Gálvölgyi János: Megint valami nagyon rossz irányba menetelünk, és nem sikítunk, nem üvöltünk

Valamikor márciusban döntöttük el, hogy születésnapja alkalmából készítünk egy adást Gálvölgyi Jánosról, aki május 26-án lesz 75 éves. Az elképzelés az volt, hogy a XXI. században mutassuk be pályájának kevéssé ismert részleteit – amikor nem vicces jelenetekben játszott a Szeszélyes évszakokban vagy a Gálvölgyi Show-ban, nem komédiázott a színpadon, vagy ontotta a poénokat a Heti Hetesben.

Olyan adást terveztünk, amiben szó lesz kevés filmszerepéről, tragikus vagy szomorú színpadi játékáról, illetve legfrissebb munkájáról, Pintér Béla társulatával kezdődött kapcsolatáról. Közben kiderült, hogy május 3-án Keleti Éva, Magyarország leghíresebb színházi fotósa friss képeket készít róla, pontosan 55 évvel az után, hogy Gálvölgyi először portrét állt a Kossuth-díjas fotóművésznek. Keleti Éva és Gálvölgyi is belement a forgatásba, ott lehettünk a fotózáson, ami után leültünk egy hosszú interjúra.

Arról beszélgettünk, hogy Gálvölgyi még általános iskolás volt, amikor kizárólag a maga szórakoztatására bábszínházat készített magának. Arról is szó esett, hogy a Madách Imre Gimnázium után 

kétszer is felvételizett a Színművészetire, de nem hagyták neki, hogy végigmondja a verset, elköszöntek tőle. Aztán amikor berobbant a Ki mit tud?-on, két zsűritag is azt kérdezte, miért nincs a főiskolán – ahol, miután felvették, nagyon rosszul érezte magát.

Beszélgettünk arról, milyen volt neki a Tháliában, és miért vágyott a Madách Színházba. Kitértünk arra, hogy kit tekint jó rendezőnek, és mi lett azzal a darabbal, amit ő rendezett. 

Csupa érdekes és ritkán hallott történet, amelyek segítettek megismerni Gálvölgyi Jánost. A forgatás után jött az interjú feldolgozása, a vágás előkészítése és azoknak a színdaraboknak a felkutatása, amelyek nem a tipikus Gálvölgyi-darabok. Ilyen volt a Hullaégető, amelyet az Orlai Produkciós Iroda vitt színre, és amiben Gálvölgyi János megmutathatta magát más szerepben.

Gálvölgyi a beszélgetésben a Hullaégetővel szerzett élményeiből kiindulva azt mondta, nincsenek illúziói a közeljövőt illetően, úgy érzi, valami romlik el a mai világban, és nem csak ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Úgy fogalmazott: 

Nem értettem fiatal koromban, hogyan jutottak el az emberek a harmincas években oda, ahova eljutottak. És most azt látom, hogy megint valami nagyon rossz irányba menetelünk, hogy nem sikítunk, nem üvöltünk, hogy »ezt ne tessék, ilyen már volt!«. Az elszomorít, hogy ennyire ostobák vagyunk. 

Május 10-én egy kollégám szólt, hogy Gálvölgyit a lányai kórházba vitték, és nagyon nincs jól. Intenzívre került, mélyaltatásban tartják. 

Aztán jobban lett.

A XXI. század hétfő este különleges adással köszönti Gálvölgyi Jánost 75. születésnapja és pályafutásának 55. évfordulója alkalmából, amiből a fenti videóban ízelítőt is láthat.