Halál, stadionostrom és a dán csoda – mesebeli és drámai pillanatok a foci-Eb-k történetéből

Az első labdarúgó-Európa-bajnokságot 1960-ban rendezték, akkor még csak 4 csapattal. A magyarok már rögtön a második Eb-n érmet szereztek, egy bronzot, ami akkor itthon szinte negatív szenzációnak számított. 

Ma már persze boldogok lennénk egy ilyen eredménnyel, hiszen az Eb a sportág egyik legrangosabb eseménye, amelynek története bővelkedik bravúros győzelmekben és hatalmas bukásokban, valódi emberi drámákban. Lássunk néhányat a legemlékezetesebbek közül. 

A dán tündérmese

Dánia úgy nyerte meg az 1992-es Európa-bajnokságot, hogy eredetileg ki sem jutott a kontinenstornára. Selejtezőcsoportjában csak a második lett Jugoszlávia mögött, azonban az UEFA, összhangban az ENSZ által meghirdetett embargóval, úgy döntött, kizárják az országot, és a selejtezők legjobb csoportmásodikját hívják meg helyette. Ez történetesen Dánia volt. Innen a mondás, hogy „a dánok a strandról jöttek”. Természetesen a játékosok nem strandpapucsban és hűtőtáskával érkeztek a meccsekre, még javában tartott a klubszezon, amikor hivatalossá vált a dán beugrás.

Nem tudtunk volna a várakozásokon alul teljesíteni, mert egyszerűen nem voltak elvárások. Ha három 0-5-tel mentünk volna haza, akkor sem számított volna

– nyilatkozta később az ajándékként jött Eb-szereplésről a BBC-nek Kim Vilfort, a dán válogatott középpályása, akinek szomorú okokból is emlékezetes ez a torna, de erről később.

A csapat döcögősen kezdett, 1 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség a csoportkörben, de eljutott az elődöntőig, ahol a sztároktól hemzsegő Hollandiával találták magukat szembe. A Marco van Bastent, Ruud Gullitot, Frank Rijkaardot, Dennis Bergkampot és Ronald Koemant felvonultató Oranje címvédőként ezúttal is az Eb egyik legnagyobb esélyesének számított, így óriási meglepetés volt, amikor a dánok a tizenegyespárbajban nyertek és a döntőbe jutottak.

A döntőben a világbajnok Németország volt az ellenfél, azonban Dánia őket is elintézte John Jensen és Kim Vilfort találataival. Ekkora tündérmesét még maga Andersen sem írhatott volna.

Oliver Bierhoff aranygólja

Megesik néha, hogy az lesz a nyerő ember, akitől senki sem várná. Ez történt Oliver Bierhoff-fal is, aki finoman szólva nem örvendett nagy népszerűségnek, a langaléta támadó ugyanis klubcsapataiban nem igazán remekelt. Az 1996-os Európa-bajnokság is keserűen indult a számára, jobbára csak a kispadon ücsörgött, végül azonban beírta magát a focis történelemkönyvekbe. 

A döntőben ugyanis Németország hamar hátrányba került a csehek ellen, és nem is találta a megoldást ellenük. Berti Vogts szövetségi kapitány jobb híján beküldte Bierhoffot a 69. percben, aki a második labdaérintésével betalált, hosszabbításra mentve ezzel a meccset. A ráadásban Bierhoff még egy gólt szerzett, ezzel pedig azonnal eldőlt a kupa sorsa, hiszen ezen az Európa-bajnokságon először döntött aranygól, ami után rögtön lefújták a mérkőzést. A csatár pedig örökre elhallgattatta az őt kritizálókat.

Leukémiás kislánya miatt lett az Eb hőse

Labdarúgóként minden torna, minden mérkőzés igazi küzdelem, de néha a legnagyobb csaták a pályán kívül várnak a játékosokra. Kim Vilfort az 1992-es dán Európa-bajnok csapat egyik kulcsfigurája volt, mint azt fentebb írtuk, a németek legyőzésében is oroszlánrészt vállalt. Pedig az sem volt biztos, hogy egyáltalán ott lesz a tornán. Vilfortnak ugyanis esze ágában sem volt elutazni a csapattal a svédországi Eb-re, mivel lányánál, Line Vilfortnál leukémiát diagnosztizáltak. A kislány szervezete azonban jól reagált a gyógykezelésre, ezért a focista végül a csapat után ment. 

