„Ott leszünk és begyógyítjuk a megafont abba a sötét agyadba” – az Iszlám Állam módszereit is használja a szélsőjobboldal, hogy a neten toborozzon

„Egyszer ott leszünk és begyógyítjuk a megafont abba a sötét agyadba, mint minden bolsi-ivadéké? Állj le, amíg nem késő!” – ezt a fenyegető üzenetet kapta nemrég a kormányellenes tüntetésekről ismert Pankotai Lili, amelyet Prónay néven írtak alá, utalva Prónay Pálra, a fehérterror ismert alakjára. Pankotai arról írt, hogy a levelelet küldő személy kézírása kísértetiesen hasonlított azéra, aki nem sokkal azelőtt Jámbor András képviselőnek juttatott el halálos fenyegetést. A diáklány feljelentést is tett az ügyben.

Pankotai az rtl.hu-nak most arról beszélt: „Az elején az engem támadó propagandát és kommenteket egyszerűen nem tudtam komolyan venni, és nem akartam vele komolyabban foglalkozni. Ez fakadhat abból is, hogy Z-generációsokként a »cyberbullying« kifejezéssel nagyon korán találkoztunk, és mindig is jelen volt az életünkben”. Arra a kérdésre, hogy a leveles fenyegetés átlépett-e egy vörös vonalat nála, azt válaszolta: 

Az biztos, hogy más szájízzel gondol arra az ember, ha egy iskolai címre kapja a fenyegetést, amit megírnak kézzel, és feladják, ténylegesen időt-energiát töltenek vele ahelyett, hogy bemásolnák az interneten.

Pankotai azt is felidézte, hogy a kordonbontás után ismeretlenek elkezdték követni a szabadidejében, és folyamatosan képeket és videókat készítettek róla – többek között akkor, amikor édesanyjával ebédelt egy iskolai szünetben. Volt olyan anyag is, amelyet később egy róla készített lejárató videóban látott viszont.

Pankotait és másokat az elmúlt időszakban különböző szélsőséges formációk is kipécézték maguknak. A nyílt lejáratás helyett ezek a lazán összefonódó közösségek leginkább Telegram- és Signal-csoportokban, vagy néhány esetben zárt Facebook-közösségekben osztották meg elméleteiket róluk: narratíváik szerint Pankotai egy kommunista Soros-bérenc, Jámbor András, a Szikra mozgalom alapítója, parlamenti képviselő pedig egy erőszakos, pedofilokat védő lázító.

Világszerte előfordul, hogy egy interneten induló hergelés végül a való életben olyan cselekedetekbe csap át, amelyek akár büntethetőek is lehetnek. 

Az alábbiakban felsorolunk néhányat ezek közül.

• Nemrég a Betyársereg tagjai látogattak meg „egy libsi és egy antifa fészket” Pécsett. Azt írták: „a Pécsi Klán tagjainak nem a balhé volt a célja, hanem a jelenlét – ami sokkal ijesztőbb a tornából felmentett antifa hősök számára, mint egy pofon. Már számukra is egyértelmű ugyanis, hogy szemmel tartjuk őket. Egyre inkább” – írták.
• Tavaly novemberben New Yorkban fogtak el egy férfit, aki Twitteren kezdett fenyegetőzni, és végül fegyverekkel igyekezett megtámadni egy zsinagógát.
• Az „ilovehate5150” nevű felhasználót pedig azután fogta el az FBI, hogy egy mémkampánnyal egy újságírót fenyegetett meg halálosan.
• Szintén az Egyesült Államokban kapcsoltak le egy Discord-szervert, amelynek tagjai homofób és rasszista uszítással tüzelték egymást. A Comm tevékenységének eredménye volt többek között egy fegyveres támadás, valamint számtalan zaklatós ügy is.
• Szintén a Discord volt az otthona a polgárháborút kívánó „boogaloo” közösségnek, akiknek kedvelt szokása volt, hogy állig felfegyverkezve jelentek meg a lezárások, vagy a rendőri erőszak elleni tüntetéseken.
• A leghírhedtebb incidens talán a Capitolium 2021-es ostroma volt, amikor számos, az interneten terjedő QAnon elméleteit hívő lázongó is betört az amerikai törvényhozás épületébe.

Ezekben a történetekben az a közös, hogy olyan csoportok követnek el támadásokat, vagy hajtanak végre veszélyes, olykor „csak” fenyegető akciókat, amelyek könnyedén képesek behúzni az olyan, főleg fiatal felhasználókat, akik az internet nélkül nem is hallanának róluk. Az online radikalizáció jelenségét az rtl.hu világszerte ismert szakértőkkel próbálta megfejteni, és képet kapni arról, hogy jelenleg mekkora jelentőségű a probléma.

