1964: az elfeledett magyar Eb-bronzérem története

Az első futball Európa-bajnokságot 1960-ban rendezték. A résztvevők között ott volt Magyarország is, de akkor válogatottunknak csupán két mérkőzés jutott. 1962-ben jött a világbajnokság, ahol 5. helyen végzett a csapat. A 1964-es Európa-bajnokságnak nagyjából a vb-n is látott bombaerős kerettel vágott neki a magyar együttes, többek között Mészöly Kálmánnal, Albert Flóriánnal, Bene Ferenccel, Ihász Kálmánnal és Tichy Lajossal. Egyedül Grosics Gyulát kellett nélkülözni, hiszen a visszavonuló Fekete Párduc helyét Szentmihályi Antal vette át a kapuban.

Az Európa-bajnokság lebonyolítása akkoriban egészen másként nézett ki, mint ma. 1964-ben 30 csapat nevezett a tornára és oda-visszavágókat rendeztek egészen az elődöntőkig. A záró szakasz, vagyis a négyes döntő helyszínét csak ezt követően határozták meg, mivel az egyik elődöntős kaphatta meg a rendezés jogát.

A magyar csapat veretlenül hozta a három selejtező 6 meccsét és bejutott a legjobb négy közé csakúgy, mint Spanyolország, a Szovjetunió és Dánia. A két elődöntőnek és a döntőnek végül Spanyolország, pontosabban Madrid és Barcelona adott otthont.

Az elődöntő: Magyarország – Spanyolország

A legjobb négy között a magyar válogatott a hazai pályán játszó spanyolokkal került szembe. Az 1964. június 17-én rendezett meccsre 75 ezer néző volt kíváncsi a madridi Santiago Bernabeu Stadionban. Baróti Lajos szövetségi kapitány a mérkőzés előtt azt mondta a Népsportnak, hogy nehéz meccset vár, hiszen a közönség minden erejével a spanyolokat buzdítja majd, de bízik a magyar csapatban.

Biztos vagyok a győzelemben!

– nyilatkozta a lapnak Baróti.

Ezzel a magabiztossággal felvértezve vágott neki a magyar válogatott az Európa-bajnokság elődöntőjének, ahol azonban az első félidőben a spanyolok domináltak és meg is szerezték a vezetést a 39. percben. A magyar csapatnak egészen az utolsó fél óráig nem volt komoly lehetősége, a 85. percben viszont jött az akkor még csak 20 éves Bene Ferenc és betalált. 1-1-es állásról jöhetett a hosszabbítás, ahol szintén Bene percei következtek. A csatár a 95., a 96. és a 111. percben háromszor vezethette rá a labdát a spanyol kapusra, de mindhárom helyzet kimaradt. A spanyolok viszont nem hibáztak és a 115. percben kialakult a 2-1-es végeredmény. 

Az Újpest kiválósága haláláig emlegette, hogy akár Európa-bajnokok lehettünk volna, ha betalál. Önmaga hibáztatásán a korabeli sajtó sem segített, amely nem rejtette véka alá csalódottságát. 

Nagyon alaposan, nagyon tárgyilagosan mérlegelve az erőviszonyokat, a magyar játékosok és a csapat képességeit jottányit sem túlbecsülve – győzelmet vártunk!

– foglalta össze a Népsport újságírója, Tabák Endre.

A bronzmeccs: Magyarország – Dánia

A bronzmérkőzésre Baróti Lajos alaposan átrendezte a kezdő tizenegyet és hét helyen is változtatott a csapaton. A találkozó jól indult a magyar csapatnak, a vezetés már a 12. percben megvolt, ki más, mint Bene Ferenc révén. A válogatott sorra dolgozta ki a helyzeteket, így derült égből villámcsapásként jött a 82. percben esett dán egyenlítő találat. Jöhetett újra a hosszabbítás, ahol a magyar csapat végül felülkerekedett ellenfelén és 3-1-re győzött. 

A válogatott ezzel Magyarország első és ezidáig egyetlen Európa-bajnoki érmét szerezte meg.

A sajtó a meccset követően jóval nagyobb terjedelemben számolt be a Spanyolország-Szovjetunió döntőről a címlapon, mint a magyar bronzéremről. Első sorban a támadójátékot és a csapat gyorsaságát kritizálták, de kitértek arra is, hogy míg a döntőn 125 ezer néző vett részt, a magyar-dán meccs „részvétlenségi rekordot” döntött, a 2 ezres nézőszámmal.

Majd lesz alkalom arra, hogy a torna tapasztalatait, tanulságait részletesen levonjuk és a szakemberek alkalmazzák az itt tapasztaltakat munkájukban, mert a magyar válogatott csapat néhány, de jelentékeny hiányosság, hiba kiküszöbölése, után sokkal komolyabb eredmények elérésére lehet képes, mint itt, ezen a tornán

– zárta a magyar válogatott legsikeresebb Európa-bajnoki szereplésének értékelését a Népsport.

Nyitókép: Magyar Labdarúgó Szövetség