Tankkal ment vissza a kocsmához a sértett szovjet százados, és eltaposta a gyulafirátóti családapát
2023. július 21. 15:49
Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatokról sokszor festett idilli képet a kor propagandája. A kiképzésen résztvevő orosz és magyar katonákat jó barátokként mutatták be, holott ez közel sem volt igaz. A megszállók nemcsak fegyvertársaikat, de a civileket is lenézték és sokféleképpen keserítették meg életüket a gyulafirátótiak szerint. A tűzifa és borlopástól a molesztálásig minden belefért, ha pedig nem sikerült a tett helyszínén fülön csípni az elkövetőt, következménye sem lett a dolgoknak. Bár az atrocitások jó része nem követelt emberi életeket, 1986. július 16-án ennek az ellenkezőjére is volt példa. Ő volt a szovjet megszállás utolsó magyar áldozata.
A Veszprém megyei Gyulafirátóton péntek esti italozásukat kezdték meg a helyi munkások, csatlakoztak hozzájuk szovjet katonák is. Egyik kör követte a másikat, mígnem annyira berúgtak, hogy a kocsmáros kitessékelte őket. Az ideges helyiek és részeg oroszok összeverekedtek. A nézeteltérés fő oka állítólag a szovjet válogatott pár nappal korábbi 6-0-s magyarok elleni győzelme volt a mexikói focivébén, büszkeségükben a gyulafirátóti szovjetek a „szar magyarok” szókapcsolat mondogatásával adtak hangot.
A katona az egyik srácnak fogta a nyakát, de már úgy, hogy kékült a feje. Én itt voltam lent. Amelyik rajta feküdt a Pistin, abba belerúgtam egy nagyot, a veséjébe, akkor engedte el
– mondta el az összetűzés egyik helye szereplője.
A verekedés közben a százados eltűnt, és egy T72-es tankkal tért vissza. A helyiek egy darabig farkasszemet néztek a fém monstrummal, ami aztán megindult feléjük. A lánctalpas több embert letarolt, egy kétgyerekes családapát pedig maga alá temetett.
„Annyira egy pillanat alatt történt az egész, hogy én is alig eszméltem fel A csöve benézett az ajtón. Az volt az egyetlen szerencse, hogy lefulladt, többen akkor ugrottak ki, vagy úgy húztuk ki őket, valakinek a papucsa alatta maradt. Menekült mindenki” – mondta az egyik szemtanú.
Nem sokkal később, amikor eloszlott a füst, a tankos ámokfutás halálos áldozatát, Radics Józsefet is meglátták.
Nem is akartam elhinni, hogy egy ember fekszik ott. 76 centi maradt belőle, ahogy lemérték.
A 36 éves kőműves tragédiája nem került ki a sajtóba, a hatóságok balesetnek könyvelték el a gyilkosságot. A temetésen a pap csak celebrálhatott. Az elhunyt haláláról és életéről sem beszélhetett. A gyászszertartáson minden ötödik ember civilruhás rendőr volt. Féltek a megtorlástól.
Az ügyről először a Fekete Doboz alapítvány forgatott filmet, öt évvel a történtek után. Az interjúk akkor készültek, mikor már elkezdték kivonni a szovjet csapatokat. Hogy mi történt a tankot vezető tiszttel, mai napig rejtély maradt. Még a nevét sem tudják.
A cikk és videó a XXI. század 2006-os adása alapján készült.
Hozzászólna?