Az Eb első két mérkőzésén végig pályán volt, ám ezután rossz hír jött Line állapotáról, Vilfort pedig azonnal csomagolt és hazament. A csapat közben menetelt tovább és várt rájuk az elődöntő a bombaerős Hollandia ellen. Vilfortot még az Eb-elődöntő sem tudta meggyőzni arról, hogy visszatérjen a válogatotthoz, de felesége és lánya kérése mégis megtette. A hollandok elleni büntetőpárbajban 3-3-nál ő is labda mögé állt azzal tudattal, hogy ha belövi, Dánia ott van az Eb-döntőben. Magabiztosan rúgta a jobb sarokba a 11-est. Pályafutása befejezése után azt mondta, hogy ez volt élete egyik legjobb mérkőzése.

A döntő előtt Vilfort újra hazautazott, hogy minél több időt tölthessen lányával, de a 7 éves Line csak egyet kért az édesapjától: térjen vissza a döntőre és váljon hőssé a csapattal. Ez az álma pedig teljesült. Kim Vilfort hőssé vált és Dánia Európa-bajnok lett. A kislány azonban néhány héttel később elhunyt.

Halál és csoda a pályán

A 2021-es Európa-bajnokság egyik legdrámaibb pillanata egy szó szerint életveszélyes szituáció volt. A Dánia-Finnország csoportmeccs 43. percében a dán Christian Eriksen hirtelen összeesett. Először sokan azt gondolták, csak valami sérülés lehet a háttérben, de csapattársai hamar kapcsoltak, odarohantak hozzá és azonnal jelezték, hogy jöjjön a segítség, mert nagy a baj.

Az egész világot bejárták azok a képsorok, ahogy a dán válogatott összekapaszkodva takarja el földön fekvő csapattársat. Az orvosi team 12 percen át küzdött a szívrohamot kapott Eriksen életéért, az újraélesztés még a pályán sikeres volt.

A meccs hosszú időre félbeszakadt, de mikor megjött az első hír a kórházból, hogy Eriksen magánál van, a dán szövetség közölte, hogy lejátsszák a meccs hátralevő részét, amit meg is nyertek 2-1-re. A csapat az ezt követő mérkőzéseken nem csak saját dicsőségéért, Eriksenért is küzdött. A válogatott végül az elődöntőig jutott.

Christian Eriksen hat napot töltött kórházban és szándékában állt minél előbb visszatérni a pályára. Korábbi csapatába, az Internazionaléba nem mehetett, az olaszországi szabályok ugyanis nem engedik, hogy szívritmusszabályzóval élő játékos profi bajnokságban szerepeljen. Ez azonban nem törte derékba a középpályás karrierjét, aki jelenleg a Manchester United játékosa, és ott lesz a dánok keretében a 2024-es Európa-bajnokságon is, három évvel a szívrohama után.

A Wembley ostroma

Egy labdarúgó-mérkőzést nemcsak a focisták, hanem a szurkolók is emlékezetessé tudnak tenni, mindenféle értelemben. 2021-ben a futball hazatért és a Wembley-ben rendezték az Eb-döntőt, ahol a házigazda angolok játszottak az olaszokkal. Az angolok számára óriási téttel bírt a mérkőzés, hiszen 1966 óta először nyerhettek volna, ráadásul hazai pályán.

A döntő napja azonban nem éppen az a futballünnep lett, mint amire számítani lehetett. Már délelőtt elképesztő embertömeg érkezett meg a fővárosba, köztük rengeteg olyan szurkolóval, akiknek nem volt jegye a meccsre.

A kezdetben utcabáli hangulat hamar káoszba torkollt. Ahogyan az várható volt, a meccs kezdete előtt a jegy nélküli emberek tömege megrohamozta a stadiont, ahol a biztonságiak csak ideig óráig tudták feltartóztatni a bezsongott angolokat. Jegy híján a történelmi pillanatot átélni kívánó szurkolók kordonokat, kerítéseket döntöttek le. Sokan a forgókapuknál arra kényszerítették a belépővel rendelkezőket, hogy együtt menjenek át a biztonsági ellenőrzőrendszeren. Utólagos beszámolók szerint 2000 ember jutott be jegy nélkül a Wembley-be, és egész Londonban verekedések törtek ki.

A döntőt végül Anglia büntetőkkel bukta el, ami egyszersmind lehűtötte a tomboló szurkolók kedélyeit. A történteket követően az UEFA az angolokat 100 ezer eurós pénzbírsággal büntette. A jelentések szerint a balhéban 19 rendőr sérült meg és 86 civilt tartóztattak le.

Nyitókép: Reuters