A 4chanről a Discordra emigráltak a szélsőségesek

A fiatalabb generációk tagjai valószínűleg videojátékosként találkoztak a Discord nevű programmal: az applikáció tökéletes arra, hogy zárt chatekben szervezzünk többjátékos alkalmakat, vagy hogy digitális lövöldözés közben egyszerűen tudjunk egymással beszélgetni arról, hogy épp melyik bázist támadja az ellenfél, a romos épület hányadik emeletén van a mesterlövész, vagy hogy kinek kell segítség a térkép melyik részén. Olyan példáról is hallottunk, hogy a covid idején egyes osztályokban itt folyt a digitális oktatás: egyszerű kezelhetősége miatt még az idősebb korosztályokba tartozó tanárok is gyorsan ki tudták tanulni a platform működését, hogy alkalmazkodjanak a diáksághoz.

Meglepő-e, hogy ez a platform manapság egyre gyakrabban kerül be a hírekbe? Egyes Discord-szerverekre az utóbbi időkben az FBI is felfigyelt: nemcsak terrorgyanús szervezkedések miatt, hanem titkos katonai iratok kiszivárogtatásáért is célkeresztbe került ez a médium. Többeket sokkolt például, amikor az amerikai légierő egy 21 éves, anyjával élő, videojáték-rajongó tagja egy, a Minecraft nevű játékkal foglalkozó szerverre töltött fel titkosított dokumentumokat az ukrajnai háborúról.

A fiatal a hírek szerint vagy egy vita miatt, vagy szimplán menőzésből osztotta meg az iratokat.

Kawser Ahmed, a Winnipegi Egyetem politológus professzora már hosszú évek óta kutatja a szélsőséges online magatartást, és ő nem is lepődött meg, hogy pont a Discordhoz kapcsolódik számos ezzel kapcsolatos ügy. A professzor az rtl.hu-nak azt mondta: Ez az alkalmazás azért lett népszerű a szélsőségesek körében, mert nem kell telefonszámot megadni a regisztrációkor, illetve számos szerverük van, amihez nem férnek hozzá a hatóságok. Szerinte az efféle, könnyen használható, de jól titkosított csatornák egyre népszerűbbek: a Discordon kívül még a Telegramot és a Signalt is említette. (Forrásaink szerint Magyarországon a Discord nem túl népszerű a szélsőségesek körében. Egy, a közeget ismerő forrásunk szerint azért, mert „ahhoz az apphoz gondolkozni kell, nem tudják használni”.)

A Winnipegi Egyetem professzora felidézte, hogy a rasszista, homofób, esetenként neonáci elveket vallók kedvenc platformja 2016 környékén még a 4chan nevű oldal volt: Donald Trump elnöki kampánya során is itt szerveződtek legelhivatottabb követői. Ide az vonzotta őket, hogy anonim módon lehetett hozzászólni a beszélgetésekhez, illetve kifejteni elveiket, ám ez a platform egy idő után túl nagy figyelmet kapott, ezért döntöttek sokan más mellett.

Van, aki titkolja, más büszkén vállalja nézeteit

Szerinte az interneten két fajtája van a szélsőségeseknek: legtöbbjük számára fontos az, hogy ne legyenek felismerhetőek, mivel nem szeretnék, ha a hatóságok, vagy családjuk, illetve kollégáik értesülnének arról, hogy valójában mit gondolnak a zsidókról, a kormányról, vagy a feketékről, vagy hogy szerintük milyen tüntetéseken kiket és hogyan kéne megfenyegetni, vagy bántalmazni. Többen viszont szeretnék, ha legalábbis a közösségen belül véleményvezérré válnának: ők jellemzően igyekeznek óvatosabbak lenni, egyszerre több fiókot is használnak, illetve az uszítást is igyekeznek trükkösebben megoldani.

„A posztjaikat általában ügyesen írják meg, hogy amolyan kutyasípként működjenek” – mondta az rtl.hu-nak Imran Awan, a Birminghami Egyetem kriminológus professzora, aki az Egyesült Királyság kormányának is ad tanácsokat az ügyben. Példának azt a Tommy Robinsont említette, aki ebben az országban számít a szélsőjobb egyik fontos vezérének: az aktivista igyekszik nem közvetlenül uszítani, vagy épp mémekbe burkolja üzenetét: követői viszont pontosan tudják, miről van szó, és a kommentszekciókban, vagy más platformokon bontják ki kendőzetlenül az üzenetet. 

Robinson többek között azért hadakozik a hatóságokkal, mert levideózta egy bűnügyi tárgyalás vádlottjait, 2021-ben rágalmazást követett el egy 15 éves menekülttel szemben, illetve zaklatott egy újságírót.

