Megnyugtató, hogy nincsen gyerekem – reményvesztettek a világ vezető klímakutatói, a magyarok is megszólaltak

A világ vezető klímakutatói kétségbeesettek, reményvesztettek, rettegnek a jövőtől, és frusztráltak, amiért a világ vezetői nem hallgatnak a figyelmeztetéseikre, és nem tesznek eleget a klímaváltozás mérséklésére. Ezt a lehangoló képet festette a klímatudósok lelkiállapotáról cikkében a Guardian, ami egy kutatásban 380 klímakutatót kérdezett meg arról, mint tartogat a jövő.

„Aggasztó, dühítő, lesújtó – megnyugtató, hogy nincs gyerekem, tudva, hogy mit hoz a jövő” – idézett a Guardian egy szakértőt. „Egy jelentős fájdalommal és szenvedéssel teli, félig disztópiás jövőre számítok a déli féltekén élő emberek számára. A világ reakciója eddig elítélendő, a hülyék világában élünk” – mondta a lapnak egy dél-afrikai tudós.

Henri Waisman, aki egy karboncsökkentésért küzdő agytrösztöt vezet, arról számolt be, hogy rendszeresen reménytelenséget és lelkiismeretfurdalást érez, míg Ruth Cerezo-Mota, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója közölte, hogy „néha szinte lehetetlenség, hogy ne legyél reménytelen”, hozzátéve, hogy azt gondolta, a világ kormányai hallgatni fognak a tudományra, és az emberek érdekeit fogják nézni, és amikor nem ezt látta, depressziós lett.

A Guardian cikke szerint a klímatudósok körében a legmeghatározóbb érzés a félelem és a frusztráció. 

Lorraine Whitmarsh, az angliai Bathi Egyetem professzora kijelentette, hogy a politikai akart hiánya megakadályozza, hogy megfelelően foglalkozzanak „az emberiség létezését fenyegető veszéllyel”, hozzátéve, hogy aggódik, „milyen jövőt örökölnek a gyerekeink”. Ralph Sims, a Massey Egyetem professzora szerint az emberiség még nem érti a probléma nagyságát, és mielőtt a többség ezt elfogadja, „milliószám lesznek klímamenekültek, extrém időjárási események, víz- és élelemhiány”.

Camille Parmesan, a Plymouth-i és a Texasi Egyetem professzora elmondta, hogy egész tudományos életét a klímakutatásnak szentelte, de „nem volt semmi hatása”, és 15 évvel korábban már ott tartott, hogy feladja. Hozzátette, hogy az IPCC (az ENSZ kormányközi klímaváltozás ellen küzdő testülete) legutóbbi jelentésének készítésekor azt tapasztalta, hogy „az összes tudós, akivel dolgoztam, hihetetlenül frusztrált”, és „az ereje fogytán volt”. Egy óceániai tudós egyenesen kijelentette:

Az emberiség a pusztulás felé halad.  

„Nem vagyok hajlandó elmerülni semmiféle pesszimizmusban”

A Guardian cikke kapcsán magyar klímakutatókat kérdeztünk arról, hogy valóban ennyire rossz-e a helyzet, de az rtl.hu-nak nyilatkozó szakértők már nem voltak ennyire pesszimisták.

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, az IPCC alelnöke az rtl.hu-nak nyilatkozva közölte, hogy azzal kell foglalkozni, hogy „itt van egy iszonyatos nagy probléma, amit mi látunk és nekünk az utolsó szalmaszálig azon kell gondolkoznunk, hogy ezt megoldjuk, és ha ezen dolgozunk, akkor nincs időnk azt latolgatni, hogy optimista vagy pesszimista vagy mi vagyok”.

Nem vagyok hajlandó elmerülni semmiféle pesszimizmusban, kétségbeesésben és feladásban

– jelentette ki Ürge-Vorsatz Diána.

A klímakutatók többsége gyászosan látja a helyzetet, és nagyon sokan csalódottak, mondta az rtl.hu-nak Kovács Erik, főleg az idősebb kutatók, akik a nyolcvanas, kilencvenes és kétezres években felhívták a figyelmet, hogy ebből probléma lesz, és az akkori nagyvilági politika nem hallgatott rájuk. A klímakutató ugyanakkor közölte, hogy ő már nem érzi ennyire szörnyűnek a helyzetet, és lát okokot az optimizmusra. 

Kovács Erik a Guardian cikkével kapcsolatban megjegyezte, hogy „én ismerem ezeket a kutatókat, és azokat szólaltatták meg, akik egyébként nagyon pesszimisták”, és a többséget nem kérdezték meg. Ürge-Vorsatz Diána a klímaváltozás kapcsán megjegyezte, hogy „ha a mérséklésével, például az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal” foglalkozó kutatókat is kérdezték, „akkor én nem tudom elképzelni, hogy mindenki csak egyértelműen ennyire negatív, hiszen hihetetlen dolgok történnek”.

