Ungváry Krisztián szerint lehetetlen másra gondolni, mint hogy az új államfő tudatosan hazudik apjáról

Pénteken jelent meg a hvg360-on Karsai László cikke, amelyben a történész azt állítja: az új köztársasági elnök, Sulyok Tamás valótlanul állította apjáról, hogy 1946-ban halálra ítélte a népbíróság – bosszúból, mert egy válóperben elvállalta egy olyan asszony képviseletét, akinek férje később kommunista párttitkár lett, ezután tíz évet kellett bujkálnia, hogy elkerülje a bitófát.

Karsai szerint az államfő apját, Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha senki nem ítélte halálra, az viszont igaz, hogy bujkálnia kellett, de már 1945 tavaszán, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetőjeként ugyanis újságcikkben üdvözölte Magyarország náci megszállását. Emiatt körözték, így válóperes ügyvéd sem lehetett 1946-ban.

Ungváry Krisztián hétfőn a Telexen írt véleménycikket a témában – korábban ő írt arról, hogy Bayer Zsolt fideszes publicista nagyapja aktív tagja volt a nyilas pártnak, a holokauszt idején testüregi motozásra tanította be a kiskőrösi gettó személyzetét, a háború után pedig önként jelentkezett az ÁVH-ba. Azt írja:

természetesen senki sem felelős felmenői tetteiért, azt azonban nem teheti meg, hogy valótlan állításokat terjeszt róluk.

Azért érezte ezt fontosnak hangsúlyozni, mert a kormánypárti média Sulyok Tamás esetét is igyekszik úgy beállítani, mintha élő személyeket elhunyt felmenőiken keresztül járatnának le. A Mandineren megjelent cikk szerzőjének logikájából Ungváry szerint az következik, hogy „tilos szóvá tenni azt, ha egy politikai szereplő valótlanságot terjeszt felmenőiről”.

Ungváry Krisztián tételesen vizsgálta az államfő kijelentéseit, köztük azt, hogy Sulyok Tamás elmondása szerint maga is megtapasztalta, hogy milyen szoros ellenőrzés alatt álltak a volt politikai foglyok, az állambiztonság egészen az 1980-as évek végéig folyamatosan ellenőrizte őket. Ehhez képest Sulyok László soha nem volt jogerősen elítélt politikai fogoly, és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egyetlen dokumentumában sem szerepel, mint megfigyelt személy.

Felmerül: mennyire életszerű, hogy a magyar alkotmányosság őre, akinek családjában szinte mindenki jogi karriert futott be, ennyire téves információkkal rendelkezik saját apjáról, akit saját bevallása szerint jól ismert, mivel vele sokáig egy háztartásban élt

– írja a történész. Szerinte a történetben az is hibázik, hogy Sulyok László a fia bevallása szerint 1957-től jogtanácsosként helyezkedett el, márpedig ehhez nyilván kellett önéletrajzot készítenie, és be kellett számolnia arról, hol tartózkodott 1945 és 1956 között.

„Lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is” – írja Ungváry, hozzátéve, hogy

nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját.

Sulyok Lászlót 1945 után azért nem érhette igazi megtorlás Ungváry szerint, mert „ő maga is kompatibilis volt az új kommunista rendszerrel”, a fentebb hivatkozott újságcikkében már 1944-ben hitet tett a munkásosztály uralma mellett. Mint a történész írta, sokkal súlyosabb háborús uszítók és antiszemiták is rendkívül olcsón megúszhatták: Erdélyi József író csak három év börtönbüntetést kapott folyamatos és rendkívül alpári antiszemita írásai miatt, de a másodfokú ítélet után ebből is csak öt napot ült le, mert a büntetését egészségi okokra hivatkozva félbeszakították (ezután még harminc évig élt), 1954-ben pedig már verseskötete is megjelenhetett.

Sulyok[ László]nak sem volt félnivalója. Ő és gyermekei töretlen karriert futhattak be a pártállam alatt. Azt, hogy mi értelme van akkor mégis ezeknek a valótlanságoknak, amelyeket az államfő terjeszt, döntse el az olvasó

– zárja írását Ungváry.

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán