres. Egy négyéves gyerek viszont játszik, hallgat, kérdez… Az édesanya elvesztése ebben az életkorban nem úgy jelenik meg, ahogy azt sokan elképzelik. Jákli Mónika kislánya örök terhet és űrt cipel magával az életben, amit édesapja, Boráros Gábor bizonyára igyekszik gyógyítani az évek alatt, de a teher akkor is Zora gyermeki lelkét nyomja.
A gyász, amit egy négyéves még nem ért, csak érez
Egy négyéves gyermek számára a halál fogalma még nem végleges. Nem érti az időt, nem tudja, mit jelent az „örökre”, viszont pontosan érzi a hiányt. Az édesanya elvesztése ilyenkor nem egy konkrét eseményként, hanem egy megmagyarázhatatlan változásként csapódik le: anya nincs ott reggel, nincs esti mese, nincs ölelés. A fájdalom így nem szavakban, hanem érzetekben él.
Boráros Gábor gyermekpszichológussal egyeztette, mit mondjon kislányának, hogy tudja támogatni Zorát majd ezen a nehéz úton. A ketrecharcos exkluzív interjúban mesélt az rtl.hu-nak arról, mit mondott pontosan Mónikával közös kislányának.
Anya már nem gyógyul meg, nem fogunk vele találkozni, nem fog visszajönni, de hall és lát téged fentről az angyalkák között, onnan figyel téged!
– osztotta meg a keserű szavakat, amiket kislányának mondott.
Van gyász, amit nem lehet lezárni – csak együtt nőni vele. Egy gyerek, aki négyévesen veszti el az édesanyját, nem egy pillanatot gyászol, hanem egy egész élethelyzetet. A hiány másképp jelentkezik óvodában, iskolában, kamaszkorban – és minden szakasz új kérdéseket hoz magával.
Kisiskolás korban a veszteség nevet kap
Ebben az időszakban a gyerek már érti, hogy az édesanyja nem jön vissza. A hiány konkretizálódik, a gyász tudatossá válik. Gyakran ekkor tör fel a düh, a szomorúság vagy a visszahúzódás. Megjelenhet az üresség érzése: egy hely az életében, amit senki nem tud betölteni.
Kamaszkorban: a „mi lett volna, ha” fájdalma
A kamasz már nemcsak azt gyászolja, akit elvesztett, hanem azt is, amit soha nem kapott meg. Beszélgetéseket, vitákat, tanácsokat. Az anyahiány ilyenkor identitáskérdéssé válhat: ki lennék, ha ő itt lenne? A fájdalom mélyebb, de kevésbé látható.
Felnőtté válva: az üresség együtt él vele
Egy ilyen veszteség nem múlik el. Ünnepeken, fontos döntéseknél, saját család alapításakor újra felbukkan. Az anyahiány egy csendes társ lesz – nem határoz meg mindent, de mindig ott marad egy kicsit.