Steier József klímakutató, agrárszakmérnök az rtl.hu-nak elmondta, hogy „már nagyjából húsz éve mondogatom és cikkezek”, arról, milyen megoldások léteznek, és nem volt olyan pillanat, amikor gondolta, hogy feladja, és nem csinálja tovább, közölve, hogy „én nem az a típus vagyok, aki feladja a küzdelmet”. A klímavédelmi tanácsadással foglalkozó SUNWO Zrt. alapítója hozzátette, hogy „az más kérdés, hogy fizikálisan az ember meddig bírja, és hogy a szövetségesek mellé állnak-e”, amiben „a médiának iszonyatosan fontos szerepe van”.

A fiatalabb kutatók már jóval optimistábbak, mert azt tapasztalják, hogy mindegyik politikai oldal megpróbálja komolyan venni a klímaváltozást – közölte Kovács Erik. A klímakutató hozzátette, hogy még az amerikai Republikánus Pártban is egyre több az olyan politikus, akik tényleg elismerik már tényként a klímaváltozást, miután már a saját bőrükön tapasztalják, a saját gazdasági érdekeik sérülnek már miatta.

Kovács Erik tavaly szeptemberben a Fókusznak beszélt arról, milyen jövő várhat ránk:

Ürge-Vorsatz Diána közölte, hogy 2018-ban „őrült faölelgető hippi dolognak tűnt” a nulla szén-dioxid-kibocsájtásról szóló terv, „ehhez képest három évvel később annyi országnak volt nettó nullás kibocsájtási célja, hogy az az összkibocsátások 90 százalékát lefedte”, és nagy cégek sorának van szintén nettó nulla kibocsátású elkötelezettsége.

A klímakutató hozzátette, hogy „igaz, hogy ezekkel még nagyon sok probléma van, de én azt gondolom, hogy azt is kell nézni, hogy iszonyú sokat haladtunk, iszonyú sokat mentünk előre”, úgy, hogy közben háborúk dúlnak, energiaválság, szankciók, gazdasági válság és infláció, valamint megélhetési válság van.

Az emberek nem látják át ennek a problémának a valós veszélyét – mondta Steier József. A klímakutató hozzátette, hogy „amikor itt lebeg a fejünk felett egy energiaválság vagy egy háborús fenyegetettség”, akkor már „ott tartunk, hogy Németországban is a klímavédelmi céloknak megvalósítása lesz a legkisebb probléma”.

Steier azon a véleményen volt, hogy a politika „semennyire sem” veszi komolyan a problémát, hozzátéve, hogy Magyarországon a miniszterelnökség szintjén helyettesi funkcióban kellene összefogni a szakminisztériumi koordinációt, ami az oktatástól a kivitelezésig és a jogi szabályozásig szinte mindent kezel. 

Nem kellene megengedni, azt, hogy például egy energiaiminisztérium kezében legyen a klímaszabályozás

– mondta.

Ürge-Vorsatz Diána március közepén a Reggeliben arról beszélt, hogy nem olyan gyászosak a kilátásaink a klímaváltozás terén, hozzátéve, hogy a magyar kormány szerinte azért nem lép drasztikusan, mert nem érzik, hogy szavazóik ezt elvárnák tőlük:

Ürge-Vorsatz Diána az rtl.hu-nak elmondta, hogy a politikai és gazdasági élet főszereplői még mindig nem kezelik úgy a klímaváltozást, mintha nagy veszélyt jelentene, és még nagyon messze vagyunk attól, hogy megoldjuk. Ugyanakkor hozzátette:

Én azt gondolom, hogy messze nem tartunk még ott szerencsére, hogy föl kellene adni és ásni a sírgödröt.

Különösen optimizmusra ad okot Kovács Erik szerint, hogy tízből kilenc ember már elfogadja a tényt, hogy van klímaváltozás, és egyre több embernél látható, hogy komolyabban veszi a témát, és tesz azért, hogy egy élhetőbb környezetet hozzunk létre, és a környezetünk élhető maradjon. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol „nagyon sok embert érdekel”, és a magyar társadalom egyre jobban foglalkozik a környezetvédelemmel és a klímavédelemmel.

Ez a szakértő szerint annak köszönhető, hogy Magyarország az egyik leginkább érintett régió és az emberek a saját bőrükön érzik annak hatását: egyre forróbbak a nyarak, a havas telek gyakorlatilag eltűntek, a mezőgazdaságot aszályos évek sújtják, vagy a termést elverő jégesők, a gyümölcstermést meg a tavaszi fagyok viszik el. Emellett a diákok egyre többet tanulnak erről az iskolában, vagy a közösségi oldalakon, és elmagyarázzák a szülőknek is, és a fiatalok mellett ők is elkezdenek foglalkozni a témával.

Ürge-Vorsatz Diána ugyanakkor nagy problémának nevezte, hogy a közvélemény már kezdi túlságosan is pesszimistán látni a klímaváltozást, és „a fiatalok között a klímaszorongás már átcsapott klímagyászba”. 

Azt érzik, hogy „mindennek vége”, amitől rezignáltak lesznek, amit szinte még károsabbnak tart, mint a klímatagadást és az apátiát.

Nyitókép: A Loire folyó kiszáradt medre Ancenis-Saint-Gereon településnél, 2022. június 13-án – Fotó: Stephane Mahe / Reuters