„Azt sajnálom, hogy a hadművelet nem sikerült!” – Nem bánja tettét a magyar, aki megpróbálta megölni Charles de Gaulle-t

Sokszor érezhetjük úgy, hiába vagyunk külföldön, megértenek minket. Csak anyanyelvünkön kell megszólalnunk, és lesz legalább egy magyar, aki válaszol. Valóban, előbb-utóbb a legnagyobb, leghírhedtebb történelmi eseményekről is kiderül: legalább egy magyar keze benne volt. Így volt ez az 1962-es Charles de Gaulle tábornok ellen elkövetett merénylettel is.

Párizs külvárosában három magyar is fegyvert ragadott, hogy a francia terrorista szervezet, az OAS tagjaként megöljék Franciaország köztársasági elnökét, a hős katonát, Charles de Gaulle-t.

Marton Lajos az 1956-os forradalom leverése után kommunistaellenes katonatisztként nem tehetett mást, menekülnie kellett. A 23 éves férfi felajánlotta szolgálatait a párizsi NATO-parancsnokságon, ahol visszautasították: nem alkalmaztak szovjet térségből érkező emigránsokat. Egy véletlen folytán ismerkedett meg az OAS (Organisation Armée Secrète) egyik tisztjével. Ez a szervezet az Algéria szabadságát visszaadó de Gaulle tábornok megölésére verbuválódott, kitaszított katonákból állt.

„Mondtam, hogy fölajánlom szolgálataimat az OAS-ban katonai hadműveletekre. Mondta, hogy nagyszerű. Mihelyt lesz egy olyan hadműveleti operáció, ami nem plakátragasztás, hanem nagyon komoly fegyveres beavatkozás lesz, azonnal fölhív” – emlékezett vissza Marton Lajos.

A küldetés

Pár hét múlva csöngött a telefon, egy tízfős kommandóba kapott meghívást. Marton, noha semmit nem tudott a feladatról, azonnal igent mondott. Miután mindenki fölesküdött, a következő szavak hangoztak el:

Célunk az áruló, de Gaulle tábornok megölése!

– így tudták meg, mire vállalkoztak. Két másik magyar is volt Marton mellett a kommandóban. Sári Gyula az idegenlégióban szolgált, Varga Lajos pedig 19 évesen a fiatalok elszántságával vetette bele magát az akcióba.

Egy hét alatt fegyvert és robbanóanyagot szereztek, embereket építettek be, fedőneveket adtak. 1962. augusztus 22-én, a merénylet tervezett napján egy kisteherautó mögé bújva vártak. Társuk tőlük pár száz méterre figyelte, mikor érkezik a de Gaulle-t szállító konvoj, és jelzett a többieknek.

„Bár megkaptuk a jelzést, a rossz látási viszonyok miatt a gépkocsi parancsnoka nem látta.” Így esett, hogy este negyed 9-kor csak azért vették észre az elhaladó autókat, mert az órák óta a kisteherautóban gubbasztó Varga Lajosnak nagyon ki kellett mennie.

Mondtuk neki, hogy maradjon már, mert vagy jön a de Gaulle, vagy vége a riadókészültségnek. 

Végül ő vette észre a közeledő gépkocsit és főleg a két kísérő motoros rendőrt. Magyarul kiáltott: „jönnek, jönnek, itt vannak!” – mesélte Marton a helyszínen a XXI. Századnak.

A 150 leadott lövésből öt találta csak el a tábornok kocsiját – abból az egyik Martoné volt. Az elszabadult lövedékek megsebeztek egy családapát, egy üzletet szitává lőttek, és a motoros rendőrök egyike is kapott egy golyót a sisakjába.

A büntetés

A merénylet után mindenkit elfogtak. Tízből hat ember halálbüntetést kapott, ám végül csak vezetőjüket – Jean-Marie Bastien Thiryt – végezték ki. Marton először életfogytiglant, majd 20 évet kapott, végül 4 és fél év után váratlanul szabadult az 1968-as diáklázadások után, ugyanis de Gaulle amnesztiát adott az összes bebörtönzött OAS-tagnak. Marton Lajos azóta Párizs mellett él, francia felesége révén francia állampolgárként. Három gyerekük született. És hogy megbánta-e, amit tett?

Soha, soha, soha! Az utolsó szó jogán megkérdezték, van-e valami kérdése, mondanivalója? Mondom, semmi. Utána kapcsoltam, hogy van, és azt mondtam: »azt sajnálom, hogy a hadművelet nem sikerült«.