Awan szerint „minél hosszabb ideje vagy online, annál óvatosabbá válsz”, mivel a Robinson-fajta aktivisták számára fontos, hogy ne veszítsék el az évek alatt összeszedett „közösségi tőkéjüket” a szociális médiában. Ezért is érinti őket érzékenyen, ha egyik, vagy másik médiafelület letiltja őket.

Az általunk megkérdezett szakértők abban egyetértenek, hogy egy-egy tiltás azonban még kevés ahhoz, hogy megállítsa az interneten terjedő gyűlöletet: mindig akad egy újabb profil, egy újabb platform, egy újabb lehetőség arra, hogy követőiket tüzeljék.

Hogyan lesz az átlagemberből szélsőséges?

Mi kell ahhoz, hogy egy szomszédainkból, barátainkból, családtagjainkból is szélsőséges gyűlölködők legyenek? Ahmed professzor szerint a radikalizálódásra számos megfigyelhető modell létezik, amelyeknek közös elemük is akad: léteznek az úgynevezett „push” faktorok, amelyek a társadalom fősodrából lökik a szélsőségek felé az embereket, illetve a „pull” faktorok, amelyeket az ilyen közösségek használnak, hogy új embereket húzzanak be.

A jelenséget először a szeptember 11-i terrortámadások után kezdték el komolyabban megfigyelni. Ekkor főleg az USA-ban erősödött meg az iszlamofóbia, tehát a nagyrészt közel-keleti gyökerekkel rendelkező, muszlim vallású emberekkel szembeni előítéletesség. Többen, akik a terrortámadások után csatlakoztak valamilyen iszlám radikalista csoporthoz, arról számoltak be: nem érezték otthon magukat a társadalomban, amely egyre inkább ellenségként nézett a komplett kisebbségre, amihez tartoztak. Ezt Ahmed tipikus „push” faktorként írja le, amely kilöki a társadalomból azokat, akikre le tudnak csapni a szélsőséges szervezetek.

Többen ugyanis – akár egy bűnbandában – az Iszlám Államnál, illetve hasonló szervezeteknél találták meg azt a közösséget és bajtársiasságot, amit annyira hiányoltak életükben: ez pedig már a „pull” faktor, amellyel szélsőséges csoportok be tudják húzni azokat, akik kisebbségben, elnyomva, elidegenítve érzik magukat.

De mi a helyzet a szélsőjobbos, újfasiszta csoportokkal? Hiszen akármekkora mém is lett az, hogy egyre több Latin-Amerikában a náci, ezekhez a szervezetekhez döntően fiatal fehér férfiak csatlakoznak, akik demográfiailag a társadalom legkevésbé elnyomott, üldözött részét képviselik. Ahmed szerint ők – habár a valóságban nincsenek kirekesztve – kirekesztettnek érzik magukat, mivel a fasizmus ideológiája exkluzivitást hirdet: úgy hiszik, hogy a fehér rassz egy különleges, veszélyben lévő közösség, amelyet a bevándorlás, a rasszok keveredése, és különböző „woke” veszélyek fenyegetnek. Példának a kanadai Diagol közösséget hozza fel, akik vallják, hogy a mostani lehet „a fehér emberek utolsó generációja”, és külön olyan államot szeretnének létrehozni, amelynek csak fehérek a polgárai.

Portálunkon korábban már többször írtunk egyik ideológiai pillérükről, a „nagy népességcsere” nevű összeesküvés-elméletről, amelynek része az is, hogy a fehéreket a háttérhatalom pénzemberei (kimondva-kimondatlanul: a zsidók) akarják eltüntetni. Még a kormányközeli Alapjogokért Központ is adott ki egy olyan könyvet, amely ezt az elméletet népszerűsíti. A népességcserére épülő konteó több súlyos bűncselekményt is inspirált már. Az elmélet egyik hívője, egy 18 éves amerikai férfi tavaly májusban tíz embert ölt meg a New York állambeli Buffalo város egyik feketék lakta negyedében. Payton Gendron több mint háromszáz kilométert utazott a mészárlás helyszínére, amit azért választott ki, mert otthonához közel ott a legnagyobb a fekete lakosok aránya, és annyi feketét akart megölni, amennyit csak tudott.

Kié a felelősség?

Az online radikalizálódás ellen hárman tehetnek: a techcégek, az államok, és a helyi közösségek. Awan professzor kollégája, Pelham Carter szerint a jelenség visszaszorítására ahhoz van szükség, hogy „a nemzetközi vállalatok valós időben működjenek együtt az államokkal és a közösségekkel, felhívva a figyelmet a gyűlöletbeszédre, moderálva a tartalmakat, illetve büntetőeljárásokat és rehabilitációt végezve”. Awan hangsúlyozza, hogy a három szereplő közül a nagyvállalatoké a legnagyobb felelősség az internetes extrémizmus elterjedésében.

