2025. december 19. 14:13
Jutka mama 79 évesen egy bátor és különleges utazásra vállalkozott: repülőre szállt, hogy meglátogassa Párizsban élő unokáit. Az apró, személyes pillanatok – mint a nagymama ölelése – semmi mással nem helyettesíthetők, és az utazás minden résztvevő számára felejthetetlen élmény lett.
Vannak utak, amikre az ember fiatalon vágyik és vannak, amelyekre 79 évesen kell elindulni. Jutka mama egy bátor és különleges utazásra vállalkozott: repülőre szállt, hogy meglátogassa unokáit, akik Párizsban élnek. Jakupcsek Gabriella kísérte el a nagyit, aki eddig csak videóhívásokon keresztül látta az unokái külföldi életét.
Vannak ölelések, amelyeket semmi sem pótolhat.
A repüléshez nemcsak bátorságra, hanem logisztikára is szükség volt. Jakupcsek Gabi videóhíváson keresztül készítette fel Jutka mamát az útra, hogy minden gördülékenyen menjen. A csomagolás külön kihívás volt, hiszen a nagyi ragaszkodott ahhoz, hogy az unokák Párizsban is élvezhessék a hazai ízeket.
„Erős paprikát, ezt is nagyon szeretik” – mondta a nagyi, miközben férjével, Mihály papával a kertben válogatták az alapanyagokat. A csomagba került friss zeller a legendás tarhonyaleveshez, a saját füstölésű házikolbász, valamint a karácsonyi mákos és diós bejgli. Jutka néni a kézzel gyúrt tarhonyával és a bejglivel a táskájában, no meg egy csipetnyi bátorsággal elindul élete legnagyobb kalandjára. A repülőúton a vezető stewardess külön köszöntötte a bátor nagymamát, aki egyszer ígéretett tett unokájának, hogy meglátogatja őt Párizsban.
A nagyi és Gabi a sima repülőút után az unokák lakása felé vették az irányt. Párizs külvárosa először Kecskemétre emlékeztette Jutka mamát, de ahogy a belvárosba értek, végre megpillantotta Párizs semmivel össze nem téveszthető épületeit. Mindketten nagyon izgatottak voltak a találkozástól. Mikor a Jutka mama unokája kinyitotta a kaput, nem hitt a szemének, azonnal a nagymamája nyakába ugrott.
Mondtam, hogy egyszer eljövök.
Mama, nagyon jó, hogy itt vagy, köszönöm, hogy meglátogattál. Úristen!
Jutka mama története emlékeztet minket arra, hogy a családi kötelékek és az apró, személyes pillanatok, mint egy nagymama ölelése, semmi mással nem helyettesíthetők.
A történet folytatódik…