4:45
XXI. Század
2024. február 4. 17:41
A család az évszázadok, kultúrák és egyének által formált fogalom. Bár régen inkább gazdasági kötelékként gondoltak rá, a XX. század második felétől érzelmi kapoccsá alakult. De beszélhetünk itt a szülők és a nagyszülők szerepéről, az asszonyok kiszolgáltatottságáról, vagy akár a családon belüli erőszakról, amelyet még mindig sokan elbagatellizálnak – mondván, egy-két pofon nem árt a gyereknek. Lázs Sándor Rózsa Sándor filmjén keresztül beszél örökérvényű értékekről és megmutatja az emberi kötelékek múlandóságát is.
Nehéz megmondani, mi is a család, azt leginkább érezzük. Hol az örömöt, hol a terhet, éppen, ami aznapra jut. Dr. Bátki Annának családpszichológusként erős véleménye van a erről a fogalomról.
Számomra a család az egymással szoros érzelmi kapcsolatban levő, egymásért felelősséget vállaló embereknek egy csoportja, akik magukat családként definiálják. Ez fontos szerintem, hogy ők maguk úgy gondolják, hogy ők egy család.
Volt idő azonban, amikor nem az érzelmek számítottak. 1929-ben, tehát alig száz éve, vagy ha úgy tetszik három-négy generációval ezelőtt egészen máshogy éltek dédszüleink. A szobában kemence volt, amely nemcsak melegített, hanem főztek és sütöttek is benne; télen mellette mosakodtak. Az átellenes sarkokban egy-egy ágy. Az egyik a szülőké, a másik a fiataloké.
Ez volt a szokás, osztozkodtak. Egymás mellett aludtak ezekben az ágyakban. Előfordult az, hogy fiatal házasok a padláson hálták el az éjszakát, tehát azért próbálták megtalálni azokat a lehetőségeket, amik könnyítették ezt a helyzetet
– magyarázta Batári Zsuzsanna néprajzkutató a XXI. századnak.
Nehéz volt elviselni az összezártságot. A férfiak általában menekültek is, kint aludtak az istállóban leterített szalmán. Vigyáztak az állatokra és nevelték a fiúkat.
Egy idő után a fiú gyereket is oda kivitték. Egy legény, akár nyolc tíz éves korától is előfordult, hogy nem a szobában vagy az épületben aludt
– mesélte a néprajzkutató, aki szerint ez azért volt előnyös, mert így a fiatalok kimaradásait sem tudták ellenőrizni a szülők.
A családi élet ekkoriban csak igen kis részben szólt az érzelmekről. Arról igen, hogy a család az összetartozik, össze kell dolgozni a kiszámíthatatlan természettel és a gyakran ellenséges társadalommal szemben.
Ez egy olyan egzisztenciális kényszer volt, ami megnehezítette a kapcsolódást.
Így csak a XX. század második felében alakult ez át egyfajta érzelmi szövetséggé.
Lázs Sándor filmjét hétfőn a késő esti Híradó után láthatják a XXI. században.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