„Ők azok, akik elkészítik a szabályzatukat, ők azok, akik kontrollálják a tartalmakat, és módosítják az algoritmusokat” – mondta. Ahmed szerint azonban gyakran az ilyen cégeknek sincs elég kapacitásuk, hogy megfelelően lépjenek fel a problémával szemben: szerinte egy nagyjából száz fős vállalatnál nehéz széles körben végezni a moderációt, amit csak kis részben lehet algoritmusokra és a mesterséges intelligenciára bízni.

Szerinte emellett a techcégek némely esetben nem is szívesen esnek neki saját felhasználóiknak, bármilyen komoly gyűlöletbeszéd is folyik a platformjukon. „Hát persze, hogy a vállalatok minél több pénzt akarnak termelni” – mondta. „Hacsak az állami szervek nem késztetik őket a közbeavatkozásra, igyekeznek eltussolni az ilyen ügyeket” – tette hozzá.

Az állami szinten pedig számos bürokratikus akadály, kiskapu és idejétmúlt rendelkezés gátolja azt, hogy hatásosan fellépjenek az online gyűlöletbeszéd ellen.

A Vadhajtások esetében például konkrétan rá lehet mutatni a hatósági kiskapura, amit kihasználtak: Bede még 2019-ben tett nyilatkozatot arról, hogy a portál nem minősül sajtóterméknek, ami miatt az ezeket szabályozó törvényeknek sem kéne vonatkoznia rá. A magyar médiahatóság ezt bemondásra elfogadta, így nem kellett a portált regisztrálni: ez tette lehetővé, hogy nem lehet tőlük soron kívül helyreigazítást követelni, ha valótlanságot írnak, illetve törvénysértések esetén is nehezebb elérni őket.

A fiatalok a leginkább kitettek a veszélynek

Ahmed professzor négy évet töltött azzal, hogy segítsen a tanároknak és a szülőknek észrevenni a radikalizáció jeleit a fiatalokon, és hogy felkészítse őket a problémával való szembenézésre. A kutató állítja: A fiatalok vannak a legnagyobb veszélyben. Szerinte ez azért van így, mert a most felnövő generációk már beleszülettek az internet világába, és információik nagy részét is innen szerzik be. Az algoritmusok és a visszhangkamrák környezetében pedig nagyon könnyű belecsúszni egy olyan nyúlüregbe, ahol már szinte kizárólag a radikális körök információi jutnak el hozzájuk.

„A tanárok tehetetlennek érzik magukat ezzel szemben” – mondta el kutatásáról. „Korábban a diákok még hozzájuk fordultak olyan kérdésekkel, minthogy »Mit gondol arról a kalamajkáról, amit Mr Szaddám Husszein művel Kuvaitban?«. Most viszont az internethez fordulnak válaszokért”.

Arról is beszélt, hogy a fiatalokat a mém- és a videojátékos kultúrán keresztül is könnyen beszippanthatják radikális csoportok: ezért külön sem meglepő a Discord térnyerése. Szerinte ez azért van, mert a játékok ipara egy többmilliárd dolláros biznisz, ami nagyobb, és nehézkesebben ellenőrizhető, mint számos techcég. Felidézte, hogy már az Iszlám Állam tagjai is szívesen szivárogtak be többjátékos címek chatszobáiba, ahol könnyedén beszédbe tudtak elegyedni bárkivel a világból.

Egy egész generáció válik efféle „grooming” áldozatává, amely elülteti bennük az antiszemitizmust, a homofóbiát, a transzfóbiát és az iszlamofóbiát. A legjobb módszer erre a videojátékozás: ezek a platformok ártatlannak, mellékesnek látszanak, holott egyáltalán nem azok

– mondta. Szerinte a szülők és a tanárok úgy tudnak tenni a radikalizáció ellen, ha edukálják magukat, hogy fel tudják ismerni a szélsőségesek által használt szimbólumokat, és ha létrehoznak olyan közösségeket, ahol átbeszélhetik, ha erre utaló jeleket látnak: hiszen nem valószínű, hogy egy szülő feljelentené a hatóságoknál gyermekét, ha megtudná, hogy ezen, vagy azon népességcsoport kiirtására buzdítja társait az interneten. Fontos, hogy a radikalizálódó fiatal környezetében át lehessen beszélni az efféle ügyeket úgy, hogy a hozzáállásunk ne váljon egy újabb „push” faktorrá – még mielőtt tollat, vagy fegyvert fognának.

A fenyegetésekbe átcsapó szélsőjobboldali érzelmekről már azon februári támadások kapcsán is írtunk, amelyeket külföldiek követtek el a „Becsület napja” nevű rendezvény vélt résztvevői ellen, ám amik miatt ezek a körök a kormánypárti médiával karöltve hosszú ideig alaptalanul vádoltak magyar aktivistákat és sajtósokat.